Egy pápaút anatómiája – P. Vértesaljai László SJ jegyzete

Ferenc pápa szeptember 19-én, szombaton megkezdte tíznapos kubai és egyesült-államokbeli útját. Lelkipásztori az utazás alapkaraktere. Péter utazik a testvéregyházakhoz, hogy Jézus kérésének megfelelően megerősítse őket a hitben és a küldetésükben. A meghívások mindig kettős szinten érkeznek Rómába, egyfelől a helyi püspökkar, továbbá a helyi állami hatóság részéről. A püspökkari meghívások rendben vannak, azok az egyház természetéből fakadnak! De Kuba és az Amerikai Egyesült Államok? Két ennyire teljesen eltérő ország, ennyire más berendezkedéssel! A kicsi Kuba, az Államok hónaljában, a maga rezervátumba illő kommunizmusával! Erejéből csak arra futja, hogy a fönnálló rendet, bocsánat, pontosabban fogalmazok, a fönntartott rendszertelenséget, továbbra is biztosítsa. Lakóinak sem szabadságot, sem jólétet, sem szellemiséget, sem egészséget nem tudott adni. Kuba zsákutcában jár. Visszafordulni kínos, hát akkor jöjjön a pápa. Raul Castro elnök maga jött személyesen a Vatikánban, hogy meghívja Ferenc pápát. Biztos, bízik benne, hogy az argentin pápa, valamiképpen mégiscsak a mi gyerekünk, megérti őket! Ferencnek, aki a szegények pápája, tényleg lesz mit megértenie!

És az Államok? Éppúgy identitásválsággal gyötrődik. Formálisan igényt tart a világelső helyre, de tudja, legalábbis tudhatná, hogy erkölcsileg, de pénzügyileg is szétesett. Nem tudja kezelni a saját bajait sem, a fekete-fehér kérdés napnál világosabban egyre nehezebb. Az együttéléssel van gond! Individuális szinten ezt megoldotta: mindenki – mindenkivel! Ám csoportszinten, Észak Déllel, Kelet Nyugattal? Nos, itt az égető kérdések tömkelege, és hozzá argumentumként az állampolgárok magánrevolvereiből felszálló puskapor füstje, bizony elhomályosítja a látást.

Barack Obama szintén eljött a Vatikánba, hogy megkérje Ferenc pápát, látogasson el hozzájuk. Kapóra jönne ez neki, hiszen Jorge Maria Bergoglio még nem járt az USA-ban. Szinte hihetetlen! Ám akármennyire furcsa ez a korábbi USA-vizit hiátus, mégiscsak sokat elmond az egykori Buenos Aires-i érsek gondolkodásmódjáról. Egész életében egyszer sem ment el az Egyesült Államokba, mert nem érzett rá késztetést, mert nem várt onnan, mert nem onnan várt segítséget, megoldást a gondjaira. Tudta és érezte, hogy az Egyesült Államok egyik legfőbb exportcikke, a szelektív tolerancia, mennyi kárt okozott szerte a világon, így Argentínában is.

Obama elnök meghívása azonban nemcsak az Államokba szól, úgy általánosságban. Túl azon, hogy a Fehér Házba hívja az odaillő, fehérruhás vendégét, megkérte arra is, hogy látogassa meg a legendás Törvényhozást, a Kapitóliumot. Aprólékos egyeztetések után Ferenc pápa egy órát kapott. Itt és ebben a térfogatban kell elmondania a maga üzenetét az ország népének. Tudjuk, az egész világnak. Óriási a tét és a felelősség. A nyári hónapokban itt Rómában érezni lehetett a Szent Márta ház csendjén a pápa készületét. Angolul is tanul, hiszen beszédét angolul mondja el, aki jól egyébként csak a két anyanyelvét, a spanyolt és az olaszt beszéli. Az is igaz, hogy az amerikai törvényhozás többsége csak egy nyelvet beszél, az angolt. Európa, Európa az más! Azzal a sok nyelvvel, hogy is bírja?

Ferenc pápa amerikai programja három helyszínre épül Washington – Philadelphia – New York. A látogatás tulajdonképpeni célja mégis a philadelphiai Család-Világtalálkozó. A város gyönyörű görög neve – Philadelphia – máig beszédes. Az „adelfosz” a testvért jelenti, vérségileg és hitben is. Az a „fil” szó pedig Jézus ajkán a harmadik kérdésre utal, amikor éppen Péter faggatja: Péter, szeretsz-e engem? De a kisázsiai Lídia tartomány hellén városa, alapítójáról, II. Attalosz Philadelphoszról kapta nevét a Krisztus előtti második század közepén. A bibliai Szárdeszből Kolosszéba vezető útnál, termékeny vidéken fekvő testvérszeretet városának a keresztény közössége lett az egyik címzettje a hét közül a Jelenések könyvének és isteni dicséretben részesül az üldöztetés idején.

Az ősi görög város amerikai kiadása napjainkra a peremkerületeivel együtt majd hatmilliós metropolisz, Washington előtt az Egyesült Államok első fővárosa, és hosszú időn át a világnak, a Temze-parti London után, a második legnagyobb, angol nyelvet beszélő városa. Philadelphia az egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb város az Egyesült Államokban. Ide, a gyökerekhez érkezik Ferenc pápa, a haranghoz, a Liberty Bellhez, ami máig, még némán is megdobogtatja az amerikaiak szívét. Gondolom Ferenc pápa is harangozni fog, a Lélek harangján, hogy Amerika legyen hű a gyökereihez, az itt első szentmisét bemutató Junipero Serra ferences szerzetes és a kezükben a szekerce mellett Bibliát tartó első telepesek örökségéhez.       

Az amerikai pápaút északi állomása New York, alig 70 km-re Philadelphiától. Ide az ENSZ székhely miatt érkezik Ferenc pápa. Ban Ki-moon is eljött a Vatikánba, hogy személyesen hívja meg a pápát a soron következő ENSZ közgyűlésre, mely megemlékezik a Világszervezet alapításának 70 évfordulójáról. Az is a fájdalmas valósághoz tartozik, hogy a korábbi világrendek összeomlása után az ENSZ-nek nem lévén közvetítői szerepe, jelentősége egyre inkább sorvadt és mára csekély morális tőkével rendelkezik. Az ENSZ-nek is szüksége van egy erős vérátömlesztésre, friss erőre. Feladata éppen lenne, ebben a mostani helyzetben, amit Ferenc pápa úgy értékelt többször is, hogy darabokban, területileg szétszórva folyik a harmadik világháború.

Ferenc pápa az „irgalmasság misszionáriusaként” érkezik Amerikába, az irgalmasság rendkívüli szentévének a küszöbéről. A puszta igazság kevés, az soha nem volt elég a bajok rendezéséhez. Ehhez irgalom is szükséges, és hozzá a tekintély. Viszi tehát Jézus nevét, hirdeti az evangélium örömét, s annak közepén azt a legvigasztalóbbat, hogy az Isten a maga tényleg kézzel is megfogható filantrópiájában – ez a megtestesülés és a keresztfa – olyan közös utat kínál az emberiségnek, mely járható és elég széles ahhoz, hogy saját gyökereinken megmaradva, békében elférjünk egymás mellett.

(vl)