A környezet és a kirekesztettek védelme: a pápa beszéde az ENSZ-ben

Ferenc pápa pénteken reggel felkereste az ENSZ New York-i székházát, ahol a szervezet főtitkára, Ban Ki Mun fogadta. A Szentatya beszédet intézett az ENSZ személyzetéhez, majd magához a közgyűléshez szólt. A pápa saját, és az egész katolikus közösség nevében kifejezte őszinte és szívélyes háláját Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak, majd köszöntötte a jelenlévő állam- és kormányfőket, a nagyköveteket, a diplomatákat, a szervezet személyzetét, mindenkit, aki részt vesz a Közgyűlés 70. Ülésszakán.

Ez az ötödik alkalom, hogy egy pápa felkeresi az Egyesült Nemzeteket. VI. Pál 1965-ben, II. János Pál 1979-ben és 1995-ben, valamint közvetlen előde, XVI. Benedek emeritus pápa 2008-ban járt itt. Ők sem takarékoskodtak a szervezet munkáját illető elismerő kifejezésekkel. Ferenc pápa, elődei nyomába lépve leszögezte annak jelentőségét, hogy a katolikus egyház elismeri az ENSZ intézményét és reménnyel tekint tevékenységére. A szervezet a történelmi pillanatnak megfelelő jogi és politikai válasz, amely a technológia segítségével leküzdi a távolságokat, a határokat.  Ez ma nélkülözhetetlen, mivel a technológiai hatalom nemzetieskedő vagy hamis univerzalizmust képviselő ideológiák kezében rettenetes szörnyűségek elkövetésére képes.

Az eddigi sikerek a testvériség megvalósulását segítették elő

Az elmúlt 70 év fontos közös sikerei közül Ferenc pápa a következőket emelte ki: a nemzetközi jog fejlődése és kodifikációja, számos konfliktus megoldása, békefenntartó és kiengesztelődésre irányuló műveletek. Mindezek a fényt jelentik azokkal az árnyékkokkal szemben, amelyek a kollektív önzésből fakadnak. A nemzetközi közösség tevékenysége nélkül az emberiség nem tudta volna túlélni saját hatalmi képességeinek korlátok nélküli felhasználását. Mindezek a politikai, jogi és műszaki előrehaladások egy-egy szakaszt jelentenek azon az úton, amely az emberi testvériség eszményképének megvalósításához vezet.

A Szentatya kifejezte tiszteletét mindazoknak, akik az elmúlt 70 évben önfeláldozóan szolgálták az egész emberiséget, külön kiemelve Dag Hammarskjöld svéd politikus nevét, aki 1953 és 61 között töltötte be a szervezet főtitkári tisztségét.

Erőteljesen szögezzék le a jog elsőbbségét

Az ENSZ végső célja, hogy kivétel nélkül minden ország részt vehessen a döntéshozatalokban. A nagyobb egyenlőség különösen vonatkozik a tényleges végrehajtószervekre, mint a Biztonsági Tanács, vagy az olyan pénzügyi szervekre és csoportokra, amelyeket kifejezetten a gazdasági válságok megoldására hoztak létre.

Az ENSZ feladata, Alapokmányának első cikkeitől kezdve a fejlődés és a jog szuverenitásának előmozdítása, annak tudatában, hogy az igazságosság nélkülözhetetlen feltétele az egyetemes testvériség megvalósításának. Egyetlen egyén vagy emberi csoport sem tekintheti magát mindenhatónak, nincs joga, hogy lábbal tiporja személyek vagy társadalmi csoportok méltóságát és jogait. A pápa utalt a világ körképén ma fellelhető hamis jogokra, valamint a hatalom rossz gyakorlására, amelynek áldozatai a természet és a kirekesztett emberek. Két, egymással szoros egséget alkotó területről van szó, amelyeket a túlerőt jelentő politikai és gazdasági kapcsolatok a valóság törékeny részeivé alakították át.

A „környezet jogának” kettős megindoklása

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy kettős okoknál fogva létezik a „környezet joga”. Először is azért, mert mint emberek, a természet részét alkotjuk. A környezet gyakran etikai korlátokat hordoz magában, amelyeket az emberi cselekvésnek el kell ismernie és tiszteletben kell tartania. Az ember, bár soha nem látott képességekkel rendelkezik, amelyek túlmutatnak a fizikai és biológiai környezetén (vö. Laudato si’. k. enciklika), annak egy részét alkotja. Fizikai, kémiai és biológiai elemekből álló teste csak akkor maradhat életben és akkor fejlődhet, ha kedvező számára az ökológiai környezet. Ebből következik, hogy a környezetet érintő bármilyen károsodás, az emberiséget károsítja.

Másodszor, mivel minden teremtmény kölcsönös függőségben él a többi teremtménnyel. Mi, keresztények, a többi egyistenhívő vallással abban hiszünk, hogy a világegyetem a Teremtő szeretetének akaratából származik, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy tiszteletteljesen éljen a természettel a hozzá hasonlók javára és a Teremtő dicsőségére, anélkül, hogy visszaélne vele, még kevésbé, hogy elpusztítsa azt. Minden vallási hit számára a környezet az alapvető javak közé tartozik (u.o. 81).

