Ferenc pápa megnyitotta a Lateráni Székesegyház Szentkapuját: Radikális elkötelezettséget vár tőlünk

A Lateráni Székesegyház Szentkapujának a megnyitása

Ádvent harmadik, „Gaudete” vasárnapján, Ferenc pápa a délelőtt fél tízkor kezdődött szentmise kezdetén megnyitotta a Lateráni Székesegyház Szentkapuját. A bazilika előcsarnokában kezdődött a szentmise, majd a bűnbánati rész után elénekelték a Veni Sancte Spiritus gregorián éneket, miután a pápa így imádkozott: „Istenünk, mindenható és irgalmas Atyánk, te megadod az egyházadnak a kegyelem, a bűnbánat és a megbocsátás idejét, hogy öröme legyen bensőleg megújulni a Szentlélek műve által, és hogy mind hűségesebben járjon a te útjaidon, az üdvösség örömhírét hirdetve a világnak. Nyisd meg még egyszer az üdvösség kapuját és fogadj be bennünket majd a mennyei otthonodba, ahová Jézus, a te Fiad megelőzött minket, aki él és uralkodik mindörökkön örökké, Ámen!”

Ezt követte a Szentkapu megnyitásának szertartása, melynek során a pápa és a hívek egymást felváltva imádkozták a zsoltárverseket: „Ez az Úr kapuja! Az igazak lépnek be rajta. Nyissátok ki az igazság kapuját! Belépek, hogy hálát adja az Úrnak. Leborulok szent templomod felé.” 

Ferenc pápa ekkor a Szentkapuhoz lépett és kezével feltárta az egyszárnyú bronzkaput, majd a küszöbön állva csendben imádkozott. Ezután egyedül lépett be a Lateráni Szent János székesegyházba, majd az asszisztenciával a szentélybe vonulva folytatódott tovább a szentmise.

Ferenc pápa homíliája a lateráni székesegyház Szentkapujának a megnyitásakor, a Gaudete vasárnap bemutatott szentmise során

„A próféta felhívása Jeruzsálem ősi városához, ma az egész egyháznak és mindenkinek szól: «Örvendezz,... ujjongj!» (Szof 3,14). Erre az örömre olyan szavak hívnak, melyek reménnyel töltenek el és megengedik, hogy derűsen tekintsünk a jövőbe. Az Úr visszavont minden ítéletet és döntött arról, hogy köztünk él.

Ne lankadjunk a kihívások ellenére sem

Ádventnek ez a harmadik vasárnapja az immár közeli Karácsony felé vonzza a tekintetünket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy erőt vegyen rajtunk a fáradtság, semmiféle szomorúságot ne hagyjunk jóvá, még ha okunk is lenne rá a számos aggodalmunk és az emberiségünket megsebesítő sokszoros erőszak miatt. Az Úr eljövetele tehát töltse le örömmel a szívünket. Szofoniás próféta, aki a saját nevében hordozza üzenetének a tartalmát, maga nyitja meg a szívünket a bizalomra: “Isten megvédelmezi” az ő népét. A hatalom emberei által művelt  túlkapások és erőszak nagy történelmi összefüggésében, Isten tudatja, hogy ő maga fog uralkodni a népe felett, amit nem hagy többé az uralkodók önteltségének a markában és hogy megszabadítja őt minden szorongatásából. Ma azt kéri tőlünk, hogy «ne lankadjon el a kezünk» (vö Szof 3,16) a kétségbeesés, a türelmetlenség vagy a szenvedés miatt.    

A nyitott kapu is öröm forrása      

Pál apostol erővel nyúl Szofoniás próféta tanításához és leszögezi: «Az Úr közel van» (Fil 4,5). Ezért kell örvendeznünk mindig, és barátságunkkal tegyünk tanúságot mindenki számára Isten közelségéről és gondoskodásáról minden személy iránt.

Megnyitottuk a szentkaput itt és a világ minden székesegyházában. Ez is egy egyszerű jele az örömre felszólításnak. Kezdődik a nagy megbocsátás ideje, az Irgalmasság Jubileuma. Ideje, hogy felfedezzük Isten jelenlétét és atyai gyengédségét. Mi is az a tömeg vagyunk, mely megkérdezte Keresztelő Jánostól: «Mit kell csinálnunk?» (Lk 3,10). A Keresztelő válasza nem várat magára. Arra hív, hogy cselekedjünk igazságban a rászorulók szükségeire tekintettel. Amit János megkíván a hozzá fordulóktól, az egyébként megerősítést talál a Törvényben.  

A kapu elvárása: legyünk az irgalmasság eszközei

Tőlünk azonban egy radikális elkötelezettséget is vár. A Szentkapu előtt, amin át kell lépnünk, azt kéri tőlünk, hogy legyünk az irgalmasság eszközei, annak a tudatában, hogy ennek a jegyében ítélnek majd meg bennünket. Akit megkereszteltek, az tudja, hogy nagy elkötelezettség hárul rá. A Krisztusban való hit olyan útra szólít fel, mely egy életen át tart: mégpedig, hogy legyünk irgalmasok, mint a mennyei Atyánk. Az Irgalmasság Kapuján áthaladás kísérje az elkötelezettségünket, hogy fogadjuk be és tanúskodjunk arról a szeretetről, mely túllép az igazságosságon, és nem ismer határt. E végtelen szeretet iránt hordozunk felelősséget, mindenféle ellentmondásainkkal szemben.  

Imádkozzunk magunkért és azokért, akik átlépnek a Szentkapun, hogy megérthessük és befogadhassuk a mennyei Atya végtelen szeretetét, mely átalakítja és megújítja az életünket!”

(vl)