Ferenc pápa: Hagyjuk, hogy Isten irgalmassága megsimogasson bennünket

Isten beleszeretett kicsinységünkbe, irgalmassága végtelen. Ezt szögezte le Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén, amelyen részt vettek a Kilencek Tanácsát alkotó bíborosok, akik délelőtt megkezdték 12. munkaülésüket a Szentatya részvételével. Homíliájában a pápa hangsúlyozta, hogy az irgalmasság olyan, mint egy simogatás, mint a gyermekének vigaszt és biztonságot nyújtó szülő ölelése.

„Az Úr irgalmas és nagy a szeretetben” – Ferenc pápa homíliájában az Izajás könyvéből vett első olvasmányhoz fűzte gondolatait (Iz 41,13-20). Az Úr monológja arra világít rá, hogy Isten nem azért választotta ki népét, mert az „nagy, vagy hatalmas”, hanem éppen azért, mert mindenkinél kisebb és szegényebb.

Isten beleszeret kicsinységünkbe

Isten beleszeretett nyomorúságunkba. Ez a monológja, amelyet népéhez intéz, kinyilvánítja szeretetét, gyengédségét. Olyan szeretet ez, mint amikor egy apuka vagy egy anyuka gyermekével beszél, aki éjszaka felriad álmából és így nyugtatja meg: „Megragadom jobbodat, légy nyugodt, ne félj”.

Mindnyájan ismerjük az apukák és az anyukák simogatását, amikor a gyermekek nyugatalanok, mert megijedtek - fejtette ki szentbeszédében a pápa. „Ne félj, én itt vagyok; szerelmes vagyok kicsinységedbe; beleszerettem kicsinységedbe, a te semmidbe”. „Ne félj bűneid miatt, Én nagyon szeretlek téged; Én azért vagyok itt, hogy megbocsássak neked”. Ez Isten irgalmassága.

Az Úr magára veszi gyengeségeinket

Ferenc pápa utalt egy szentre, aki sokat vezekelt, de az Úr egyre többet kért tőle, egészen odáig, hogy amikor a szent azt mondta Istennek, hogy már nem tud mit nyújtani számára, az Úr így szólt: „Add nekem bűneidet”.

Az Úr magára kívánja venni gyengeségeinket, bűneinket, fáradságunkat

Jézus hányszor megfogalmazta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” – idézett a pápa Máté evangéliumából (Mt 11, 28). Én vagyok a te Istened, aki megfogom jobbodat, ne félj, kicsikém, ne félj. Én erőt adok neked. Add nekem mindenedet és Én megbocsátom vétkeidet, békét adok neked – így szól hozzánk az Úr.

Isten irgalmassága minket is tegyen irgalmasabbakká másokkal

„Ezek Isten simogatásai, Atyánk simogatásai, amikor irgalmasságával fejezi ki önmagát”– mondta a Szentatya, majd így folytatta: „Mi olyan idegesek vagyunk, amikor valami nem sikerül, lármát csapunk, türelmetlenek vagyunk. Az Úr azonban így szól: ’Légy nyugodt, nagy hibát követtél el, igen, de légy nyugodt; ne félj, Én megbocsátok neked. Add nekem hibáidat’. Ez a jelentése az előbb ismételt zsoltár szavainak: ’Irgalmas az Úr, szeretete nagy’. Mi kicsinyek vagyunk, de Ő mindent nekünk adott. Pusztán nyomorúságainkat, kicsinységünket, bűneinket kéri, hogy átölelhessen, megsimogathasson bennünket”.

„Kérjük az Urat, hogy mindnyájunk és az egész nép szívében ébressze fel a hitet ebben az atyaságban, ebben az irgalmasságban. Ez az atyaságába és irgalmasságába vetett hit mindnyájunkat tegyen kissé irgalmasabbakká a többiekkel” –fohászkodott végül Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában.

(vm)