A környezet elpusztítása szorosan összefügg a kirekesztés feltartóztathatatlan folyamatával

A gazdasági és társadalmi kirekesztés az emberi testvériség teljes tagadása, továbbá súlyos merénylet az emberi jogok és a környezet ellen. A leginkább a legszegényebbek szenvednek ezektől a merényletektől, egy súlyos, hármas ok miatt: a társadalom leselejtezte őket, arra kényszerítik őket, hogy kirekesztettként éljenek, valamint igazságtalanul szenvedniük kell a környezet kihasználásának következményei miatt. Ezek a jelenségek alkotják a ma olyannyira elterjedt és megszilárdult „leselejtezés kultúráját”.

A kirekesztés és az egyenlőtlenség drámai helyzetének tudatában a pápa súlyos felelősségének érzi, hogy felemelje hangját mindazokkal együtt, akik sürgető és hatékony megoldásokra vágynak. Az ENSZ 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési céljairól szóló javaslatcsomag, az Agenda 2030 elfogadása, amelynek tárgyalása a csúcstalálkozón éppen ezen a napon kezdődik, a remény fontos jele ebben a tekintetben.

A környezetvédelem és a kirekesztés felszámolásának szoros kapcsolata

Azonban nem elegendők az ünnepélyes kötelezettségvállalások. Az igazságosság klasszikus megfogalmazása tartalmazza az állandó akarat alapvető elemét. „Iustitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuendi”. Ma a világ erőteljesen kér minden kormányzót: tényleges, gyakorlati, állandó elszántsággal, konkrét lépésekkel és azonnali intézkedésekkel törekedjenek a természeti környezet megvédésére és mielőbb számolják fel a társadalmi és gazdasági kirekesztés jelenségét. Ennek szomorú következményei az emberkereskedelem, a szervkereskedelem, a gyermekek szexuális kihasználása, a rabszolgamunka, a prostitúció, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a terrorizmus és a nemzetközi szervezett bűnözés. Gondoskodnunk kell arról, hogy intézményeink valóban hatékonyan lépjenek fel az említett csapások elleni küzdelemben.

Az összetett problémák kezelésénél óvakodni kell két veszélytől: ne korlátozzuk tevékenységünket bürökratikus gyakorlatokra, mint a célkitűzések, statisztikai mutatók hosszú listájának megszerkesztése, vagy ne higgyük azt, hogy egyetlen elméleti megoldás választ ad minden kihívásra. Nem szabad egyetlen percig sem szem elől téveszteni, hogy a politikai és gazdasági tevékenység csak akkor hatékony, ha az igazságosság örökös fogalma vezérli, és ha mindig tudatában van annak, hogy minden terven és programon túl, konkrét embereknek szól, akik egyenlők a kormányzókkal, akik élnek, küzdenek és szenvednek, és akik gyakran nyomorúságban, jogfosztottan kényszerülnek élni.

A családok anyagi és spirituális jogai

Biztosítsák a család, minden társadalmi fejlődés elsődleges alapsejtje minimális anyagi és spirituális feltételeit, vagyis a következőket: otthon, munka, föld, valamint gondolatszabadság, vallásszabadság, jog az oktatáshoz, és az egyéb polgári jogok.

A pápa itt külön kiemelte a kislányok iskoláztatáshoz való jogát, amelytől megfosztják őket egyes helyeken. Tiszteletben kell tartani és meg kell erősíteni a családoknak a neveléshez, oktatáshoz való elsődleges jogát, valamint az egyházak és egyéb társadalmi aggregációk jogát, hogy együttműködjenek a családokkal gyermekeik oktatásában. Az így felfogott oktatás az alapja az Agenda 2030 megvalósításának és a környezet javításának. Az átfogó emberi fejlődés említett tartóoszlopainak közös az alapja: az élethez való jog, tágabb értelemben az emberi természet létéhez való jog.

Az ökológiai válság és a biológiai sokféleség elpusztítása veszélyeztetheti magát az emberi faj létét

Az egyes áthághatatlan etikai korlátok elismerése nélkül a háborúk elkerülése és a haladás előmozdítása elérhetetlen ábránd marad, sőt visszaélések ürügyévé válhat.

A környezet megóvása és a kirekesztés elleni küzdelem megkívánják annak az erkölcsi törvénynek az elismerését, amely az emberi természetbe van vésve, és amely magába foglalja a férfi és a nő közötti természetes megkülönböztetést (vö. Laudato si’ k. enciklika, 155). Igényli továbbá az élet tiszteletét minden szakaszában és dimenziójában (u.o. 123; 136).

A háború minden emberi jog tagadása és drámai agresszió a környezet ellen

Az Alapokmány bevezetője a következőkben jelöli meg a nemzetközi jog felépítésének alapjait: béke, a vitás kérdések békés megoldása, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlődése. Ezeket a meghatározásokat élesen tagadja a gyakorlat, a fegyverek felhalmozása, különös tekintettel a tömegpusztító fegyverekre. A kölcsönös fenyegetésen alapuló etika és jog csalást jelent a nemzetközi szervezet egésze számára, amely így a „Félelemben és a Bizalmatlanságban Egyesült Nemzetek Szervezetévé” válhatna. El kell kötelezni magunkat egy atomfegyverek nélküli világért, maradéktalanul alkalmazva az Atomstop-egyezményt, egészn ezeknek az eszközöknek a teljes betiltásáig menően.

