A pápa lezárta a Családok Világtalálkozóját. 2018-ban Dublinban lesz a következő

A vasárnap délután 4 órakor kezdődő szentmisén öt világrész képviseletében két millió hívő gyűlt össze, akik mintegy a hit folyamaként hosszú sorokban töltötték meg Philadelphia (Philly), a „testvéri szeretet városa” Benjamin Franklin Parkjának fáktól övezett sugárútját. Nemcsak az USA ötödik legnépesebb városa, hanem az élő tv-közvetítésen keresztül az egész ország, sőt a világ minden részén élő hívek csatlakoztak a szertartáshoz, amely lezárta a Családok VIII. Világtalálkozóját.

Ferenc pápa fehér pápamobilján körbe járva köszöntötte a jelenlévőket, akik az öröm és a szeretet megnyilvánulásaival, zászlókkal, a pápát éltető feliratokkal köszöntötték Péter utódát. Sokan a magasba emelték kicsinyeiket, hogy a Szentatya megáldhassa, megölelhesse őket.

A pápa hangsúlyozta: a boldogság és az életszentség apró gesztusokhoz kapcsolódik. „Az Úr szava mindenkit arra hív, hogy részt vegyen egy férfi és egy nő közötti szövetség próféciájában, amely életet nemz és Istent nyilvánítja ki” - mondta Ferenc pápa homíliájában vasárnap, a Családok VIII. Világtalálkozóját lezáró philadelphiai szentmisén. Az elhangzott olvasmányokra utalva megállapította: ma Isten szava erőteljes képekkel, allegorikus nyelvezettel lep meg bennünket, amelyek gondolkodásra késztetnek.

Bárcsak mindenki Isten szavának prófétája lenne!

Az első olvasmányban (Szám 11,25-29) Józsué szól Mózesnek, hogy a nép két tagja Isten szavát hirdeti, anélkül, hogy erre küldetést kaptak volna. Az evangéliumi szakaszban (Mk 9,38-43, 45. 47-48) János azt mondja Jézusnak, hogy láttak valakit, aki nevében örödögöt űzött, de a tanítványok megtiltották neki. Mózes és Jézus azonban meglepetésszerűen szemrehányást tesznek követőiknek szűklátókörűségükért. Bárcsak mindenki Isten szavának prófétája lenne! Bárcsak mindenki képes lenne csodákat tenni az Úr nevében!

Nem botránkozhatunk meg Isten szabadságán

Sokan nem tudták elfogadni Jézus nyitását azok őszinte hite felé, akik nem tartoztak Isten választott népéhez. A tanítványok jóhiszeműen cselekedtek – mondta a pápa - de erőteljesen vissza kell utasítani a hit valódiságát fenyegető kísértést, hogy megbotránkozzunk Isten szabadságán, aki „esőt ad igazaknak és bűnösöknek” (vö. Mt 5,45), túllépve a bürokrácián, zárt körök hivatalos szemléletén. Jézus számára az az elfogadhatatlan botrány, ami elpusztítja a Szentlélek működésébe vetett bizalmunkat.

Isten elsőként szeretett minket

Az Atya mindenkit felülmúl nagylelkűségben, és szüntelenül elhinti jelenlétének magvait a világban, mivel „a szeretet ebben mutatkozik meg: nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket” elsőként (1Jn 4,10). Ez a szeretet mély bizonyossággal tölt el: Isten keres és vár minket. Azt akarja, hogy minden gyermeke részt vegyen az evangéliumi ünnepen. Ne akadályozzátok, ami jó – mondja Jézus. Éppen ellenkezőleg: segítsétek, hogy növekedjen. Kétségbe vonni a Szentlélek működését, azt a benyomást kelteni, hogy nincs semmi köze azokhoz, akik nem a „mi csoportunkba” tartoznak, veszélyes kísértés, a hit elfajulását jelenti.

