Összefoglaló a péntek délelőtti és délutáni szinódusi ülésekről

A 13 kis munkacsoport jelentéseit követően október 9-én, pénteken a 4. általános kongregáció során a szinódusi atyák szabad felszólalásai következtek az Instrumentum Laboris (munkadokumentum) második feléről, amelyet a család hivatása megkülönböztetésének szenteltek. A felszólalásokból kitűnt a házasság felbonthatatlanságának hangsúlyozása, amelyet még elmélyítenek azért is, hogy a hívek megértsék: nem legyőzhetetlen teherről van szó, amelyet Isten tett az ember vállára. Ezzel szemben éppen, hogy ki kell emelni az egyház misszióját, amely az emberek megsegítésére irányul.

A család a megszentelődés, a remény és az evangelizáció helye

Az aulában elmélkedtek a család és az evangelizáció közötti kapcsolatról, amely a család missziós természetéből fakad. Rámutattak a gyermekek fontos szerepére, mert gyakran ők hozzák közel szüleiket az Evangéliumhoz. A családi élet szentségére is figyelmet fordítottak a szinódusi atyák. A család a megszentelődés, a remény és az evangelizáció helye. A társadalomban változást előidéző tényező lehet, amennyiben megérti saját hitbeli dimenzióját.

A sérült családokról is szó esett. Az egyháznak az irgalmasság, a szeretet és a türelem lencséjén keresztül kell rájuk tekintenie. Ugyanakkor világosan, határozottan és bátran hirdetnie kell az igazságot a házasságról. Azért is van erre szükség, mert manapság nincsenek az emberek tudatában a házasság szentségének.

Az a család, amely imádkozik, egy békében élő család

A további elemzett témák között volt az ima a családban és az Eucharisztiában való részesülés. Az a család, amely imádkozik, egy békében élő család, a családok ugyanis családegyházak. Végül figyelmet szenteltek a szinóduson a háborús helyzetben, az erőszak és a bizonytalanság között élő családoknak, akik ennek következtében elvándorlásra kényszerülnek.

A családot a „Krisztusközpontúság” szellemében kell képezni

A péntek délutáni 5. általános kongregáción tovább folytatták a tanácskozást az Instrumentum Laboris (munkadokumentum) második feléről, amelyet a család hivatása megkülönböztetésének szenteltek. A családot a „Krisztusközpontúság” szellemében kell képezni, hogy a házastársak tisztában legyenek közreműködői szerepükről Isten tervében, amelyet a világ számára készített. A családnak fel kell fedeznie saját misszióját elsősorban olyan kontinenseken, mint Európa, ahol erősen visszaesett a születések száma. A társasági hálók elterjedése következtében egyre inkább virtuálissá válnak az emberi kapcsolatok, ezért sürgetően fontos előmozdítani a Krisztussal való személyes találkozást.

Megfelelő és támogató pasztorális tevékenységgel kell elkísérni a jegyesség időszakát

Ebből kiindulva szükséges a megfelelő előkészítés a házasságra, hogy a jegyesek ne csak a házasság érzelmi oldalára gondoljanak, hanem megértsék mélységében is a szentségi jellegét. Megfelelő és támogató pasztorális tevékenységgel kell elkísérni a jegyesség időszakát, pl. olyan házastársak tanúságtétele segítségével, akik követik a jegyeseket a házasságra való előkészület során.

A szinódusi atyák foglalkoztak a házasság felbonthatatlanságával

A szinódusi atyák foglalkoztak a házasság felbonthatatlanságával, amely nem vita tárgya és az egyháznak hirdetnie kell ezt az igazságot. A házasság szentségét nem úgy kell bemutatni, mint egy ideált, amelyet elkeseredett módon el kell érni vagy mint egy pusztán erkölcsi és aszketikus kérdést, hanem mint egy új erőt, amelyet a házaspár elnyer. Új, különböző lelkipásztori nyelvezetet kell találni, amely képes kifejezni a felbonthatatlanság alapelvének magából fakadó szépségét, amely jelenleg úgy tűnik, hogy megijeszti a híveket.

