2015-11-10 19:35:00

Ferenc pápa homíliája a firenzei stadionban: a város humanizmusa a karitász arcát viselte


Ferenc pápa a keddi firenzei nap programjának betetőzéseként szentmisét mutatott be a város atlétikai stadionjában, ahol a játékteret is benépesítették a lelkes toszkán hívek, azon a földön, ahol a kereszténység története az apostoli időkig nyúlik vissza. A gyönyörű idő is erősítette a lelkes fogadtatást, amiben a liliomos város népe a pápát részesítette: „Bergoglio é il nostro orgoglio”, hirdették transzparansek, hogy „Bergoglio a mi büszkeségünk”. A szentmisén 1300 pap, 240 püspök, 500 szerzetesnő, 2200 plébániai delegátus és közel 50.000 hívő vett részt. Az oltárt fogvatartottak közös munkával ácsolták össze és ajándékozták a pápának. A szentmise végén, amikor Ferenc pápa megköszönte az igazán szívélyes fogadtatást, csak egyetlen konkrét dolgot említett meg, a carcerati-k, a bebörtönzöttek oltárát. A pápának mindig jól lát a szíve!

Az emberek ismerete nélkül a tanítvány elszigetelődik

„A mai evangéliumban Jézus kettő kérdést tesz fel a tanítványainak – kezdte beszédét a pápa. Az első: „A nép kinek tartja az Emberfiát?” (Mt 16.13). A kérdés jelzi, hogy Jézus szíve és tekintete mennyire nyitott mindenki felé. Nem azért érdeklődik, hogy kielégítse azt, hanem hogy kapcsolatba léphessen vele. Anélkül, hogy tudná, mit is gondol a nép, a tanítvány elszigetelődik és megítéli az embereket saját gondolatai és meggyőződése jegyében. Egészséges kapcsolatot tartani a valósággal, amiben az emberek élnek, könnyeikkel és örömeikkel együtt, az egyetlen járható útja annak, hogy segítsük és alakítsuk őket – magyarázta a pápa. Hogy a szívükhöz beszéljünk, ennek egyetlen módja, hogy megérintjük a hétköznapi tapasztalataikat, amelyek a munka, a család, az egészség problémái, a közlekedés, az iskola…”

Az egyház, miként Jézus, a nép között és a népért él

„Ez az egyetlen módja, hogy megnyissák a szívüket Isten meghallására. Ugyanis, amikor az Isten beszélni akart velünk, megtestesült. A tanítványok soha nem felejthetik, hogy honnét hívták őket. Ez ránk is érvényes! – folytatta a pápa. Éppen ez a hely, ez a stadion emlékeztet bennünket erre. Az egyház, miként Jézus, a nép között és a népért él. Éppen ezért az egyház az egész története során mindig magával vitte ugyanezt a kérdést: Ki Jézus a mai emberek számára? A toszkán eredetű Nagy Szent Leó pápa, akinek ma van az emléknapja, a szívében hordozta ezt a kérdést, ezt az apostoli vágyat, hogy mindenki megismerhesse Jézust” – utalt a pápa a nagy egyházatyára.  

Az emberré lett Isten Fia titka egyszerre az Isten titka és az ember titka       

„Éppen ezért szükséges megérlelni a benne való személyes hitet. De ez már Jézus második kérdése az apostolokhoz: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mt 16,15”. E kérdés visszhangzik a mai tanítványok lelkében és ez döntő az önazonosságunk és küldetésünk számára. Csak ha elismerjük Jézust a maga igazságában, leszünk képesek meglátni az emberlétünk igazságát és így adhatjuk hozzájárulásunkat a társadalom teljes humanizálásához. Megőrizni és hirdetni a Jézus Krisztusban való igaz hitet, ez a mi keresztény azonosságunk szíve – folytatta a pápa – mert ha felismerjük az emberré lett Isten Fia titkát, akkor tudunk behatolni az Isten titkába és az ember titkába”.

