Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Állandóan meg kell térnünk Jézus lelkületére

Vasárnap délben Ferenc pápa az Úrangyala imádsága során „Keresztelő Szent Jánosnak a megtérésre felszólító evangéliumi gondolatáról” elmélkedett. „Ádvent második vasárnapja a próféta iskolájába hív minket, mi pedig megkérdezhetjük magunktól, hogy miért is kell nekünk megtérni, hiszen már keresztények vagyunk és a hitetlennek kell igazában megtérnie. Mi pedig a helyünkön vagyunk…! Ám ez így nem igaz!” – tett ellenvetést a pápa.

Nem vagyunk a helyünkön, nincs minden rendben, állandóan meg kell térnünk, hogy Jézus lelkülete legyen bennünk!

„Így gondolkodva ugyanis, nem számolunk azzal az előfeltevéssel, ami pedig a háttérben áll, hogy mi keresztények, tehát jók vagyunk és velünk minden rendben van. De próbáljuk csak kérdőre vonni magunkat – ajánlotta a pápa –, hogy vajon bennünk is ugyanolyan lelkület van-e, mint Jézusban? Például, mikor megsértenek bennünket, tudunk-e ellenszenv nélkül cselekedni és szívből megbocsátani? Milyen nehéz megbocsátani! – mert jön a hátsó gondolat: Majd megfizeted ezt még!”. „Amikor az örömben és a fájdalomban való megosztásra szól a hivatásunk, tegyük azt bátran és egyszerűen, anélkül, hogy szégyellenénk az evangéliumot! Itt sok kérdéssel szembesülhetünk: Nem vagyunk a helyünkön, nincs minden rendben, állandóan meg kell térnünk, hogy Jézus lelkülete legyen bennünk!”

Az Irgalmasság Szentéve: menjünk tovább az üdvösség útján, amire Jézus tanított bennünket

„A Keresztelő hangja ma is kiált napjaink pusztáiban, melyek a bezárt értelem, a kemény szív, továbbá annak a felülvizsgálását kéri, hogy vajon tényleg a helyes úton járunk-e, és valóban evangéliumi életet élünk. Izajás próféta szava ma is arra int bennünket, hogy készítsük elő az Úrnak az útját. Nyissuk meg tehát a szívünket az üdvösség befogadására – buzdított a pápa –, hiszen meg akar bennünket szabadítani a bűn szolgaságától. Ugyanakkor a próféta felemeli a hangját és üzeni, hogy minden ember meglátja az Isten üdvösségét. Az üdvösséget az Isten mindenki számára felkínálja, abból senki nincs kizárva. És senki nem mondhatja, hogy én szent vagyok, én tökéletes vagyok és már üdvözültem. Nem, mert mindig be kell fogadnunk az üdvösség adományát. Éppen ezért az Irgalmasság Szentéve azt jelenti, hogy menjünk tovább az üdvösség útján, amire Jézus tanított bennünket”.     

Szenvedéllyel ismertessük meg őt mindazokkal, akikkel együtt dolgozunk, tanulunk vagy éppen lakunk

„Mindannyiunk hivatása – folytatta a pápa – hogy ismertessük meg Jézust azokkal, amik még nem ismerik. Ez nem prozelitizmus, egyáltalán nem, hanem azt jelenti, hogy ajtót nyitunk. Szent Pál szavaival „jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). Ha az Úr megváltoztatta az életünket és teszi ezt mindahányszor, amikor hozzá megyünk, hogyan ne éreznénk annak a szenvedélyét, hogy megismertessük őt mindazokkal, akikkel együtt dolgozunk, tanulunk vagy éppen lakunk. Ha széjjelnézünk a környezetünkben, azt látjuk, hogy találunk olyanokat, akik készek elkezdeni vagy éppen újrakezdeni az útjukat a hitben, ha olyan személyeket találunk, akik beleszerettek Krisztusba. Felteszem a kérdést: én vajon tényleg beleszerettem Krisztusba? Mert ha igen, akkor meg kell ismertetnem őt másokkal! Ám ehhez bátornak kell lenni, hogy ledöntsük a gőg és versengés hegyeit, hogy feltöltsük a közömbösség és a fásultság szakadékait és hogy egyenessé tegyük a lustaságaink és megalkuvásaink ösvényeit. Kérjük ehhez a Szűzanya segítségét!” – fejezte be az Úrangyala imádság előtti beszédét Ferenc pápa.

Az Úrangyala imádság utáni gondolatok:

A párizsi klímacsúcson a döntések során mindig az emberi család nagyobb javát tartsák szem előtt   

Az Úrangyala imádság után Ferenc pápa több aktuális témát is érintett. A párizsi klímacsúcs kapcsán felidézte a „Laudato sí” kezdetű enciklikájának egyik kérdését: „Milyen világot akarunk  az utánunk jövők számára hagyni, a most növekvő gyermekeknek? A közös ház, mindannyiunk és a jövő nemzedékek számára minden erőfeszítésnek arra kell irányulnia Párizsban, hogy csökkentse a környezetváltozás hatásait és egyidejűleg szálljon szembe a szegénységgel és virágoztassa fel az emberi méltóságot. A két választás együtt haladjon: állítsa meg a klímaváltozást és küzdjön a szegénység ellen, hogy előmozdítsa az emberi méltóságot. Kérjük a Szentlelket, hogy világosítsa meg azokat, akik ilyen fontos döntéseket hoznak  és adjon nekik bátorságot, hogy a döntések során mindig az emberi család nagyobb javát tartsák szem előtt”.

Nincs hiteles út az egység felé az Istentől a megosztottság bűne miatt kért és az egymás közötti megbocsátás nélkül

Ferenc pápa megemlékezett „a katolikusok és ortodoxok közötti emlékezetes esemény ötvenedik évfordulójáról. 1965. december 7-én, a II. Vatikáni Zsinat befejezésének a vigíliáján VI. Pál pápa és Athenagorasz ökumenikus pátriárka közös nyilatkozatban törölték el a római egyház és a konstantinápolyi egyház közötti 1054-es kölcsönös kiátkozás rendeletének az emlékezetét. Valóban gondviselésszerű, hogy a kiengesztelődés történelmi gesztusára, mely új állapotokat teremtett az ortodoxok és katolikusok közötti dialógus számára a szeretetben és az igazságban, éppen az Irgalmasság Jubileuma alkalmával emlékezünk. Nincs hiteles út az egység felé az Istentől a megosztottság bűne miatt kért és az egymás közötti megbocsátás nélkül. Emlékezzünk meg imádságunkban a kedves Bartolomeosz ökumenikus pátriárkáról és az ortodox egyházak más vezetőiről – kérte a pápa – és kérjük az Urat, hogy a katolikusok és ortodoxok közötti kapcsolatokat mindig a testvéri szeretet vezérelje”.  

Végül Ferenc pápa megemlékezett „a szombaton Peruban tartott ünnepről, melynek során boldoggá avattak két lengyel ferences konventuális szerzetest  és egy olasz papot”.

(vl)