2015-12-02 14:05:00

Afrika szép! – legyetek misszionáriusok: Ferenc pápa katekézise


Egy-egy nemzetközi pápai utazás után immár hagyomány, hogy a Szentatya a szerdai általános audiencián összefoglalja apostoli útja főbb állomásait, tapasztalatait. Így történt most is: Ferenc pápa a napfényben fürdő Szent Péter-téren tartotta meg az első decemberi általános kihallgatást. A téren már fölállították a karácsonyfát, és készül a betlehemi jászol is, amelyet december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén lepleznek le.

Ferenc pápa beszédében végigjárta újra hatnapos afrikai útjának állomásait, amelynek során három országot látogatott meg: Kenyát, Ugandát és a Közép-afrikai Köztársaságot.

Kenya: megőrizni a világot a fenntartható fejlődéssel

Kenya olyan ország, amely jól mutatja korunk globális kihívását: hogyan őrizzük meg a teremtett világot, átalakítva a fejlődési modellt, hogy egyenlő legyen, befogadó és fenntartható. Mindez megmutatkozik Nairobiban, Kelet-Afrika legnagyobb városában, ahol együtt van gazdagság és nyomor… de ez botrány! És nemcsak Afrikában: itt is, mindenhol. A gazdagság és a nyomor együttélése botrány, az emberiség szégyene! – szakította meg beszédét spontán szavakkal a pápa.

Nairobiban található az ENSZ környezetvédelmi székháza, amelyet Ferenc pápa is fölkeresett. Kenyában találkozott a vezetőkkel és a diplomatákkal, de a lakossággal is. Találkozott a különböző keresztény felekezetek és más vallások vezetőivel, a papokkal és a szerzetesekkel, de főként sok-sok fiatallal. Minden alkalommal arra bátorította őket, hogy becsüljék meg az ország kincseit: természeti és lelki gazdagságát, amelyet a föld erőforrásai, az új nemzedékek és azok az értékek alkotnak, amelyek a nép bölcsességét formálják. Ebbe a drámaian aktuális környezetbe vitte el Ferenc pápa a feltámadt Jézus reményének szavát: „Legyetek erősek a hitben. Ne féljetek!” – ez volt látogatásának mottója. Olyan szó ez, amelyet nap, mint nap sok-sok egyszerű ember megél méltóságteljes tartással. Olyan szó, amelyről tragikusan és hősiesen tettek tanúságot azok a fiatalok, akiket a garissai egyetemen gyilkoltak meg április 2-án csak azért, mert keresztények voltak. Vérük a béke és a testvériség magva Kenya, Afrika és az egész világ számára.

Uganda a vértanúk  és az élő tanúságtevők földje

Ugandába az ottani vértanúk szentté avatásának ötvenedik évfordulója alkalmából látogatott el Ferenc pápa. Innen az utazás mottója: „Tanúim lesztek”. Ez feltételezi a közvetlenül megelőző szavakat, vagyis hogy „megkapjátok a Szentlélek erejét”, mert Ő lelkesíti a missziós tanítványok szívét és kezét. A Szentatya megállapította, hogy egész ugandai látogatását a Szentlélek ösztönözte tanúságtétel buzgalma jellemezte. Tanúságtétel a katekéták szolgálata, amit megköszönt és bátorított a pápa, és amibe gyakran a családtagokat is bevonják. Tanúságtétel a szeretet, amit a pápa kézzel tapinthatott a nalukolongói karitász-központban, de ami sok közösséget és társulatot vezérelt elkötelezett szolgálatukban a szegényebbek, a fogyatékkal élők és a betegek iránt. (Itt Ferenc pápa megjegyezte, hogy van még a tanúságtevőknek egy csoportja, de róluk később lesz szó)

Tanúságtétel a fiataloké is, akik a nehézségek dacára is őrzik a remény ajándékát, és igyekeznek az evangélium szerint élni, nem pedig a világot követni, vagyis árral szemben úsznak. Tanúk azok a papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik napról napra megújítják teljes igenjüket Krisztusnak, és örömmel szentelik magukat Isten szent népe szolgálatának. A tanúságtételek sokfélesége, melyet ugyanaz a Szentlélek mozgat kovász az egész társadalom számára, amint azt jól mutatja Ugandában az AIDS-elleni harc és a menekültek befogadása terén végzett hatékony munka.

