A pápa egy harlemi iskola bevándorló diákjaihoz: Ne adjátok föl az álmaitokat!

New York, Brooklyn, Harlem. Sűrűn lakott környék, ahol a lakosok majdnem fele az otthon falai között nem angolul beszél. Fekete bőrű, fehér, ázsiai, kreol gyermekek, nehéz sorsú bevándorló családokkal a hátuk mögött. Ők az álmodók, a „dreamers”, akik az amerikai álom után futva remélnek maguknak jobb jövőt. És ahol ez valóra válhat, az az Angyalos Boldogasszony általános iskola (School of Our Lady Queen of Angels), amelynek közel háromszáz tanulója közül kétszáz ösztöndíjjal részesülhet az alapoktatásban. Hetven százalékuk Latin-Amerikából érkezett szüleivel vagy felnőtt kíséret nélkül, de vannak köztük afrikai és közel-keleti menekültek is. Az iskola a Harlem és Dél-Bronx hátrányos helyzetű negyedeiben működő hat katolikus intézmény egyike, amelyet a „Partnership” katolikus karitatív alapítvány működtet a New York-i érsekséggel szoros együttműködésben.

Jézus az öröm. Remélni a jobb jövőben

Ide látogatott el Ferenc pápa pénteken délután, elcsípve néhány percet a tanórából, hogy bátorítsa őket: ne adják föl az álmot, hogy boldogan éljenek. Nem mindig könnyű ez, mert minden családban vannak gondok, nehéz helyzetek, betegség, de álmodni mindenkinek joga van, felnőttnek és gyereknek egyaránt. Ahol álmok vannak, ott öröm van, ott találjuk mindig Jézust. Mert Jézus az öröm, és segíteni akar nekünk, hogy ez az öröm minden nap kitartson. Ünnepeljük meg valahányszor kicsik és nagyok megtarthatják a reményt egy jobb jövőben, jobb lehetőségekben.

Martin Luther King álma nyomán minden gyermek tanulhasson

Sokan közületek más országokból érkeztek, és itt új otthont, új barátokat kellett találnotok. Nem mindig könnyű megtanulni egy új nyelvet, új szokásokat, új éghajlatot. Mennyi mindent kell elsajátítani, nemcsak az iskolai feladatok vannak! Szép dolog új barátokra, segítő kézre lelni, olyan emberekkel találkozni, akik kinyitják előttünk a kapukat, megmutatják gyöngédségüket, barátságukat, megértésüket, és segítenek, hogy ne érezzük idegeneknek magunkat, hogy otthon lehessünk. Így válik ez az iskola egy nagy családdá mindenki számára; ahol szüleinkkel, nagyszüleinkkel, a tanítókkal és az osztálytársakkal együtt megtanuljuk, hogyan segítsük egymást, hogyan osszuk meg egymással a jó dolgokat, hogyan adjuk önmagunk legjavát, miként végezzünk csoportmunkát és hogyan tartsunk ki céljaink eléréséért.

Ferenc pápa az amerikai kongresszusban mondott beszéde után másodszor idézte Martin Luther King tiszteletes alakját, aki egy nap azt mondta: van egy álmom… Arról álmodott, hogy sok gyerek, sok ember ugyanazokkal az esélyekkel induljon. Arról álmodott, hogy sok gyerek – olyanok, mint ti – hozzájuthat az oktatáshoz. Szép dolog álmodni és küzdeni céljainkért.

Házi feladat a „pápa-óra” végén: adjátok át az örömöt

A gyermekektől pedig, akik a jövő reménysége, a pápa azt kéri, hogy mosolyogjanak, örömüket ragasszák át környezetükre. És ezt is kapják házi feladatul a „pápa-óra” végén: Imádkozzanak érte, és azért is, hogy mindenki élvezhesse ezt az örömöt, amit a gyermekek tudnak megélni.

(gá)