2015-10-05 12:59:00

A szinódus nem parlament, a Szentlélek működéséhez bátorság, alázat és bizalom kell


 

A püspöki szinódus nem egy parlament, nem egy gyűlés, ahol megállapodásokat kötnek. A szinódus az egyházi kollegialitás kifejeződése, amely az őszinteségben, a lelkipásztori buzgalomban, a bölcsességben jelenik meg, szem előtt tartva az egyház és a családok javát, valamint a legfontosabb törvényt, a lelkek üdvösségét. Ezt állapította meg Ferenc pápa hétfőn délelőtt, a rendes püspöki szinódus megbeszéléseinek első napján, miután vasárnap a Szent Péter-bazilikában ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a családszinódust. A Szentatya arra buzdította a szinódusi atyákat, hogy adjanak teret a Szentlélek működésének apostoli bátorsággal, evangéliumi alázattal és bizakodó imádsággal.

A szinódusban a Szentlélek beszél rajtunk keresztül

Az egyház ma újra fölveszi a párbeszéd fonalát, amelyet az elmúlt évben a rendkívüli családszinóduson – illetve természetesen már sokkal előbb – megkezdett, hogy együtt értékelje és elemezze a szinódusi munkadokumentumot (Instrumentum Laboris), amelyet a szinódusi záró jelentés alapján dolgoztak ki, (Relatio Synodi) valamint azon válaszok alapján, amelyek a püspöki konferenciák és egyéb illetékes szervezetek részéről érkeztek.

A szinóduson az egyház kérdéseket tesz föl a hitletéteményhez való hűségről, amely nem egy múzeum, amit nézni vagy csupán őrizni kell, hanem élő forrás, amelyből az egyház szomját oltja, és amelyen keresztül megvilágítja az élet letéteményét. A szinódus szükségszerűen az egyház keretein és Isten szent népén belül működik, amelynek mindannyian részét képezzük pásztorként, vagyis szolgaként – folytatta bevezető beszédét a pápa. Ezen kívül a szinódus egy védett hely, ahol az egyház megtapasztalja a Szentlélek működését. A szinódusban a Lélek mindazok nyelvén keresztül beszél, akik hagyják, hogy Isten vezesse őket. Az az Isten, aki mindig meglep; aki kinyilatkoztatja a kicsinyeknek mindazt, amit a tudósok és az okosak elől elrejt; aki megalkotta a törvényt és a szombatot az ember számára és nem fordítva. Az az Isten, aki otthagyja 99 juhát, hogy megkeresse az egyetlen elveszett bárányt; az az Isten, aki mindig nagyobb a mi logikánknál és számításainknál.

Apostoli bátorság, evangéliumi alázat és bizakodó imádság

Ne feledjük azonban azt sem, hogy a szinódus csak akkor válhat a Szentlélek működésének helyévé, ha mi, résztvevők apostoli bátorsággal, evangéliumi alázattal és bizakodó imádsággal vértezzük föl magunkat – emlékeztetett a pápa. Az apostoli bátorság nem hagyja magát megfélemlíteni a világ kísértései előtt, amelyek igyekeznek kioltani az emberek szívében az igazság fényét, hogy azt apró és időleges fényekkel helyettesítsék. Nem hagyja magát megfélemlíteni a megkeményedett szívektől sem, amelyek a jó szándék dacára eltávolítják az embereket Istentől. Az apostoli bátorság, amelyre szükségünk van, életet hoz, és nem csinál emlékmúzeumot keresztény életünkből.

Az evangéliumi alázat képes levetkőzni saját meggyőződését és előítéleteit, hogy meghallgassa a püspöktestvéreket és aztán feltöltekezzen Istennel. Az alázat, amelyre a pápa buzdítja a szinódusi atyákat, segít, hogy ne egymásra mutogassanak és ítélkezzenek, hanem kinyújtsák kezüket, hogy fölemeljék a másikat anélkül, hogy felsőbbrendűnek éreznék magukat.

A bizakodó imádságot az Isten előtt megnyíló szív működteti, amikor elhallgattatjuk saját hangulatainkat, hogy meghalljuk Isten magasztos hangját, aki a csöndben szólal meg. Anélkül, hogy meghallgatnánk Istent, minden szavunk értelmetlen marad. Anélkül, hogy hagynánk magunkat vezetni a Szentlélek által, minden döntésünk csupán díszlet lesz és ahelyett, hogy az evangéliumot magasztalná, elfedi és elrejti azt.

Ne a saját véleményük, hanem az Istenhez való hűség vezesse a szinódusi atyákat

Ferenc pápa a szinódusi atyákhoz intézett bevezető beszédében még egyszer elismételte, hogy a szinódus nem egy parlament vagy szenátus, ahol az egyetértés vagy megállapodás érdekében tárgyalásokat folytatnak, alkudoznak vagy kompromisszumokat kötnek. A szinódus egyetlen módszere a Szentléleknek való megnyílás apostoli bátorsággal, evangéliumi alázattal és bizakodó imádsággal. Ezáltal a Lélek vezeti és világítja meg az atyákat, hogy ne saját véleményük lebegjen a szemük előtt, hanem az Istenben való hit, a tanítóhivatalhoz való hűség, az egyház java és a Salus animarum, vagyis a lelkek üdvössége.

A Szentlélek segítségével és a Szentcsalád közbenjárásával induljon a szinódus

Beszéde végén Ferenc pápa köszönetet mondott Lorenzo Baldisseri bíborosnak, a szinódus főtitkárának, illetve helyettesének, Fabio Fabene prelátusnak, továbbá Erdő Péter bíborosnak, a szinódus főrelátorának, Bruno Forte érsek különleges titkárnak és a küldötteknek, konzultoroknak, tolmácsoknak, valamint mindenkinek, akik az egyház iránti hűséggel és odaadással dolgoznak a szinódus sikeréért. A Szentatya külön köszönetet mondott az újságíróknak, akik lehetővé teszik, hogy a szinódus munkálatairól a közvélemény értesülhessen, majd a Szentlélek segítségét és a Szentcsalád közbenjárását kérve megnyitotta az első kongregációt.

(gá)








All the contents on this site are copyrighted ©.