Pápa: Az emberekhez közel álló, a hatalomtól szabad olasz egyházról álmodom

Egy olyan olasz egyházról álmodom, amely közel áll az emberekhez, nem a hatalom megszállottja és félelem nélkül hagyja, hogy a Szentlélek fuvallata vezesse. Így fogalmazott Ferenc pápa az olasz egyházi kongresszus 2500 résztvevőjéhez intézett beszédében a firenzei Liliomos Szűz Mária székesegyházban. A Szentatya hosszú beszéde előtt Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke szólt az egybegyűltekhez illetve tanúságtételek hangzottak el.

A keresztény humanizmus jegyei: alázat, önzetlenség, boldogság

Az „Új humanizmus Jézus Krisztusban” címet viselő beszédében Ferenc pápa a keresztény humanizmus jegyeit mutatta be három pontban: alázat, önzetlenség, boldogság. Ezt követően felhívta a figyelmet az egyházat érintő kísértésekre: a pelagianizmusra és a gnoszticizmusra. Felszólalása második felében arra a kérdésre válaszolt, hogy mit tegyen az olasz egyház? Két pillérre építsék cselekvésüket: a boldogmondásokra és a végső ítélet szavaira. A püspököktől azt kérte, hogy legyenek pásztorok. Az olasz egyház kövesse az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításban kijelölteket: a szegények társadalmi integrációját, rendelkezzen a találkozásra és a párbeszédre való készséggel, keresse a közjót. Végül a fiatalokhoz fordult, hogy vállaljanak szerepet a társadalmi és a politikai párbeszédben.

A pápa a firenzei székesegyház kupolájának freskójából, az utolsó ítéletből indult ki. Az irgalmas ítélőbíróra és Krisztus irgalmas arcára hívta fel a figyelmet. Ha nem alacsonyodunk le, nem látjuk meg ezt az arcot, nem értünk meg semmit a keresztény humanizmusból, szavaink szépek, kifinomultak, műveltek lesznek, de nem a hit szavai, hanem csak üres szavak – hangsúlyozta.

A keresztény humanizmus mindig önmagából kilépő, nem narcisztikus

Ezt követően a keresztény humanizmus egyes jegyeit mutatta be egyszerűen, amelyek Jézus Krisztus érzései (Fil 2,5). Nem elvont érzések, hanem belső erőt testesítenek meg, amelyek képessé tesznek bennünket élni és döntéseket hozni. Az első az alázat. Saját dicsőségünk, méltóságunk, befolyásunk megszállott védelmezése ne legyen érzéseink között – kérte a pápa. Isten dicsőségét kövessük, amely a betlehemi barlang alázatában vagy Krisztus keresztjének szégyenében ragyog fel. A második jegy az önzetlenség. Annak a boldogságát kell keresnünk, aki mellettünk áll. A keresztény humanizmus mindig önmagából kilépő, nem narcisztikus, nem mindig önmagára hivatkozó. Kövessük a Szentlélek ösztönzését, hogy kilépjünk magunkból és olyan emberek legyünk, mint a Jézus evangéliumában leírtak. A harmadik jellemző a boldogság. A keresztény boldog, magában hordja az Evangélium örömét. Az Úr a boldogmondásokban jelöli ki az utat. A nagy szentek számára a boldogság az alázatban és a szegénységben mutatkozott meg. Az egyszerű emberek is rendelkeznek ezzel a boldogsággal a szolidaritás, az áldozat gazdagságában és a gondviselésbe vetett bizalommal megélt nyomorukban. Ahhoz, hogy boldogok legyünk nyitott szívre van szükség.

Ne legyünk a hatalom megszállottjai

Az olasz egyház számára, amely a szinodalitás példája alapján halad együtt előre, ez a három jegy a következőt hangsúlyozza – fogalmazott Ferenc pápa. Ne legyünk a hatalom megszállottjai, még ha ez az egyház társadalmi megnyilvánulásának hasznos és funkcionális arcát ölti is magára. Ha az egyház nem vállalja fel Jézus érzelmeit, irányt veszt és elveszti értelmét. Ha felvállalja, akkor meg tudja valósítani misszióját. Az alázat, önzetlenség és boldogság jegyeivel rendelkező egyház fel tudja ismerni az Úr cselekvését a világban, a kultúrában, az emberek mindennapi életében.

A keresztény tanítás nem egy zárt rendszer

Ezután Ferenc pápa néhány kísértésre hívta fel a figyelmet. Ne féljetek, nem lesz olyan hosszú a lista, mint a Római Kúria számára felsorolt 15 – jegyezte meg humorosan. A pelagianizmus és a gnoszticizmus veszélyét emelte ki. A pelagianizmus arra ösztönzi az egyházat, hogy ne legyen alázatos, önzetlen és boldog, és ezt a jó álarcát felöltve teszi. Arra buzdít, hogy bízzunk a struktúrákban, a szervezetekben, a tökéletes megtervezésben. Az ellenőrzés, a keménység és az előírások stílusának követésére hív. A keresztény tanítás azonban nem egy zárt rendszer, amely képtelen kérdéseket, kételyt, kérdőjeleket ébreszteni, hanem élő rendszer, amely tud nyugtalanítani és átlelkesíteni is. A keresztény doktrínát úgy hívják, hogy Jézus Krisztus.

