A pápa bocsánatot kért a római és vatikáni botrányokért az általános kihalgatáson

Ferenc pápa borús, de enyhe októberi időben tartotta meg a Szent Péter-téren a szerdai általános audienciát, amelynek 700 beteg résztvevőjét a VI. Pál-teremben helyezték el a várható rossz időre való tekintettel. Katekézise megkezdése előtt a pápa szeretettel köszöntötte őket, majd így szólt, Jézus szavait idézve Máté evangéliumából: „Jaj a világnak a botrányok miatt (Mt 18,7). „Erős szavak ezek ma, igaz? Jézus realista és azt mondja: Elkerülhetetlenek a botrányok, de jaj annak az embernek, aki miatt kirobban a botrány. Szeretnék a katekézis megkezdése előtt bocsánatot kérni tőletek az egyház nevében azokért a botrányokért, amelyek az utóbbi időben Rómában és a Vatikánban történtek, bocsánatotokat kérem”. A pápa szavait hosszú taps fogadta.

Ígéretek gyermekeinknek: cukorkák helyett életbizalom

Ezek után Ferenc pápa folytatta családkatekézisét, amelyben a gyermekek és szüleik, illetve Isten kapcsolatát elemezte. Ma az ígéretekről lesz szó, amelyeket a gyermekeknek teszünk – mondta. És itt nem az apró, ártatlan kis trükkökről van szó, amikor egy cukorkáért cserébe azt várjuk, hogy megtegyenek valamit, vagy ne hisztizzenek tovább. Sokkal fontosabb ígéretekről van szó, amelyek döntőek a gyermekek életében, a bizalom kiépítésében Isten és az emberek felé.

A gyermekek a jövő ígérete, reménysége. Mi mit ígérünk nekik?

Mi, felnőttek gyakran hangoztatjuk, hogy a gyermekek jelentik a jövő ígéretét. Könnyen meg is hatódunk, amikor azt mondjuk a fiataloknak, hogy ők a mi jövőnk. De, kérdezem én, vajon elég komolyan vesszük-e gyermekeink, a fiatalok jövőjét? – tette föl a kérdést a pápa. Mennyire vagyunk lojálisak ígéreteinkhez, amiket megszülető gyermekeinknek tettünk? Befogadjuk őket, gondozzuk, mellettük állunk, figyelünk rájuk, bizalmat és reményt adunk nekik – ezeket az ígéreteket pedig egy szóban foglalhatjuk össze: szeretet. Vagyis mi szeretetet ígérünk nekik, ami ezekben a dolgokban nyilvánul meg. Ez a legjobb módja annak, hogy befogadjunk egy születő emberi életet. A Szentatya ekkor arról a tapasztalatáról beszélt, amikor körbejár egy-egy kihallgatás alkalmával a Szent Péter-téren és látja az apukákat, anyukákat, amint nyújtják felé kisbabájukat. Ilyenkor rákérdez: Mennyi idős a pici? - És ők boldogan válaszolják: három hetes, négy hetes. Szeretném, ha az Úr megáldaná! – Igen, ezt is szeretetnek hívják – mondta rögtönzött szavakkal a pápa.

A szeretet ígérete kötelez minket gyermekeink iránt

Szeretet az az ígéret, amelyet a nő és a férfi tesz minden gyerekének attól a pillanattól kezdve, hogy gondolatban megfogant. A gyermekek a világra jönnek és megerősítést várnak erre az ígéretre: teljes odaadással, bizalommal telve, védtelenül. Elég rájuk pillantani: minden népcsoportban, minden kultúrában, minden élethelyzetben így van ez. Amikor pedig az ellenkezője történik, a gyermekek egy életre megsérülnek egy botrány miatt, amely elviselhetetlen számukra, mivel nincsenek eszközeik rá, hogy megfejtsék azt. Nem érthetik, mi történik. Isten őrködik e fölött az ígéret fölött az első pillanattól kezdve. Mit is mond erről Jézus? „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem a kicsinyek közül” ( Mt 18,10). Jaj azoknak, akik elárulják bizalmukat! Az ő bizakodó ráhagyatkozásuk ígéretünkre köt bennünket az első pillanattól fogva, és ítéletet mond fölöttünk.

Őrizzük a gyermekek Istennel való gyengéd kapcsolatát

A pápa ekkor tiszteletteljesen, de nagy őszinteséggel fordult hallgatóságához: A gyermekek Istenbe vetett bizalmát, az ő gyengéd és titokzatos kapcsolatukat sosem szabadna megsértenünk, főleg, ha az egyfajta elbizakodott – tudatos vagy kevésbé tudatos – magatartásból adódik, amellyel önmagunkat állítjuk Isten helyébe. Ez egy valós kapcsolat, amit Isten meg akar őrizni. A gyermek felkészült rá születése pillanatában: amint képes lesz érezni, hogy önmagáért szeretik, a gyermek érzi azt is, hogy van egy Isten, aki szereti a gyerekeket.

A szülői szeretet magában hordozza az isteni szeretet szikráját

Az újszülöttek a táplálékon és a gondozáson kívül elkezdik megtapasztalni a szeretetet is, amely a nyelven, a tekinteten át, a mosolyok formájában áramlik feléjük. Elsajátítják azt, hogy az emberi szeretet a lelkünket célozza, a szabadságunkat; elfogadja különbözőségeinket, elismeri és tiszteli a másikat. Egy második csoda, egy második ígéret ez: mi, édesapád és édesanyád neked ajándékozzuk magunkat, hogy te önmagad lehess. És ez a szeretet magában hordozza az isteni szeretet szikráját – állapította meg Ferenc pápa, majd hozzátette: És ti, apukák és anyukák, Isten szeretetének szikráját adjátok gyermekeiteknek, az Ő szeretetének eszközei vagytok és ez olyan szép!

A családot védve megóvjuk az emberiséget

Csak Jézus szemével tekintve a gyerekekre érhetjük meg, hogyan óvhatjuk meg az emberiséget a család védelme által! A gyermekek szempontja Isten Fiának a szempontja. Az egyház maga a keresztségben nagy ígéreteket tesz a gyermekeknek, amellyel kötelezi a szülőket és a keresztény közösséget. Jézus Szent Anyja tegye az egyházat képessé arra, hogy az ő anyaságának és hitének útját kövesse. Szent József pedig tegyen mindet képessé és méltóvá arra, hogy befogadjuk Jézust minden gyermekben, akit Isten a földre küld – fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.

(gá)