Közép-afrikai Köztársaság: megnyílt az Irgalmasság Szentéve kapuja

Utazása harmadik állomása a Közép-afrikai Köztársaság volt, mely a földrész szívében található, és tényleg Afrika szíve. Ez az úti cél volt a pápa eredeti szándéka, mivel az ország egy igen nehéz időszakból szeretne kikeveredni, amelyet erőszakos konfliktusok jellemeztek, és amelyben a lakosság oly sokat szenvedett. Ezért döntött úgy a Szentatya, hogy egy héttel korábban ott nyitja meg az Irgalmasság Szentéve szentkapuját, éppen Banguiban. Ez a hit és a remény jele volt a közép-afrikai nép számára és jelképesen minden afrikai népnek, amelyik leginkább felemelkedésre és vigaszra szorul. „Evezzünk át a tó túlsó partjára” - Jézus hívása a tanítványainak adta a pápai út mottóját a Közép-afrikai Köztársaságba. Átmenni a túlpartra polgári értelemben azt jelenti, hogy magunk mögött hagyjuk a háborút, a megosztottságot, a nyomort, és a békét, a kiengesztelődést, a fejlődést választjuk. Ehhez azonban olyan átmenetre van szükség, amely az emberek lelkiismeretében valósul meg, viselkedésükben és szándékaikban – magyarázta a pápa.

Ezért találkozott az evangélikus és a muzulmán közösséggel, osztozva velük az imádságban és a béke iránti elkötelezettségben. A papokkal és a szerzetesekkel, de a fiatalokkal is együtt élte át annak örömét, hogy az Úr feltámadt és velünk van a csónakban, és Ő az, aki átvezet minket a túlsó partra. Végül pedig az utolsó szentmisét említette a pápa Közép-Afrikában, a bangui stadionban András apostol ünnepén, ahol újból elkötelezték magukat Jézus követésére, aki a mi reményünk, a mi békénk, az isteni irgalmasság arca. Ez az utolsó szentmise csodálatos volt: az egész stadion zsúfolásig telt fiatalokkal. A Közép-afrikai Köztársaság lakosságának több, mint a fele kiskorú, 18 év alatti: ez ígéretes a jövőre nézve – mondta a pápa, aki beszédét rögtönzött szavakkal egészítette ki.

Misszionáriusok az élet szolgálatában

Beszélt a misszionáriusokról, azokról a férfiakról és nőkről, akik hátrahagyták hazájukat, mindenüket… Fiatalként kerültek oda, nagyon sokat dolgoztak, olykor a földön aludtak. Banguiban találkoztam egy apácával, olasz volt. Látszott rajta, hogy idős: „Hány éves?” – kérdeztem tőle. „81” – felelte. „Az nem is sok, kettővel több, mint én”. Ez az apáca 23-24 éves kora óta élt ott, az egész életét ott élte le. És sokan vannak hozzá hasonlók. Egy kislánykával volt. A kislány pedig olaszul úgy hívta: nagymama. Az apáca pedig azt monda nekem: „Én igazából nem is idevaló vagyok, hanem a szomszédos Kongóból jöttem kenun ezzel a kislánnyal”. Ilyenek a misszionáriusok: bátrak. „És mit csinál maga, nővér?” „Hát ápoló vagyok és tanultam itt egy kicsit, majd szülésznő lettem, a világra segítettem 3280 gyermeket” – ezt mondta nekem. Az egész életét az életnek, mások életének szentelte. És hány és hány ilyen apáca van: szerzetesnők, papok, szerzetesek sokasága, akik arra áldozzák életüket, hogy Jézus Krisztust hirdessék. Jó látni ezt, szép – mondta a pápa.

Fiatalok: legyetek misszionáriusok a tanúságtételen át

A fiatalokról külön is szólt Ferenc pápa a kihallgatáson. Megállapította, hogy Európában kevesen vannak, mert a születés manapság luxus, a ráta 0-1% körül mozog. A fiatalokhoz fordulok tehát: gondoljátok végig, mit kezdetek az életetekkel. A missziós szolgálat nem erőszakos térítés: ez az apáca mesélte nekem, hogy a muzulmán nők hozzá mennek, mert tudják, hogy az apácák jó ápolónők, jól gyógyítanak, és nem akarják megtéríteni őket. Tanúságot tesznek, aztán aki akarja, annak beszélnek a hitről. A tanúságtétel az egyház hősies nagy missziós lelkülete. Saját életünkkel hirdetni Jézus Krisztust. A pápa ekkor újra a fiatalokhoz fordult: Gondold végig, mit akarsz az életeddel. Itt az idő, hogy elgondolkodj és kérd az Urat, mutassa meg neked az ő akaratát. De ne zárd ki, kérlek a lehetőséget, hogy misszionárius legyél, hogy elvidd a szeretetet, az emberséget, a hitet más országokba. Nem azért, hogy erőszakosan téríts: nem. Azt azok teszik, akik valami mást keresnek. A hitet először a tanúságtétellel hirdetjük, aztán a szóval. Szép lassan.

Ferenc pápa beszéde végén azt kérte a hívektől, hogy együtt dicsérjék az Urat afrikai zarándokútjáért. Hagyjuk, hogy az ő kulcsszavai vezessenek bennünket: Legyetek erősek a hitben; Tanúim lesztek; Keljünk át a másik partra.

(gá)








All the contents on this site are copyrighted ©.