Szinódus: Őszinte párbeszéd a rendezetlen kapcsolatokban élő párokkal

Kis csoportos ülésekkel folytatódott október 19-én, hétfőn a családszinódus a Vatikánban. A 13 nyelvi csoport ez alkalommal az Instrumentum laboris, vagyis a munkadokumentum harmadik részével foglalkozott, amelynek témája „A család küldetése ma”. A kis csoportos megbeszélések jelentéseit kedden délután mutatták be a szinódusi aulában az általános kongregáció során. A hétfői szentszéki sajtótájékoztatón felszólalt Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka, Mark Benedict Coleridge, Brisbane érseke és Enrico Solmi parmai püspök.

P. Federico Lombardi közölte az újságírókkal, hogy szerdán a kis csoportos szinódusi megbeszélések jelentéseit ismertetik, amelyek a munkadokumentum harmadik részével foglalkoztak.

Fouad Twal pátriárka: a szinódus a családok javát akarja

A kollegialitás szép jelének nevezte a szinódust a jeruzsálemi latin pátriárka. „Mindannyian eltérő környezetből érkezünk, más-más kihívásokkal. Teljesen normális, hogy nem értünk egyet mindenben, de van egy közös pont: mindannyian a családok javát akarjuk. A szinódusi munka elmúlt két hetében nem volt a családdal kapcsolatos olyan aspektus, amelyet ne érintettünk volna, keresve a családok számára a legjobbat.”

Eucharisztia az elváltak-újraházasodottaknak: ne általánosítsunk, egyenként tanulmányozni kell az eseteket

Az elváltak és újraházasodottak és az Eucharisztia szentségéhez járulásuk kérdését illetően, továbbá azt az esetet tekintve, amikor egy gyermek megtörte az ostyát, hogy egy részét szüleinek adja, Twal pátriárka megállapította: „sok kérdés merül fel és nem vagyunk közömbösek ezekkel a helyzetekkel kapcsolatban. Mindenesetre kényes területről van szó és nem lehet általánosítani. Jobb, ha minden egyes esetet tanulmányozunk egyenként, az irgalmasságot figyelembe véve, de nem megfeledkezve a doktrínáról”. A pátriárka továbbá felhívást intézett a politikusokhoz, hogy támogassák a családokat.

Coleridge érsek: nemet mondunk a „manicheus” nézeteknek

A szinódus nem ér véget vasárnap, útja folytatódik utána is. Az érintett témák széles köre az egyik oka annak, hogy a munka nagy elkötelezettséget igényel. Az elváltak és újraházasodottak kapcsán Coleridge ausztrál érsek megállapította: „nem elvont fogalmakban kell gondolkodni, hanem a valóságból kiindulva, mert ez elsősorban egy lelkipásztori szinódus. Az a fontos, hogy ne túlságosan „manicheus” szemléletet képviseljünk vagyis a mindent vagy semmit elvet, mert az emberi valóság sokkal árnyaltabb és szélesebbkörű.”

Őszinte párbeszédet kell folytatni a rendezetlen kapcsolatokban élő párokkal

„Ezért tehát őszinte párbeszédre van szükség a rendezetlen kapcsolatokban élő párokkal, hogy történetüket meghallgassuk. Anélkül, hogy előrejelzést adjunk doktrinális téren, el lehet mondani, hogy nincs meg az alap az egyház tanításának megváltoztatására. Egyetlen felszólalás sem volt, amelyik kifejezetten azt mondta volna, hogy az újraházasodottakat áldozáshoz kellene engedni. Egyes kis csoportoktól érkezett ugyan kérés, hogy a pápa tegyen egy irgalmassági gesztust a szentév idején.” Brisbane érseke lehetségesnek látja, hogy Ausztráliában nemzeti szinódust tartsanak majd.

Solmi püspök: a szinódus megengedi a házasságról és a családról szóló kevésbé zárt nézetet

A szinódusi ülés katolikusságáról szólva Enrico Solmi parmai püspök megállapította, hogy a szinódusi aulában az egyetemes egyház lelkületét lehet érezni. Valósan jelen van az egyház katolikus, egyetemes mivolta. Rómába jönni és a világgal találkozni, egy kevésbé nyugatias látásmóddal, a házasságról és a családról alkotott kevésbé zárt szemlélettel szembesülni jó, mert a szinódusi aulába a világ minden részéről érkeznek családok sajátosságaikkal, témáikkal, problémáikkal és időnként olyan értékek összességével, amelyeket a nyugati világ gyakran elfeled.

Nem a „kozmetikázott” szinódusra. A családok álljanak az egyház és a társadalom középpontjában

Az elváltak és újraházasodottak bűnbánati útjára tett javaslatok kapcsán Solmi püspök hangsúlyozta: „fontos, hogy az egyház elkísérje a nehézségben élő személyeket, elsősorban a megkülönböztetéssel (discernimento) annak tudatában, hogy Isten megbocsátása túllép az egyház közbenjárásán”. A szinódus eredményét illetően annak a reményének adott hangot, hogy nem egy „kozmetikázott” szinódusról van szó, hanem amelyik hatással van az egyház életére, visszahelyezve a családot arra a helyre, ami megilleti az egyházban. Ez remélhetőleg erős jel lehet a társadalom és országaink számára, amelyek gyakran megfeledkeznek a családról.

(sv)