Ne féljetek a szegénységtől és az irgalmasságtól

Vasárnap az elnöki palotában tett látogatása után Ferenc pápa rövid időre megállt a jezsuiták által vezetett Jézus Szent Szíve templomban. Ezt követően a havannai székesegyházban vesperást vezetett a kubai papok, szerzetesek, Istennek szentelt személyek, szeminaristák számára. A Szeplőtelen Fogantatás barokk katedrális az 1700-as években épült, Borromini olasz építész tervei szerint.

Ferenc pápát mélyen megérintették Ortega bíboros szavai, aki a kubai egyház szegénységéről szólt, valamint egy szereztesnő elbeszélése, aki a testi és szellemi fogyatékkal élők között szerzett tapasztalatait foglalta össze. A Szentatya kötetlen beszéddel fordult hallgatóságához, ebből a két tanúságtételből kiindulva.

A szegénység kényelmetlen szó, amely szemben halad az árral

A világias, mondén gondolkodás nem ismeri, nem akarja hallani, elrejti a szegénység szót, nem szeméremből, hanem mert lenézi azt. A világi gondolkodás nem szereti Isten Fiának útját, aki lealacsonyodott, szegénnyé lett, hogy egy legyen közülünk. Az evangéliumi gazdag ifjú megtartotta az összes parancsolatot, de félt a szegénységtől és szomorúan távozott.

A mondén gondolkodás sok lelket elpusztít

Szükség van arra, hogy jól kezeljük a javakat, ez kötelességünk, mert a javak Isten ajándékai. Azonban amikor ezek a javak szívünkbe lépnek és irányítanak bennünket, akkor elveszítjük életünket. Loyolai Szent Ignác mondta, hogy a szegénység az Istennek szentelt élet fala és anyja. Az anya az, aki az Istenbe vetett nagyobb bizalmat éleszti, a fal pedig megóv minden világiasságtól. A világiasság sok lelket elpusztított! Mint például a szomorú ifjú lelkét, aki jól indult el, de utána a világiasság hatalmába kerítette és így középszerűségbe süllyedt. Ezek a lelkek végül szeretet nélkül maradnak, mert a gazdagság szegénnyé tesz. Elveszi a legjobbat, mivel szegénnyé tesz bennünket az egyetlen gazdagságban, amelyet érdemes birtokolni.

A lelki szegénység az első a nyolc boldogság sorában

Egy bölcs, idős pap azt mondta nekem – folytatta kötetlen beszédét Ferenc pápa – hogy amikor a gazdagság szelleme belép egy Istennek szentelt személy, egy pap, egy püspök, egy pápa szívébe, amikor pénzt kezd el gyűjteni, hogy biztosítsa a jövőt, akkor a jövőjét nem Jézusba helyezi, hanem egy spirituális természetű biztosító társaságba. Amikor például egy szerzetesi kongregáció pénzalapot kezd gyűjteni, akkor Isten olyan jóságos, hogy küld hozzájuk egy katasztrofális gazdasági vezetőt, aki csődbe juttatja őket. Ez Isten legjobb áldása egyháza számára, mivel a katasztrofális gazdasági szakértők szabaddá, szegénnyé teszik. A mi Anyaszentegyházunk szegény, Isten szereti a szegényeket. Tegyük fel tehát a kérdést: milyen az én lelkületem a szegénységet illetően? Ne feledjük, hogy az első a nyolc boldogság közül: „Boldogok a lélekben szegények”, akik nem ragaszkodnak a gazdagsághoz, az evilági hatalmakhoz.

A legkisebbekben Jézust szolgáljuk a legmagasabb fokon

Ferenc pápa ezután kommentálta a betegápoló szerzetesnő szavait, aki megható tanúságtételében „gyermekeknek” nevezte idős gondozottjait. Azokról a kicsinyekről van szó, akikről Jézus beszél. Ez az a jegyzőkönyv, amely alapján megítélnek majd bennünket – mondta a pápa. Erről szól Máté evangéliumának 25. fejezete: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Vannak olyan lelkipásztori szolgálatok, amelyek emberi szempontból nagyobb elégtételt nyújtanak, anélkül, hogy rosszak, vagy mondének lennénk, de amikor lelkünkben a legkisebbeket, a leginkább magára hagyatottakat, a legsúlyosabb betegeket választjuk, akikkel senki sem törődik, akkor Jézust szolgáljuk a legmagasabb fokon.

Akik a legkisebbeket gondozzák, Jézus példáját követik

A pápa ezután szólt a „siránkozó” szerzetesnőkről, akik azért panaszkodnak, mert más tervük volt, talán a fiatalok jövője érdekében szerettek volna tevékenykedni, de az „Irgalmasság Házába” küldték őket, ahol az Atya gyöngédsége és irgalmassága konkrét simogatássá válik. Hány és hány szerzetes és szerzetesnő „elégeti életét”, hogy megsimogassa a leselejtezett anyagot, amit a világ lenéz, amelyről a világ szeretné, ha nem létezne, amely a mai világ szerint jobb, ha meg sem születik, amennyiben modern eszközökkel megállapítják, hogy fennáll egy degeneratív betegség lehetősége.

A pápa megköszönte a szerzetesnőknek szolgálatukat, amelyet a világ szemében fölöslegesek számára végeznek, mivel ebből nem származik semmilyen anyagi hasznuk. Szolgálatukban maga Jézus ragyog fel.

A papok kiváltságos helye a gyóntatószék

Amikor a gyónó feltárja a papok előtt nyomorúságát, tartsák szem előtt, hogy saját nyomorúságukból Isten üdvözítette őket. Ne büntessék a gyónót, csak akkor vessék rá az első követ, ha ők maguk vétlenek. Ellenkező esetben gondoljanak saját bűneikre. Gondoljanak arra, hogy potenciálisan még a gyónónál is mélyebbre süllyedhetnek. Gondoljanak arra, hogy abban a pillanatban kincs van kezükben, az Atya irgalmassága. „Kérlek benneteket, soha ne fáradjatok bele a megbocsátásba. Legyetek megbocsátók, mint Jézus” – mondta a pápa, idézve Szent Ambrus mondását, amelyen mindig meghatódik: „Ahol irgalmasság van, ott jelen van Jézus lelke. Ahol ridegség van, ott csak szolgái vannak jelen”.

„Paptestvéreim, püspöktestvéreim, ne féljetek az irgalmasságtól. Hagyjátok, hogy áradjon kezeteken, öleléseteken át a megbocsátás, mert akik ott jelen vannak, azok a legkisebbek, tehát jelen van maga Jézus” – fejezte be az Istennek szentelt személyekhez intézett kötetlen beszédét Ferenc pápa.

(vm)