P. Lombardi szentszéki szóvivő jegyzete: garantált a vatikáni peres eljárás komolysága

December 7-én, hétfőn a Szentszék sajtótermének igazgatója jegyzetet tett közzé a bizalmas hírek és dokumentumok terjesztésére vonatkozó bűnügyi eljárásról, amelynek második tárgyalására délelőtt került sor.

Az elmúlt hetekben, amióta kezdetét vette a bizalmas dokumentumok terjesztéséért elindított, „Vatileaks 2” néven közismertté vált per, számos megjegyzés és értékelés hangzott el a vatikáni jogrendszert illetően, különös tekintettel a Bíróságra, amely a tárgyalást lefolytatja. A sok helytelen, sőt olykor teljesen indokolatlan megjegyzésre való tekintettel P. Lombardi jegyzetében az alábbiakra mutatott rá.

Mindenekelőtt emlékeztetni kell rá, hogy Vatikán Városállamnak saját jogrendszere van, amely teljes mértékben önálló és független az olasz jogrendszertől. Rendelkezik saját jogi szerveivel, az ítélethozatal különböző fokainak megfelelően a büntető jogi eljáráshoz szükséges törvénykezéssel, továbbá jelen vannak korunk legfejlettebb jogrendszereire jellemző eljárási garanciái. Maradéktalanul alkalmazzák az összes lényegbevágó alapelvet, mint pl. a feltételezett vétlenség, az ügyvédi képviselet, az ítélethozó kollégium szabadsága, hogy a bizonyítékok alapján alakítsa ki meggyőződését a vád és a védelem közötti nyílt vitában az ítélethozatalig, amelyet meg kell indokolni, és amely ellen lehet fellebezni két fokon.

A jogi intézkedésekkel megbízott személyeket, mind vizsgáló, mind ítélethozó minőségben, kooptálás útján jelölik ki, mivel nincs rá mód, hogy az állampolgárok közül válasszák ki őket nyilvános pályázat révén, mint ahogy ez a többi államban történik.  Magasszintű professzionális, nagy tapasztalattal rendelkező és neves szakértők közül jelölik ki őket, mint ahogy ezt az illetők interneten is megtalálható önéletrajza bizonyítja. Mindnyájan olasz egyetemen működő tanárok.

Ami az ügyvédeket illeti, elhangzottak olyan panaszok, miszerint állítólag megsértették volna a vádlottak jogait, akik nem válaszhatnak saját maguk védőügyvédet. Ezzel kapcsolatban kerülni kell egy alapvető félreértést: a vatikáni jogrendszerben érvényben lévő szabályok teljes mértékben összhangban vannak a világ legnagyobb részének eljárásjogi rendszereivel. A bírósági védelem ellátásához szükség van a szakma gyakorlatát bizonyító sajátos képesítésre, a jogrendszer által előírt rekvizítumokra és végzettségre. Nem meglepő tehát, hogy egy Olaszországban képesítéssel rendelkező ügyvéd nem vállalhatja el egyedül a védőügyvéd szerepét Vatikán Városállamban, mint ahogy nem védhetne Német- vagy Franciaországban sem. Eszerint az érvelés szerint egy külföldi vádlott azt is kérhetné, hogy Olaszországban egy külföldi ügyvéd védelmezze, pusztán azért, mert az illető bizalmát élvezi. Ez azonban nem megengedett. Ez tehát nem a vatikáni jogrendszer korlátozott mivoltát jelenti, hanem önállóságának egy újabb megerősítése.

Minden ügyvéd neve szerepel az ügyvédi szaknévsorban, amely nyilvánosan konzultálható. Nem csak az egyház és a szentszék bíróságainál működő kvalifikált ügyvédekről van szó, hanem olasz bíróságoknál is kifejtik tevékenységüket. Továbbá rendelkeznek egy kánonjogi diplomával és elvégeztek egy hároméves szakmai továbbképzést a Rota Romana, az Apostoli Szentszék bírósága keretén belül.

Tehát fennáll minden előfeltétele a sokak figyelmét felkeltő eljárás lebonyolítói komolyságába és szakképzettségébe vetett bizalomnak.

(vm)