Az imádságban testvérek vagyunk: a pápa találkozója a hajléktalanokkal

Semmi nem igazolhatja azt az igazságtalanságot, hogy valakinek nincs fedél a feje fölött. Semmilyen társadalmi, erkölcsi vagy más jellegű mentség nem létezik erre. Igazságtalan az, hogy valakinek nincs hol laknia, de mi tudjuk, hogy Isten velünk együtt szenved és velünk együtt éli meg ezeket a helyzeteket. Nem hagy magunkra minket.

Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a 200 hajléktalanhoz Washingtonban, akik a Szent Patrik-templom plébániáján részesülnek rendszeresen meleg étel ellátásban. Kifejezetten a Szentatya kívánságára került sor a találkozóra csütörtökön délelőtt, miután elmondta nagy hatású beszédét az amerikai kongresszusban, ahol a képviselők többször állva megtapsolták. Volt, akinek könnyet csalt a szemébe Ferenc pápa azzal, hogy közös emberi gyökereinkre hivatkozott, őszinte és elfogulatlan szavait nyíltan és szelíden intézve a nagy amerikai nemzet kongresszusához.

Szent József és a hajléktalanok

Egészen más összetételű volt a következő hallgatósága, ám a lelkesedés ismét a tetőfokára hágott a washingtoni Szent Patrik plébánia karitatív központjában. A Szentatya megáldotta a kápolnát, szólt a hajléktalanokhoz, majd a menzán végigjárta az asztalokat, mosolyt és áldást osztva maga körül.

Szent Józsefre emlékeztettek engem – mondta a hajléktalanoknak Ferenc pápa. Nagyon szeretem őt és életem során sokszor nyertem tőle támaszt és ihletet. Ha valami gondom van, gyakran hozzá fordulok. És ti Szent Józsefre emlékeztettek, a ti arcotok az övéről beszél nekem. Szent Józsefnek is sok nehéz helyzettel kellett szembenézni, mint amikor Mária készült életet adni a Kisjézusnak, nekik pedig nem volt hol lehajtani a fejüket. Az Isten Fia úgy érkezett ebbe a világba, mint akinek nincs otthona. Isten Fia úgy jött el, mint egy hajléktalan! – ismételte a pápa. Képzeljük magunk elé Józsefet, amint megkérdezi: Miért nincs otthonunk? Miért nincs fedél a fejünk fölött? Ezeket a kérdéseket ti is fölteszitek magatoknak, és nekünk, akiknek van otthonunk, ugyanúgy meg kellene kérdeznünk magunktól: hogy lehet, hogy ezek a testvéreink hajléktalanok?

Nincsenek másodosztályú személyek, az imában testvérek vagyunk

József mélyen hívő ember volt, ezért meglátta a fényt a sötétségben, a kiutat a reménytelennek látszó helyzetből. A hit a mi életünkben is erőt ad ahhoz, hogy tovább menjünk, az imában pedig nincsenek többé gazdagok és szegények, csak gyermekek és testvérek. Ott nincs első és másodosztályú ember, ott testvériség van!

Jézus azonosult a szenvedőkkel, az igazságtalanság áldozataival. Isten köztünk van és a szeretet cselekedeteire indít. Arra a szeretetre, amelyik Isten hívásából születik, aki nem szűnik meg kopogtatni ajtónkon testvérünk arcában. A leghathatósabb segítséget az imádságban találjuk – mondta a pápa hajléktalanoknak, majd azt kérte tőlük, hogy imádkozzanak egymásért és őérte is.

(gá)