Légi sajtókonferencia: Tanításom az egyház tanítása, én követem az egyházat!

Amint ez már szokás, Ferenc pápa az apostoli útjai után visszatérőben, vagy épp egy újabb országba röpülve, nyilatkozik az újságíróknak. A téma döntően visszatekintés, mi is történt Kubában, hogyan értékeli az ottani helyzetet.

Az én vágyam, hogy az embargóról folytatott tárgyalások jó eredményre jussonak és elérkezzenek egy, mindkét felet kielégítő megegyezéshez

A fedélzeti sajtókonferenciát, amit P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő vezetett, a kubai Rosa Elizalde (Cubadebate újságtól) kérdése nyitotta meg a Kubát sújtó embargó kritériumairól: „Ez egy nyilvános dolog, folynak a tárgyalások, mindkét elnök beszél róla. Az én vágyam, hogy mindez jó eredményre jusson és elérkezzenek egy, mindkét felet kielégítő megegyezéshez”. Ferenc pápa hivatkozott a pápaelődök embargóval kapcsolatos megnyilatkozásaira, az egyház szociális tanítására: „Én ehhez tartom magam! – szögezte le. Hogy mit mondok az amerikai kongresszusban, azt most nem mondhatom el, de a két és többoldalú megegyezések a fejlődés jelei az együttélésben”.

A pápa, bár szeret találkozni az emberekkel, nem tudott az ötven ellenzékiről

Rosa Flores, a CNN újságírónője arról az ötven disszidensről, ellenzékiről kérdezte a pápát, akiket a havannai nunciatúra előtt tartóztattak le, pedig csak találkozni szerettek volna Ferenc pápával. „Semmit nem tudok arról, ami ennek kapcsán történt, válaszolta. Hogy szerettem volna-e ezekkel az ellenzékiekkel találkozni? – kérdezte magától. Én szeretek találkozni az emberekkel, mert mindnyájan Isten gyermekei. Bárkivel is találkozom, az gazdagít. Nem volt velük semmi megbeszélt kihallgatás, sem az ellenzékiekkel, sem más csoporttal. Én úton vagyok egy országban, a nuncius feladata, hogy közölje velük az érkezésemet a székesegyházhoz, a szerzetesekhez és én köszönteném őket, Igen egy köszöntés. De senki nem láttam, nem tudom ott voltak-e vagy sem”.

Fidellel a (közösen) ismert jezsuiták történeteiről beszélgettünk, vittem neki könyveket…

Silvio Poggioli, az USA nemzeti rádiója részéről a Fidel Castroval való találkozásáról és az ő esetleges megtéréséről beszélt. „Egy megtérés nagyon intim, lelkiismereti dolog. Fidellel a (közösen) ismert jezsuiták történeteiről beszélgettünk, vittem neki könyveket, barátja, Llorente atya könyvét, cd-t is az atya konferencia beszédeivel, aztán még két könyvet adtam neki Pronzano atyától. Szóba került a Laudato sí enciklika, ez egy spontán beszélgetés volt, nem formális. Jelen volt a család, a kíséretem, a sofőr. Mi egy kicsit külön ültünk, szeparálva, de ugyanabban a helységben. A múltról (Kuba múltjáról) nem beszéltünk, de a jezsuiták kollégiumáról, hogy mit tettek, hogyan dolgoztak, arról igen.   

Talán egy értelmezés olyan benyomást keltett, mintha egy kicsit balos lennék, de ez téves magyarázat lenne.

Az olasz Corriere della Sera újságírója utalt Ferenc pápa kritikus hangjára, mellyel a világgazdasági rendszert, a földgolyó önpusztítását, a fegyverkereskedelmet illette. Ennek kapcsán amerikai hangok kérdezik, vajon katolikus-e a pápa, míg mások kommunistának tartják. Válaszában Ferenc pápa utalt egy bíboros barátjának idős, merev és jólelkű katolikus hölgy ismerősére, aki azért tartja őt antipápának, mert nem hordja a szokásos piros cipőt. „Biztos vagyok benne, hogy nem mondottam semmi olyat, ami ne lenne a katolikus egyház tanításában. De az egyház önt követi? – vetették egyszer a szememre, ám a válaszom: én vagyok az, aki követi az egyházat. Róla vallom, hogy nem téved. Néha lehet magyarázni a dolgokat. Talán egyik értelmezés olyan benyomást keltett, mintha egy kicsit balos lennék, de ez téves magyarázat lenne. Tanításom, a Laudati sí, az imperialista gazdaságról szóló tanításom is, mindez az egyház társadalmi tanítása. És ha szükséges, elmondom a hiszekegyet, kész vagyok megtenni!”

Puha volt Kubával szemben? A reménység beszédét adtam nekik, keressék inkább a közöset és ne a megosztó dolgokat.

A France Presse munkatársa szembeállította a pápa dél-amerikai kemény beszédét a kubai szoft, puha kritikával. „Kubában mindig utaltam az egyház szociális tanítására, világosan megmondtam, hogy a dolgokat ki kell javítani – felelt a pápa. Az Evangelii Gaudiumban világosan szóltam a vad és liberális kapitalizmusról. Ez elég, nemde? Itt Kubában ez egy nagyon lelkipásztori út volt, találkozás a helyi katolikus közösséggel, a fiatalokkal és nem hívőkkel. A reménység beszédét adtam nekik, bátorítást az egymás közötti párbeszédre, hogy keressék a közöset és nem a megosztó dolgot. Ez inkább egy lelkipásztori nyelvezet volt, az enciklikában inkább technikai nyelvet használtam.

Senkit nem fogadott külön, pedig volt államfő is, aki ezt kérte tőle

Az argentin Nelson Castro, a pápa régi orvos újságíró barátja visszatért a kubai ellenzékiek szerepére, a politikai szabadságra. Ferenc pápa visszatért arra, hogy senkit nem fogadott külön, pedig volt államfő is, aki ezt kérte tőle. Az egyház Kubában kidolgozott egy listát, akik számára amnesztiát kért. A kubai püspöki konferencia több mint háromezer személyről beszél. Az életfogytiglani büntetésről azt mondta a pápa, hogy az egy rejtett halásos ítélet, a szabadulás reménye nélkül. A kubai egyház további amnesztiát fog kérni.

Betegnek tartja a pápa Kubát? Nem. Elégedett vagyok, hogy találkoztam a kubai néppel és a kubai keresztény közösséggel.

A spanyol Telemundo munkatársa azt kérdezte, vajon betegnek tartja-e a pápa Kubát. „Nem – válaszolta. Kubát, az egyház ellen agresszív országok között, először II. János Pál pápa, majd XVI. Benedek látogatta meg. Ezek a normalizálódást szolgálták. Majd kitért a pápa arra, hogy miként került Kubába. Először Mexikóba utazott volna, és onnan az Államokba, de ezt nem tehette meg Guadalupe érintése nélkül, mert az annak „arculcsapása” lett volna. „Kubát tehát nem azért választottam, mert különleges beteg lenne. Elégedett vagyok, hogy találkoztam a kubai néppel és a kubai keresztény közösséggel. A családokkal való találkozás nagyon szép volt”.

(vl)