A hit továbbadása a családban téma terén a szinódusi atyák kiemelték, hogy a szülők gyermekeik első hitoktatói és szükség van arra, hogy az egyház támogassa őket és elkísérje őket ebben a feladatukban. A család családegyház, amely a hit és a remény forrása, a szeretetközösség iskolája, Isten népével való kapcsolatának ikonja.

Az egyház talán túlságosan is a szexualitás moralizálására összpontosít

A szinódusi aulában figyelmet szenteltek a fiataloknak is, akik egyrészt félnek az örökre elköteleződéstől, de ugyanakkor szükségük van a biztonságra és a hűségre, amit a házasság ad. Rámutattak ebben az egyház sajátos felelősségére, amely talán túlságosan is a szexualitás moralizálására összpontosít, miközben hiányzik belőle a szenvedély Isten Szavának hirdetésére, kioltva ezáltal a fiatalokban a lelkesedést a család iránt. Fel kell lendíteni a családpasztorációt, amely tanúságot tesz egy olyan egyházról, amely jelen van a történelemben és az ember mellett áll, hogy megerősítse mondván, hogy Isten nem hagyja magára a nehézségek esetén és lehetővé teszi a lehetetlent.

Az egyház a családok családja, nem ítél meg, hanem felajánlja az üdvösséget

A szinódusi atyák foglalkoztak a sérült családokkal is. Elsősorban irgalomra és igazságosságra, lelki közelségre és gyengédségre van szükségük. Ez ugyanakkor próbára teszi az egyház képességét, hogy betöltse misszióját. Az egyház a családok családja, nem ítél meg, hanem felajánlja az üdvösséget és együttérzéssel kell arra tekintenie, aki Istenre szomjazik. Isten szeretete vagy igazsága csak akkor válik irgalmassággá, amikor találkozik az emberi gyengeséggel. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az irgalmasság magába foglalja az igazságot és bűnbánatot, megtérést igényel.

Nem lehetünk vallásosak anélkül, hogy vallásközi szemlélettel is rendelkezünk

Elmélkedtek a családok vallásközi párbeszédre neveléséről is. Nem lehetünk vallásosak anélkül, hogy vallásközi szemlélettel is rendelkezünk. Az embereket a közös értékekre kell nevelni, amelyek a kultúrák és vallások közötti párbeszédből fakadnak. Azért is van erre szükség, mert a tudatlanság és félretájékoztatás félelmeket és előítéleteket szülnek, míg a család az ideális hely ahhoz, hogy az embereket a meghallgatásra és a másikkal való véleménycserére neveljük.

A szinóduson felhívták a figyelmet Isten Szava fontosságára és a Lectio divina előmozdítására a családban. Ez az egyik leghatékonyabb módja a hit felébresztésének, mert segít az embereknek megérteni a mindennapi élet kihívásait, amelyekkel szembe kell nézniük.

A keresztényeknek részt kell venniük a politikai életben

A család társadalomban betöltött szerepét illetően a szinódusi atyák rámutattak, hogy a keresztényeknek részt kell venniük a politikai életben, ahová el kell vinniük az Evangélium világosságát az egyház társadalmi tanítása és a szeretet illetve a szubszidiaritás elvei szerint, amely elemekre minden emberi kapcsolat épül. Felhívással fordultak a törvényhozók és a kormányok felé, hogy ne tegyék tönkre a családi élet lényegét, hanem tartsák tiszteletben úgy, mint amit Isten teremtett.

Végül a szinódus gondolatban a katonák családjai felé is fordult, akik gyakran „különélésre” kényszerülnek a katonák elkötelezettségei miatt. Ezeknek a családoknak rájuk szabott lelkipásztori ellátást kell biztosítani.

(sv)