A boldogság, az életszentség apró gesztusokhoz kapcsolódik

A hit „ablakot” nyit a Lélek cselekvő jelenlétének és megmutatja, hogy a boldogság, az életszentség mindig apró gesztusokhoz kapcsolódik. „Nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok” (Mk 9,41). Kis gesztusokról van szó, amelyeket otthon tanulunk meg; szertefoszlanak a mindennapok névtelenségében, de általuk minden nap más és más lesz. Ezek az anya, a nagymama, az apa, a nagypapa, a gyermek gesztusai, amelyek gyöngédséget, szeretetet, együttérzést fejeznek ki. Ilyen egy tányér meleg étel vacsorára, korai reggeli a hajnalban kelő számára. Családi gesztusok. Az elalvás előtti áldás, egy hosszú munkanapot lezáró ölelés. A szeretet kis dolgokban jut kifejezésre, a mindennapok apró részleteire való odafigyelésben, amelyek révén az élet mindig otthonízűvé válik. A hit akkor növekszik, ha a szeretet formálja. Családjaink, otthonaink hiteles családegyházak, olyan helyek, ahol a hit életté, az élet hitté válik.

Jézus arra hív bennünket, hogy ne állítsunk akadályt ezeknek a kicsiny csodás tetteknek, sőt azt akarja, hogy élesszük fel magunk körül a szeretet kis gesztusait, amelyek élő és cselekvő jelenlétének kifejezései világunkban.

Közös otthonunk már nem tűrheti tovább a meddő megosztottságot

Tegyük fel a kérdést: mit teszünk annak érdekében, hogy ennek a logikának megfelelően éljünk családunkban, a társadalomban? Milyen világot akarunk gyermekeinkre hagyni? Egyedül nem felelhetünk ezekre a kérdésekre. A Szentlélek arra hív bennünket, hogy az egész emberi családdal együtt válaszoljunk. A pápa idézett Laudato si’ k. enciklikájából, miszerint az egész emberi családot egyesíteni kell a fenntartható és átfogó fejlődés érdekében, mivel tudjuk, hogy a dolgok megváltoztathatók (vö. 13). Gyermekeink találjanak közös vonatkozási pontokat. Legyünk képesek arra, hogy másokkal társulva felvirágoztassuk mindazt a jót, amelynek a magvait az Atya elhintette.

Hittel kérjük az Atyától a Szentlelket

Mennyi bölcsesség van Jézus szavaiban, amikor szemünkbe mondja, bár szeretettel: „Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13). Valóban, ami a jóságot és a szív tisztaságát illeti, nem nagyon dicsekedhetünk! De Jézus tudja, hogy ami a gyermekeket illeti, képesek vagyunk korlátlan nagylelkűségre. Ezért bátorít bennünket: ha hiszünk, az Atya nekünk adja a Szentlelket.

Bárcsak mindnyájan próféták lennénk!

Mi keresztények, az Úr tanítványai, azt kérjük a világ családjaitól, hogy segítsenek nekünk. Ma nagyon sokan résztveszünk ezen a szertartáson, és ez már önmagában véve prófétai, egyfajta csoda a mai világban. Bárcsak mindnyájan megnyílnánk a szeretet csodájának a világ minden családja javára. Bárcsak le tudnánk küzdeni a kicsinyes és bizalmatlan szeretet botrányát, amely önmagába zárkózik és nincs türelemmel mások iránt!

A világ minden családja, vallásra való tekintet nélkül, tükrözze vissza a Lélek működését

Milyen szép lenne, ha mindenütt, határainkon túl is bátoríthatnánk ezt a próféciát és ezt a csodát! Újítsuk meg az Úr szavába vetett hitünket, amely erre a nyitottságra hívja a családokat. Mindenkit arra szólít, hogy vegyen részt az egy férfi és egy nő szövetségének próféciájában, amely életet nemz és Istent nyilvánítja ki.

Bárki ezen a világon, aki olyan családot akar alapítani, amely megtanítja gyermekeinek, hogy örüljön minden tettnek, amely legyőzi a rosszat, aki olyan családot kíván, amely megmutatja, hogy a Szentlélek él és működik, számíthat hálánkra és nagyra becsülésünkre, bármilyen néphez, térséghez vagy valláshoz tartozzon is.

Isten adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy mint az Úr tanítványai, méltók lehessünk erre a tiszta szívre, amely nem botránkozik meg az evangéliumon!

(vm)