Ferenc pápa: a jó pap szereti az embereket és nem merev

 

„A pap nem a pasztoráció merev szakembere, hanem a néphez mindig közelálló ember, amelynek atyja és testvére, és elsősorban az evangéliumi öröm apostola.” A Szentatya november 20-án, pénteken fogadta a Papi Kongregáció által szervezett konferencia résztvevőit, közöttük Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi most beiktatott megyéspüspököt és Berán Ferenc atyát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiatanárát. A tanácskozás két zsinati dokumentumra összpontosított: az „Optatam Totius” és a „Presbyterium ordinis” 50 évvel ezelőtt közzétett dokumentumokra.

A papok az emberek közül választódnak ki és az emberek érdekében működnek

Ferenc pápa előre megírt beszédét sokszor megszakítva, nagyon személyes hangvételű gondolatokkal fordult a jelenlevőkhöz. Attól a pillanattól kezdve, hogy a jó hírt hirdeti, a pap az evangéliumi öröm képmása - mondta. A funkcionárius póza, aki az emberektől elkülönült saját területeket keresi vagy az olyan arcok, amelyek megcsalják a megoldatlan emberi szomorúságot, nem képezhetik Isten szolgájának kelléktárát. A papi hivatás megértéséhez figyelembe kell venni a tényt, hogy a papok az emberek közül választódnak ki és az emberek érdekében működnek,  más emberek között vannak jelen. A pap egy bizonyos emberi környezetben születik. Elsajátítja annak első értékeit, magába szívja a nép spiritualitását és hozzászokik a kapcsolatokhoz. A papoknak is van történetük, nem csak váratlanul feltűnnek a székesegyházban szentelésük napján. Úgy nem lehet papnak lenni, ha azt hisszük, hogy laboratóriumban formálódunk. Nem, a családban kezdődik a hit hagyományával és a család minden élményével – mutatott rá a pápa.

A pap legyen békés, tudjon nyugalmat sugározni maga körül a nehéz pillanatokban is

A jó pap elsősorban egy közösség gyermeke, a hivatásgondozás alapvető középpontjából kiindulva, ami a család. Emellett saját humanitásával rendelkező ember is. Alapvető fontosságú, hogy a papok tanuljanak meg uralkodni korlátaikon és bontakoztassák ki tehetségüket. A pap legyen békés, tudjon nyugalmat sugározni maga körül a nehéz pillanatokban is, közvetítve az Úrral való kapcsolat szépségét. Az nem normális, ha egy pap gyakran szomorú, ideges vagy rideg. Ez nem tesz jót se a papnak, se népének. Ne a hívek fizessék meg a papok neurózisát… Ne büntessék a híveket, álljanak szívben közel hozzájuk – kérte a pápa.

A papoknak legyen tekintélyük, de ne legyenek tekintélyelvűek

A Szentatya elmesélt egy anekdotát sok évvel ezelőttről, amikor egy fiatal jezsuita pap válságba került, ki akart lépni, de aztán édesanyja „lelki pofonjai” rázták helyre, akivel a pápa kérte, hogy ossza meg problémáját. Egy pap nem veszítheti el gyökereit, mindig a nép embere marad, akinek szolgálatában áll. Tudatában kell lenni, hogy a népből származunk. Ez segít a papoknak, hogy ne magukra gondoljanak, hogy legyen tekintélyük, de ne legyenek tekintélyelvűek, legyenek szilárdak, de ne ridegek, örömteliek, de ne felszínesek, tehát pásztorok és ne funkcionáriusok. Majd őszintén megvallotta: „félek attól, hogy rideggé váljak, félek a rideg papoktól”. A szolga az Úr nélkül rideggé válik és ez veszélyt jelent Isten népe számára.

Ha nem akarsz az egyházmegyédben maradni, mondj le és járd a világot

A pap küldetése megélése során nem viselkedhet úgy, mint egy pasztorációs vagy evangelizációs szakember, aki megérkezik, elvégzi, amit kell, majd elmegy és éli saját életét. Váljunk pappá azért, hogy a nép között éljünk. Az alapvető kritérium tehát a közelség. A püspökök arra kaptak meghívást, hogy álljanak közel papjaikhoz egyházmegyéjükben. Vannak püspökök, akik eltávolodnak papjaiktól. Figyelmeztette őket, hogy a trentói zsinat rendelkezése, amely a püspököket a székhelyükön való tartózkodásra kötelezi még érvényben van! Ha nem akarsz az egyházmegyédben maradni, mondj le és járd a világot, egy másik jó apostolkodást végezve. De ha egyházmegyéd püspökének érzed magad, akkor légy székhelyeden. Közelség és a székhelyen maradás – ez a két dolog fontos – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A gyónások során a Szentatya nagy irgalmasságra hívta a papokat

A gyónások során a Szentatya nagy irgalmasságra hívta a papokat, adjanak áldást, ha a feloldozás nem lehetséges. A jövőbeli papokat tekintve éberségre intett a szemináriumi képzésben. Felidézte egy 1972-ben történt emlékét, amikor novíciusmesterként elvitte egy pszichiáterhez egyes diákjainak személyiség értékelési tesztjét. A doktornő rámutatott, hogy nem rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel egy jó papnak bírnia kell. A pszichikailag törékeny emberek tudat alatt biztonságot keresnek az „erős intézményekben”, mint a papságon túl a rendőrség vagy a hadsereg.

Közelség, irgalmasság, szerető tekintet

Végül Ferenc pápa összegezte, hogy három tulajdonsággal kell mindig tanúságot tennie a papnak az emberek között: közelség, irgalmasság, szerető tekintet. A papnak nem lehet saját tere, mert mindig vagy az Úrral vagy a néppel van. Azokra a papokra gondolok, akik telefonjukkal az éjjeliszekrényen aludtak és ha az emberek bármikor telefonáltak, felkeltek és feladták a betegek kenetét, senki sem halt meg a szentségek nélkül! Pihenésük idején sem volt saját terük. Ez az apostoli lelkesedés! – nyomatékosította Ferenc pápa.

(sv)