Ferenc pápa a szenttéavatási misén: A keresztény tekintély stílusa a szolgálat

Október 18-án vasárnap, két héttel a háromhetes szinódus megkezdése után a Szent Péter téren Ferenc pápa mellett felsorakozott a 270 szinódusi atya, bíborosok, püspökök, papok a teret betöltő hívekkel együtt. Szelíd őszi időben, tapintatos napsütésben avatta szentté Ferenc pápa az olasz Vincenzo Grossi plébánost, a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Mária spanyol szerzetes nővért és Lisieux-i Kis Szent Teréz apját és anyját, Louis Martin és Zélie-Marie Guérin szülőket.

A Krisztus-követés alázatos és keresztet hordozó szolgálata

Ferenc pápa homíliájában a Krisztus-követés alázatos és keresztet hordozó szolgálatáról szólt. „Izajás próféta jövendölése Isten Szenvedő Szolgájáról előre jelzi, hogy ő nem dicsekedhet előkelő származással, megvetésben lesz része, az emberek elkerülik és tapasztalatot szerez a szenvedésről. Nem lesznek nagy vállalkozásai, nem tart híres beszédeket, de teljességre viszi az Úr tervét szenvedése csöndes és alázatos szolgálatával” – hangsúlyozta a pápa. 

A szolgálat révén jelzi a tekintély stílusát a keresztény közösségben

„Jézus egész élete és halála a szolgálat formáját öltötte fel, ez lett az oka a megváltásunknak és Istennel való kiengesztelődésünknek. Az evangélium a két tanítvány, Jakab és János, anyjuk közvetítette helyezkedéséről szól, mely törekvés díszpáholyokat keres az ország hierarchiájában. Jézus válasza a kehely kiürítéséről szól, jelzi az egyetlen lehetséges módját az ő követésének.

Az evilág hatalomra és sikerre tör, a tanítványokat Jézus arra hívja, hogy közöttük ez ne így legyen, hanem a szolgálatban keressék az első helyet. Jézus ezáltal, a szolgálat révén jelzi a tekintély stílusát a keresztény közösségben. Aki a többieket szolgálja és valóban presztízs, elismerés nélkül van, az gyakorolja az igazi tekintélyt az egyházban. Jézus arra hív bennünket, hogy változtassunk gondolkodásmódot és a hatalom sóvárgó vágyától inkább a szolgálat öröme felé tartsunk, megszüntetve önmagunkban a mások feletti hatalom vágyát”.

Neki annyiban van hatalma, amennyiben szolgál, amennyire képes a megalázkodásra

„Miután Jézus bemutatta azt a modellt, amit nem kell követni, saját magát ajánlja” – folytatta a pápa. „A Mester magatartásában a közösség megtalálja az élet új távlatának a mozgatórugóit: „Az emberfia sem azért jött,hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja másokért, sokak váltságául”. A bibliai hagyományban az Emberfia az, aki hatalmat, dicsőséget és uralmat kap. Jézus ezt a képet pontosítja: neki annyiban van hatalma, amennyiben szolgál, amennyire képes a megalázkodásra. Ő a szenvedésével és a halálával az utolsó helyet szerezte meg, ezáltal a nagyság teljességét érte el a szolgálatban”.

Összeférhetetlenség a hatalom evilági értelmezése és az alázatos szolgálat között              

Összeférhetetlenség áll fenn a hatalom evilági értelmezése és az alázatos szolgálat között, mely a Jézus tanítása példája szerint eljáró tekintély szükséges jellemzője – folytatta a pápa. Összeférhetetlenség áll fenn a nagyravágyás, a feltétlen előrejutás és Krisztus követése között. Összeférhetetlenség áll fenn a becsvágy, a siker, a hírnév, a földi győzelmek és a keresztrefeszített Krisztus között. Ellenben összeillik a szenvedésben jártas Krisztus és a mi szenvedésünk. Erre utal a szentmise szentleckéje: „Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt” (Zsid 4,15). Jézus lényegében az irgalmasság és az együttérzés papságát gyakorolja. Ő közvetlen tapasztalatot szerzett a nehézségeinkről, belülről ismeri az emberi természetünket. Hogy bűnt nem ismer, nem akadályozza abban, hogy megértse a bűnösöket. Dicsősége arra ösztönzi, hogy szeresse az embereket, magára vegye és megossza a gyengeségeiket és gyógyító kegyelmet nyújtson nekik”.

A keresztség jegyében részesülünk Krisztus papságában       

„A keresztség jegyében mi  is részesülünk Krisztus papságában  - folytatta a pápa – a világi hívek az általános papságban, a papok a szolgálati papságban. Tehát mindannyian befogadhatjuk a Krisztus nyitott szívéből áradó szeretetet, akár magunk számára, akár mások számára. Így válunk szeretetének, együttérzésének közvetítő csatornáivá, főként  a szenvedő, szorongó, elbátortalanodott és magányos testvéreink felé.

Az új szentek állhatatosan, alázattal és rendkívüli szeretettel szolgálták testvéreiket

Végül a pápa megemlítette az új szentek jeles példáját, akik állhatatosan, alázattal és rendkívüli szeretettel szolgálták testvéreiket, miközben az isteni Mestert követték. Az olasz Vincenzo Grossi atya buzgó plébános volt, mindig odafigyelt népének szükségleteire, különösen a törékeny fiatalokra. Mindenkivel megosztotta az Isten Szavának a kenyerét és irgalmas szamaritánusa lett a rászorulóknak. A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Mária spanyol szerzetes nővér nagy alázatossággal állt az utolsók szolgálatába, különös figyelmet fordítva a szegény és beteg gyermekekre. Louis Martin és Zélie-Marie Guérin szent házaspár a családjukban élték keresztény életüket és napról napra építették a hit és szeretet környezetét. Ebben a légkörben hajtott ki leánygyermekeik hivatása, köztük a Gyermekről nevezett Kis Szent Terézé. Ezeknek az új szenteknek a példája ösztönözzön minket arra, hogy állhatatosan kitartsunk testvéreink örömteli szolgálatában, az Úr segítségére és a Szűzanya pártfogására bízva magunkat. Virrasszanak felettünk az égben és segítsenek bennünket közbenjárásukkal – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Felhívás az Úrangyala imádság előtt: Döntően szükséges a béke megteremtése a Szentföldön   

A szentmise végén Ferenc pápa a szabadtéri oltárnál maradva az Úrangyala imádság előtt rövid felhívással fordult a világhoz. Nagy aggodalommal követi „a nagyfokú feszültség és erőszak helyzetét, mely a Szentföldet sújtja. Ebben a helyzetben nagy bátorságra és lelkierőre van szükség, hogy nemet mondjuk a gyűlöletre, a bosszúra és a béke gesztusait cselekedjük. Kérjük az Urat, hogy erősítse meg bennünk, a vezetőkben és az állampolgárokban, a bátorságot, hogy szembeálljunk az erőszakkal és konkrét lépéseket tegyünk az enyhülés felé. A jelenlegi Közel-keleti helyzetben soha mint valaha, döntően szükséges a béke megteremtése a Szentföldön, ezt kéri tőlünk az Isten és az emberiség közös java”. A pápa végül szeretettel köszöntötte az olasz, a francia és a spanyol zarándokokat, akik a szentté avatásra érkeztek Rómába.    

(vl)