Az egyház reformja idegen a pelagianizmustól. Nem merül ki az ennedik tervben a struktúrák megváltoztatására, hanem Krisztusban gyökerezik és hagyja, hogy a Szentlélek vezesse. Az egyház legyen szabad és nyitott a jelen kihívásaira, sose vonuljon védekező állásba félve, hogy elveszít valamit – ezt többször nyomatékosította Ferenc pápa.

Közel állni az emberekhez és imádkozni – ez a keresztény humanizmus megélésének kulcsa

A másik leküzdendő kísértés a gnoszticizmus. Ez arra ösztönöz, hogy bízzuk magunkat a logikus és világos gondolkodásra, amely így viszont elveszíti a testvér húsvér gyengédségét. A keresztény transzcendencia és a gnosztikus spiritualizmus közötti különbség a megtestesülés misztériumában áll. Ha nem ültetjük gyakorlatba az Igét és ha nem kapcsoljuk össze a valóssággal, homokra építünk. Közel állni az emberekhez és imádkozni – ez az alázatos, nagylelkű és vidám keresztény humanizmus megélésének kulcsa – figyelmeztetett a Szentatya.

Pásztorként ne összetett doktrínákról prédikáljatok, hanem hirdessétek a meghalt és feltámadt Krisztust

Beszédének második részében Ferenc pápa arra összpontosított, hogy megválaszolja a hallgatóságában esetleg felmerülő kérdést: Akkor mit tegyünk, atya? Arra buzdította az olasz egyház képviselőit, hogy cselekvésüket a boldogmondásokra és a végső ítélet szavaira építsék. Kérte: az Úr adja meg a kegyelmet, hogy megértsük üzenetét! A püspököktől azt kérte a pápa, hogy legyenek pásztorok, semmi több. Az emberek, a nyájuk majd támogatja őket. Pásztorként ne összetett doktrínákról prédikáljatok, hanem hirdessétek a meghalt és feltámadott Krisztust. Összpontosítsatok a legfontosabbra, a kérügmára, az igehirdetésre – buzdított.

Az evangéliumi szegénység kreatív, befogad, támogat és reményteli

Ferenc pápa az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításban megfogalmazottakat jelölte ki az olasz egyház számára. Kiemelte a szegények társadalmi befogadását és, hogy rendelkezzen a találkozás és a párbeszéd képességével a társadalmi barátság elősegítése érdekében, keresve a közjót. A szegények megsegítése a keresztény szeretet gyakorlásának kiemelt formája. Isten óvja az olasz egyházat a hatalom, az imázsépítés és a pénz minden pótszerétől. Az evangéliumi szegénység kreatív, befogad, támogat és reményteli – mutatott rá a pápa.

Ne féljünk a párbeszédtől, a nézetek szembesítése és a kritika segít megőrizni a teológiát attól, hogy ideológiává alakuljon át

Különösen kiemelte a párbeszéd és a találkozás képességének fontosságát. A párbeszéd nem egyezkedést jelent, hanem mindenki közjavának a keresését, a közös vitát, esetleg veszekedést, a legjobb megoldásról gondolkodást. Sokszor a találkozás a konfliktusban található. A párbeszéd során konfliktus alakulhat ki, ez logikus és várható. Az olasz társadalmat úgy építhetjük, ha a kulturális gazdagság különböző elemei között építő párbeszéd folyik. Ne féljünk a párbeszédtől, a nézetek szembesítése és a kritika segít megőrizni a teológiát attól, hogy ideológiává alakuljon át. A legjobb a közös építkezés, a tervek együttes kidolgozása, de nem egyedül, magunk, katolikusok között, hanem minden jóakaratú emberrel együtt. Tegyük meg a szükséges kilépést önmagunkból a hiteles párbeszédhez. A testvér többet számít, mint az álláspontok, amelyeket tőlünk távol állónak tekintünk.

Az egyház ugyanakkor tudjon világos válaszokat adni a fenyegetésekre, amelyek a közviták során kialakulnak. A nemzet nem múzeum, hanem egy kollektív alkotás, amely állandóan épülőben van és, amelyben közös nevezőre kell hozni az eltérő dolgokat, beleértve a politikai vagy vallási hovatartozásokat.

Egy boldog, anya arcú egyházat szeretnék látni, amely megért, elkísér és megsimogat

Beszéde végén a pápa a fiatalokhoz fordult. Kérte, hogy lépjenek ki a közömbösség állapotából, kötelezzék el magukat és vállaljanak részt a társadalmi és politikai párbeszédben. Ma nem a változások korát éljük, hanem a korszakváltás idejét. Bárhol legyetek is, ne falakat és határokat, hanem tereket és harctéri kórházakat építsetek!

Végül Ferenc pápa megfogalmazta vágyát: egy nyugtalan, az elhagyatottakhoz, elfeledettekhez mindig közelebb álló olasz egyházat szeretnék látni. Egy boldog, anya arcú egyházat, amely megért, elkísér és megsimogat. Szabadon végezzetek újításokat – buzdított. A következő évekre pedig kijelölte, hogy minden közösségben, plébánián és intézményben, egyházmegyében és egyházkerületben, minden régióban indítsanak kezdeményezéseket az Evangelii gaudium elmélyítésére, hogy gyakorlati kritériumokat találjanak megvalósítására. Fektessenek hangsúlyt arra a három-négy prioritásra, amelyet ezen a tanácskozáson kijelölnek. Higgyetek az olasz kereszténység zsenialitásában – zárta beszédét Ferenc pápa Firenzében az olasz egyházi kongresszuson.

(sv)