Ferenc pápa beszéde a Ground Zero-i vallásközi találkozón: A halál helye itt az élet helye

A vallásközi találkozó során Ferenc pápa a 2001. szeptember 11-i terrortámadás áldozataira emlékezett és bátorítást adott arra, hogy az embermentés hősies helytállása segítsen reménnyel továbbhaladni. Valójában az emlékhely vízcsorgásának személyes, benső értelmezését osztotta meg a hallgatósággal, mint tudjuk, az egész világgal.   

A csorgó víz olvasata: a tegnapi és a mai könnyeink jelképe

Különféle érzések és érzelmek születnek itt bennem, ahol ezrek vesztették életüket az értelmetlen pusztításban. Itt tapintható a fájdalom. A víz csorgása itt ebben az üres központban azokra az életekre emlékeztet bennünket, akik olyan hatalom alatt álltak, mely azt hitte, hogy a pusztítás az egyedüli módja a konfliktusok megoldásának. Csendes kiáltása azoknak, akik testükben szenvedték el az erőszak, a gyűlölet és a bosszú logikáját, amely csak halált és szenvedést tud okozni. Az itt csorgó víz a könnyeink jelképe is. A tegnap pusztításának a könnyei egyesülnek napjaink pusztításának a könnyeivel. Sírunk az igazságtalanság, a testvérgyilkosság és a problémák megoldása fölött érzett tehetetlenségünkben. Siratjuk az igazságtalanul elvesztett ártatlan életeket, hogy nem találtunk megoldást a közjó javára. A csorgó víz emlékeztet bennünket a tegnap és a ma sírására.

Az elhunyt segédkezők családtagjainak az arcán a szeretet és az emlékezés hatalma

Ferenc pápa megemlítette, hogy a találkozó előtt pár perccel találkozott a mentési szolgálatban elesett első segédkezők családjaival. E találkozás során – folytatta a pápa – megállapíthattam, hogy a pusztítás soha nem személytelen, elvont vagy éppen dologi valami, hanem arca és története van, konkrét és van neve is. A családtagokon a fájdalom arcát lehet látni, mely egészen az egekig kiált. De ugyanakkor ezek az arcok ennek a merényletnek és a fájdalmuknak egy egészen másik arcát is megmutatták: ez pedig a szeretet és az emlékezés hatalma. Az emlékezet, mely nem hagy üresen bennünket. A sok szeretett személy neve bele van vésve a tornyok alapjaiba és úgy láthatjuk azokat, hogy soha ne felejtsük el őket.

Nem volt kérdés a vér, az eredet, a származás, a kerület, a vallás, a politikai döntés, hanem csak a szolidaritás, a sürgősség és a testvériség

E szorongató fájdalom közepén kézzel érinthetjük annak a hősies jóságnak a képességét, amire az emberi lény képes. Ez az a rejtett erő, amire fel kell hívni a figyelmet. A legnagyobb fájdalom és szenvedés pillanatában ti voltatok az odaadottság és munka legnagyobb tetteinek a tanúi. Kinyújtott kezek, felajánlott életek. Egy olyan világvárosban, mely látszólag személytelen, névtelen és magányos, képesek voltatok megmutatni az egymás megsegítésének szolidáris hatalmát, a szeretetét és a személyes áldozatét. Abban a pillanatban nem volt kérdés a vér, az eredet, a származás, a kerület, a vallás, a politikai döntés, hanem csak a szolidaritás, a sürgősség és a testvériség, vagyis az emberség kérdése. New York tűzoltói a dűlőfélben levő tornyokba léptek be, nem kímélve saját életüket.

A halálnak ez a helye az élet, a megmentett életek  helyévé alakul át, mely olyan ének, mely azt zengi, hogy az élet arra rendeltetett, hogy győzedelmeskedjék a pusztítás prófétái, a halál fölött.

Mondjunk nemet minden uniformizáló kísérletre és mondjunk igent az elfogadott és kiengesztelődött különbségre

A fájdalomnak és az emlékezetnek ezen a helyén – folyatta a pápa – azokhoz a vezetőkhöz társulok, akik sok olyan vallást képviselnek, melyek gazdagabbá teszik ennek a városnak az életét. Remélem, hogy jelenlétünk hatalmas jele annak az akaratnak, mely megosztja és leszögezi azt vágyat, hogy legyünk a kiengesztelődés, a béke és az igazságosság ereje ebben a közösségben és szerte a világon. A különbözőségben és az eltérésben is lehetséges megélni a béke világát. A mindent uniformizáló kísértéssel szemben lehetséges és szükséges, hogy a különféle nyelvek, kultúrák, vallások által egyesüljünk és hangot adjunk mindannak, ami ezt meg akarja gátolni. Ma arra kaptunk felszólítást, hogy nemet mondjunk minden uniformizáló kísérletre és igent mondjunk az elfogadott és kiengesztelődött különbségre.

Szeretteink élete nem marad feledésben, hanem jelen lesz mindahányszor küzdeni fogunk az újjáépítés, a kiengesztelődés és a béke prófétáiként

Mindehhez szükségünk van a gyűlölet, a bosszú, az elfojtott harag száműzésére. Tudjuk azonban, hogy ez csak az Ég ajándékaként lehetséges. Itt, az emlékezésnek ezen a helyén, mindenki a maga módján, de együtt! Végül Ferenc pápa azt javasolta, hogy egy időre tartsanak csendet és így imádkozzanak. Kérjük az Ég adományát, hogy elkötelezzük magunkat a béke ügyéért. Békét a házainkban, családjainkban, iskoláinkban, közösségeinkben. Azokon a helyeken, ahol úgy tűnik, a háború nem ér véget. Békét azoknak, akiknek arca eddig csak a fájdalmat ismerte meg. Békét ebben a tágas világban, melyet az Istentől kaptunk, mint egy házat mindenkinek és mindennek. Imádkozzunk csendben! – szólt, majd így zárta a vallásközi találkozót Ferenc pápa: Szeretteink élete nem marad feledésben, hanem jelen lesz mindahányszor küzdeni fogunk az újjáépítés, a kiengesztelődés és a béke prófétáiként.

(vl)