Vessenek véget a vallási és etnikai kisebbségek üldözésének

A pápa a politikai jószándék megnyilvánulásának nevezte a közelmúltban Ázsia és a Közel-Kelet érzékeny térségében nukleáris kérdésben létrejött megegyezést, majd ismételten felhívta a figyelmet Közel-Kelet, Észak-Afrika és egyéb afrikai országok fájdalmas helyzetére. Ezekben a térségekben a keresztények, egyéb kulturális vagy etnikai csoportok, vagy éppen a többségi vallás tagjai, akik nem hagyták befolyásolni magukat a gyűlölet és őrültség által, kénytelen tanúivá váltak istentiszteleti helyeik elpusztításának. Súlyos megpróbáltatást jelentenek a nemzetközi közösség tagjai által nem koordinált politikai és katonai beavatkozások, amelyek negatív következményekkel járnak.

Ezek a valóságok komoly lelkiismeret vizsgálatra késztetik a nemzetközi élet vezetőit. Minden konfliktusos helyzetben, mint Ukrajna, Szíra, Irak, Líbia, Dél-Szudán, a Nagy Tavak vidéke, szenvedő emberek vannak jelen, akik meghalnak, akiket leselejteznek, miközben a világ nem tesz mást, mint felsorolja a problémákat, stratégiákat és vitákat folytat. Ferenc pápa megismételte az ENSZ főtitkárhoz tavaly augusztus 9-én írt levelének felhívását: mindent tegyenek meg az etnikai és vallási kisebbségek elleni módszeres erőszak felszámolására.

A kábítószerkereskedelem ellen csak enyhén, szinte látszólagosan küzdenek

A páp kiemelte a kábítószerkereskedelem jelenségével kapcsolatos háborút, amelyhez természeténél fogva kapcsolódik az emberkereskedelem, a gyermekek kihasználása, a korrupció, amely behatol a társadalmi élet számos területére, hiteltelenítve a közéleti intézményeket.

A pápa mintegy folytatni kívánta előde, VI. Pál 50 évvel ezelőtt az ENSZ-ben elhangzott szavait

Ferenc pápa idézett előde, VI. Pál pápa 1965. október 4-én, ugyancsak itt elmondott beszédéből, amelynek üzenete örökérvényű:

„Gondoljunk ismét közös eredetünkre, történelmünkre, közös sorsunkra. Ma, sokkal inkább, mint valaha, szükségessé vált, hogy erkölcsi lelkiismeretünkhöz felhívást intézzünk, mivel a veszély nem a haladásból és a tudományból, hanem magából az emberből származik. Ha ezeket jól használják, az emberiség sok gyötrő problémáját megoldhatnák”.

Minden ember közös otthona továbbra is az egyetemes testvériség helyes felfogásából keljen életre, épüljön a minden emberi élet szent mivoltának tiszteletben tartására; ebbe bele tartozik minden férfi és nő, a szegények, az idősek, a gyermekek, a betegek, a meg nem születettek, a munkanélküliek, a magukra hagyatottak, mindazok, akiket leselejtezésre ítélnek, mert pusztán statisztikai adatnak tekintik őket. Minden ember közös otthona épüljön a teremtett természet bizonyos értelemben vett szent mivoltának felfogására is.

Ez a felfogás és tisztelet igényli a bölcsesség magasabb fokát, amely elfogadja a transzcendenciát, lemond egy mindenható elit építéséről és megérti, hogy az egyéni és közösségi élet teljes értelme a mások iránti önzetlen szolgálatban, a teremtett világ óvatos és tiszteletteljes használatában található, a közjó javára.  

A pápa idézett egy klasszikus argentin epikus költeményből, amelynek címe: „El Gaucho Martín Fierro”: „A testvérek legyenek egységben egymással, mert ez az első törvény. Minden időben legyenek valódi egységben, mert ha veszekednek egymás között, akkor a kívülállók felfalják őket”.

A mai, látszólag állandó kapcsolatot létesítő világ, növekvő társadalmi töredezettséget tapasztal meg, amely veszélyezteti a társadalmi élet minden alapját, és végül egymással szembe állít bennünket, hogy megvédjük saját érdekeinket – idézett a pápa Laudato si’ k. enciklikájából (229).

Nem lehet elodázni a fontos döntéseket

Nem halaszthatunk el semmiféle „javaslatcsomagot”, agendát. A jövő globális döntéseket kíván a világban jelenlévő konfliktusokkal szemben, amelyek növelik a kirekesztettek számát. Az államok képviselői tegyenek félre mindenféle szektás és ideológiai részérdekeket, és őszintén törekedjenek a közjó szolgálatára.

Végül Ferenc pápa a Mindenható áldását, békét és bőséget kívánva búcsúzott az ENSZ Közgyűlés tagjaitól.

(vm)