Páncélajtók nélküli egyház, Isten irgalmának ajtaja mindig nyitva áll

A szerdai általános kihallgatás során Ferenc pápa a Szent Péter téren arra buzdította a híveket, hogy lépjenek át a kapun a szentév előestéjén, ahogy az éppen véget ért püspöki szinódus buzdított. Használjuk ki a pillanatot és lépjünk át Isten irgalmasságának küszöbén, aki sosem fárad bele, hogy megbocsásson, hogy várjon bennünket. Mindig ránk tekint és mellettünk áll. Ha Isten irgalmasságának kapuja mindig nyitva áll, akkor a templomainké is, közösségeink szeretetének, plébániáink, intézményeink, egyházmegyéink kapui is nyitva kell, hogy álljanak, mert így mindannyian kiléphetünk, hogy elvigyük Isten irgalmasságát másoknak. A szentév annyit jelent, hogy Isten irgalmasságának nagy kapuja, de templomaink kis kapuja is nyitott, hogy beengedjük az Urat vagy sokszor, hogy hagyjuk kilépni a saját struktúráinkba, önzésünkbe és más dolgokba bebörtönzött Urat.

Az egyházban ne legyenek páncélajtók! Legyen minden nyitott!

Az Úr sosem feszíti be az ajtót, engedélyt kér a belépésre. A világ számos részén normálissá vált a páncélajtó. Ne engedjünk annak a gondolatnak, hogy ezt a rendszert alkalmazzuk – még ha a biztonság is a célja – életünkben, családunk, városunk, társadalmunk életében, még kevésbé az egyház életében. Szörnyű lenne! – jegyezte meg a pápa. A nem vendégfogadó egyház, az önmagába zárkózott család megszégyeníti az Evangéliumot és kiszárítja a világot. Az egyházban ne legyenek páncélajtók! Legyen minden nyitott! – kérte Ferenc pápa.

Hány ember vesztette el a bizalmát, a bátorságot, hogy bekopogtasson keresztény szívünk, templomaink ajtaján…

A „kapuk” jelképes kezelése döntő jelentőségűvé vált. A kapu óvjon, de ne utasítson el. A kaput nem lehet feszegetni, engedélyt kell kérni a belépésre, mert a vendégszeretet a befogadás szabadságában tükröződik vissza és elsötétül a lerohanás erőszakosságában. Hány ember vesztette el a bizalmát, a bátorságot, hogy bekopogtasson keresztény szívünk, templomaink ajtaján…Pedig ott vannak, de nincs bátorságuk, elvettük a bizalmat tőlük. Ez ne történjen meg többet – kérte a Szentatya. A kapu kezelése figyelmes megkülönböztetést igényel, ugyanakkor nagy bizalmat kell, hogy ösztönözzön. Gyakran a portán tapasztalt megfontoltság és udvariasság az egész ház emberségének és befogadó mivoltának képét előrevetíti. Az ember városának találkozási és befogadási helyeit őrzőktől sokat tanulhatunk. Mindig egy mosollyal, a ház, a templom befogadó jellegét tükrözik, így az emberek boldogok és befogadásra találnak.

Az egyház az Úr házának portása, nem ura

Valójában jól tudjuk, hogy mi vagyunk Isten Kapujának őrzői és szolgái. Hogy hívják Isten Kapuját? Jézus! Ő a kapu, ami be- és kienged bennünket. Isten akla menedékhely, nem börtön. A tolvajok mindig máshol próbálnak bejutni, az ablakon, a tetőn keresztül, elkerülve az ajtót, mert rossz szándékkal érkeznek és a nyáj közé vegyülnek, hogy becsapják és kihasználják őket. Ha az őr meghallja a Pásztor hangját, kinyitja a kaput és beengedi az összes juhot, akit a Pásztor hoz, azokat is, akik az erdőben elvesztek és, akikért a jó Pásztor elment, hogy visszahozza őket. A juhokat nem a plébániai titkár vagy titkárnő válogatja ki, hanem a jó Pásztor – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az egyház az Úr házának portása, nem ura.

Szívünk kapuja legyen kész, hogy mindenkinek megadja Isten bocsánatát

A Názáreti Szent Család jól tudja, mit jelent a nyitott vagy zárt kapu annak, aki gyermeket vár, aki oltalmat keres, aki a veszély elől menekül. A keresztény családok otthonának küszöbe legyen egy kis és nagy jele Isten irgalmassága és befogadó mivolta kapujának. Így ismerjék fel az egyházat a világ minden sarkában: mint a kopogtató Isten őrzőjét,  egy befogadó Istenét, aki nem vágja be arcunk előtt az ajtót azzal a kifogással, hogy ez nem a te otthonod. Ezzel a lelkülettel közeledjünk a szentévhez. Lesz szentkapu, de ez a nagy Isten irgalmasságának kapuja. Szívünk kapuja is legyen kész, hogy mindenkinek megadja Isten bocsánatát, mi is bocsássunk meg és fogadjuk be mindazokat, akik kopogtatnak ajtónkon – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson.

(sv)