A péteri küldetés: a hit, a közösség és a fegyelem őrzése és átadása   

„Jézus kérdésére Simon Péter válaszol: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). A válasz magában foglalja Péter egész küldetését és összefoglalja mindazt, ami az egyház számára lesz a péteri küldetés. Ez pedig a hitigazság megőrzése és továbbadása, az egyházak közötti közösség védelme és előmozdítása, illetve az egyház fegyelmének a megóvása. Ebben a küldetésében Nagy Szent Leó pápa példaértékű modell maradt számunkra” – hangsúlyozta  pápa.

Péter vallomása az üdvösségünk alapja és célja

„A mi örömünk osztozni ebben a hitben, hogy árral szemben is haladjunk, hogy felülmúljuk az ellenvéleményeket, melyek Jézusban ma is csak prófétát és jó embert látnak. A mi örömünk ezzel szemben annak a felismerése, hogy benne van az Isten jelenléte, az Atya küldötte, aki emberré lett az emberiség üdvösségére. Péter vallomása nemcsak az üdvösségünk alapja, hanem az út is, amin keresztül az megvalósul és célba jut” – mondta a pápa.

A megalázott Keresztrefeszített képén keresztül felismerni Jézus és az Atya kinyilatkoztatását

„Az üdvösség titkának a gyökerében ott áll az irgalmas Isten akarata, mely önmagát adja egészen a megtestesülésig, hogy megtaláljon minden embert a maga konkrét élethelyzetében. Istennek ezt az irgalmas szeretetét ismeri fel Simon Péter Jézus arcán. Ugyanezen arc felfedezése a mi hivatásunk azokban a formákban, melyeket az Úr hagyott közöttünk: Szavában, mely megvilágítja elménk homályát; szentségeiben, melyek új életre szülnek minket; a testvéri közösségben, melyet a Szentlélek teremt a tanítványai között; a határtalan szeretetben, mely nagylelkű és figyelmes szolgálatot végez mindenki felé; a szegényekben, akik bennünket Jézus szándékára emlékeztetnek, hogy önmagának és az Atyjának a kinyilatkoztatása a megalázott Keresztrefeszített képét öltse fel.      

Ez a hitigazság megbotránkoztat, mert hitet kér abban a Jézusban, aki jóllehet Isten, kiüresíti önmagát a szolga állapotáig, a kereszthalálig és ezért teszi őt Isten a mindenség Urává. Ezt az igazságot csak akkor ölelhetjük át, ha belépünk Jézus Krisztus titkába. Csak Krisztus szívéből indulva tudjuk megérteni, megvallani és megélni az ő igazságát” - emelte ki a pápa.

A város humanizmusa a karitász arcát viselte

„Valójában az isteni és az emberi közötti közösség, mely teljesen megvalósult Jézusban, lesz a mi célunk, ahová az emberi történelem elérkezik. A találkozás boldogsága a mi gyengeségünk és az ő nagysága, a mi kicsinységünk és az ő irgalma között tölti majd be az összes korlátunkat. Ám ez a cél nemcsak egy távlat, hanem vonz is bennünket a maga gyengéd erejével és már itt elkezdődik, hogy megízleljük, megéljük és megépítsük napról napra mindazt a jót, amit magunk körül vetünk. Ezek a magok segítenek egy megújított emberiség megteremtésében, mely senkit nem hagy a peremen, senkit nem selejtez le, ahol a nagyobb szolgál és ahol a kicsiket megsegítik.

Isten és ember nem két szembenálló szélsőség, azok öröktől fogva keresik egymást, mert az Isten felismeri saját képét az emberben, az ember pedig önmagára ismer, ha az Istenre néz. Ezt az igazságot ismerte fel Nagy Szent Leó pápa is: az igazi bölcsesség Krisztus kötelékében és az egyház szolgálatában áll. A humanizmus, melynek nagy tanúja éppen Firenze, a legkreatívabb pillanataiban mindig felöltötte a karitász, a szolgáló szeretet arcát” – zárta homíliáját Ferenc pápa a firenzei stadionban tartott szentmise során.

(vl).     








All the contents on this site are copyrighted ©.