A pápa látogatása egy philadelphiai börtönben: a társadalmi visszailleszkedés a cél

Fájdalmas az a büntetés végrehajtási rendszer, amelyik nem igyekszik begyógyítani a sebeket, új lehetőségeket adni az elítélteknek. Mindannyiunknak szüksége van a megtisztulásra; ez ébressze föl bennünk a szolidaritás érzését – mondta Ferenc pápa vasárnap délelőtt a Curran-Fromhold börtön fogva tartottjainak, akiket személyesen keresett föl a büntetés végrehajtási intézetben, mielőtt lezárta volna a családok világtalálkozóját Philadelphiában.

Kék rabruhában, fegyelmezett sorokban, csillogó szemmel figyelte a pápát az a mintegy 100 elítélt, akik abban a kiváltságban részesültek, hogy a börtön sporttermében találkozhattak Ferenc pápával. Az alkalomra faragott széket készítettek a Szentatyának, amelyet ő szeretettel megköszönt. Volt, akivel kezet fogott, volt, akit átölelt, így mutatva ki lelki közelségét a kitaszítottak iránt. Mint mondta, pásztorként, de mégis elsősorban testvérként érkezett hozzájuk, hogy osztozzék helyzetükben, együtt imádkozzon velük, hogy bátorítást és erőt kérjenek együtt Istentől.

A 20 éve létrehozott Curran-Fromhold börtön (Curran-Fromhold Correctional Facility) a legnagyobb férfi büntetés végrehajtási intézet Philadelphiában, jelenleg közel 2800 fogva tartott tölti ott büntetését. Az intézet két börtönőrről kapta a nevét, akiket 1973-ban gyilkoltak meg munkájuk végzése közben.

Jézus ma is lemossa sebeinket

Tudom, hogy nehéz időszak ez számotokra, de fájdalmas családjaitok és az egész társadalom számára egyaránt – kezdte beszédét a pápa. Az a társadalom, az a család ugyanis, amelyik nem képes szenvedni gyermekei fájdalma miatt, nem veszi komolyan, természetesnek tartja azt, az arra ítéltetett, hogy önmaga börtönébe zárkózzon. Ferenc pápa ezután arról az evangéliumi jelenetről beszélt az elítélteknek, amikor Jézus az Utolsó Vacsora előtt megmossa tanítványai lábát. Viselkedését tanítványai nehezen értik, Péter el is zárkózik előle. Hogy megértsük ezt a jelenetet, magunk elé kell képzelnünk Jézus korát, amikor szokás volt az út porát lemosni a vendég lábáról. Nem voltak még aszfaltozott utak, a por belepte, a kövek gyakran fölsértették a sarut viselő vándorok lábát. És ekkor ott látjuk Jézust, aki megmossa lábunkat, régi és új tanítványainak a lábát.

Tudjuk, hogy az élet vándorlás, úton levés, és azt is tudjuk, hogy Jézus keres bennünket, be akarja gyógyítani sebeinket, megtisztítani a magány sérüléseitől, lemosni az út porát rólunk. Nem kérdezi, hol voltunk, nem kérdi, mit csinálunk éppen. Ellenkezőleg, azt mondja, ha nem mosom meg a lábad, nem adhatom neked az életet, amire az Atya teremtett téged. Elénk siet, hogy felöltöztessen Isten gyermekeinek méltóságával, hogy segítsen újra megtalálni az irányt, visszanyerni a reményt, a hitet és a bizalmat. Azt akarja, hogy visszatérjünk az életbe, járjuk az utakat, érezzük küldetésünket. Azt, hogy az elzárás ideje soha nem volt és nem is lesz a kirekesztés szinonimája.

A társadalomba való visszailleszkedés közös érdekünk

Mindannyiunknak szükségünk van a megtisztulásra, mindenkinek, velem kezdve – folytatta megindító beszédét a Szentatya. Az Úr mindannyiunkat megkeres, hogy kinyújtsa felénk kezét és gyógyítson. Fájdalmas, amikor olyan büntetési rendszerekkel találkozunk, amelyek nem akarják begyógyítani a sebeket, nem akarnak új lehetőséget adni. Az elítélteknek most egyetlen célja lehet: hogy kinyújtsák kezüket az újrakezdésre, a társadalomba való újra beilleszkedésre, melynek mindannyian részesei vagyunk; amit segítenünk kell fogva tartottaknak, a családnak, a szociális munkásoknak és a nevelőknek egyaránt. Mert az az egész közösségnek javára válik. Ehhez adott bátorítást Ferenc pápa látogatása a philadelphiai börtönben.

(gá)