Ferenc pápa beszéde a német püspökökhöz ad limina látogatásuk alkalmából

Újítsátok meg a kapcsolatot az egyetemes  egyházzal

Ferenc pápa pénteken délelőtt fogadta az ad limina látogatásukat végző német főpásztorok harmadik, mintegy húszfős csoportját. Összesen 60 német püspök találkozott e napokban a pápával, akiknek átnyújtotta a beszédét, melyben érintette a németországi katolikus egyház legfőbb kihívásait. „Az ad limina látogatásotok arra szolgál, hogy megújítsátok a kapcsolatot az egyetemes  egyházzal, mely hűségesen hordozza a hit örökségét a századokon át” – kezdődik a beszéd, majd a pápa „megköszönte a német egyháznak azt a nagy támogatását, mellyel számos karitatív művén keresztül segíti az embereket szerte az egész világon”.

A menekültek származási országaiban kell az életkörülményeket elviselhetőbbé tenni

A menekültek kérdése kapcsán elismeréssel szólt a pápa a német püspökökhöz: „a keresztény egyházak és sok állampolgár hatalmas segítséget nyújtanak Németországban a menekülteknek a róluk való gondoskodás és emberi közelség révén”. Ugyanakkor leszögezte azt is a pápa beszéde, hogy „a humanitárius segélyekkel a menekültek származási országaiban kell az életkörülményeket elviselhetőbbé tenni”.

Meggyengült a német katolikusok hite

Utalt a pápa a „német egyház földrajzi térségek szerinti jelentős különbözőségeire”. „Szakmaisággal kötelezze el magát az egyház a szociális, karitatív és oktatási területen, gondoskodjon az intézményei katolikus jellegéről”. Fájdalommal szól a pápa beszéde „a vasárnapi templomba-járás, és a szentségek vételének jelentős csökkenéséről: a hatvanas években szinte mindenki részt vett a vasárnapi miséken, ma ez tíz százalék alá esett. Kevesebb a bérmálás és a szentségi házasság, de csökkent a hivatások száma is. Meggyengült a német katolikusok hite” – állapította meg a pápa.      

Alapozzátok az igazságot Krisztus szeretetére

E kihívásokkal szemben a pápa azt ajánlja, hogy „az első keresztények példájából merítsenek, amiként ők az igazságot Krisztus szeretetére alapozták”. Ugyanakkor Ferenc pápa óva int „a növekvő intézményesedés veszélyeitől, mert miközben egyre több új struktúrát vezetnek be, ami révén aztán elfogynak a hívek.

Lelkipásztori megtérésre van szükség

„Az adminisztrációba és a szervezetekbe vetett bizalom helyett inkább lelkipásztori megtérésre van szükség, mely missziós jelleget ad az egyház intézményeinek, szem előtt tartva a kilépő egyház képét”. A pápa beszéde utal napjaink „világiasságára, mely eltorzítja a lelkeket, elfojtja a valóság iránti érzéket, elsötétített üvegekkel körülvett mesterséges világot teremt”. Az ebből való kiút első lépése „az imádság”, aztán a nép közé kell menni, méghozzá az első keresztényekre jellemző apostoli hévvel, hiszen a forráshoz visszatérés és az evangélium eredeti frissessége mindig új utakat nyit”.

Az egyház és a tanítóhivatal iránti hűség nincs ellentétben az akadémiai szabadsággal   

A püspökök feladatáról szólva Ferenc pápa beszéde arra kéri a főpásztorokat, hogy a „hit mestereként folytassák szolgálatukat”. „Törődjenek a teológiai fakultásokkal, segítsék az  oktatókat, hogy felfedezzék küldetésük nagy egyházi jelentőségét. Az egyház és a tanítóhivatal iránti hűség nincs ellentétben az akadémiai szabadsággal. A „sentire cum ecclesia” elv jegyében, az egyházzal együtt érezve neveljék az új generációkat. Az állami egyetemek teológia fakultásai hasznosan szolgálhatják a társadalommal folytatott párbeszédet.” Külön megemlítette az eichstätti, egyetlen katolikus egyetemet, mely nagy érték az egész ország számára és kívánatos, hogy a püspöki konferencia megerősítse annak területfeletti jelentőségét”.

A hivatásgondozás a hívek lelkében kezdődik, akik papokra vágynak, hiszen pap nélkül nincs eucharisztia

A „plébánia közösségekre” tekintve a pápa a „gyóntatás és a szentmise jelentőségét” hangsúlyozta. „A küszöbönálló irgalmasság-jubileum, jó alkalmat teremt ahhoz, hogy felfedezzük e szentségek értékét, melyekben benne rejlik a lelki megújulás lehetősége”. Másfelől pedig a pápa a „papság és az eucharisztia kapcsolatát” emelte ki. „A világi hívek értékes hozzájárulása azonban nem pótolhatja a szolgálati papságot, hiszen pap nélkül nincs eucharisztia. Épp itt kezdődik a hivatásgondozás, a hívek lelkében, akik nagy tűzzel vágynak arra, hogy legyenek papok”. Végül Ferenc pápa arra kérte a német püspököket, hogy „kötelezzék el magukat az élet védelmében, és oltalmazzák azt a foganás kezdetétől egészen az élet természetes végéig, mert ebben az egyház nem ismer kompromisszumot”.

(vl)