Hogyan született a pápa második amerikai útja? - P. Vértesaljai László SJ jegyzete

Hát úgy született, hogy „kezdetben” volt a családok világtalálkozója. Szülőatyja II. János Pál pápa, aki 1994-ben, péteri szolgálata 16. évében Rómában nyitotta meg a háromévenkénti katolikus családi nagytalálkozók sorát. Aztán a mostanival együtt a végeredmény: Három pápa hét világtalálkozón, három kontinensen. Sorrendben tehát: 1994 – Róma, 1997 – Rio de Janiero, 2000 – Róma, 2003 – Manila, 2006 – Valencia, 2009 – Mexikóváros, 2012 – Milánó, és most 2015-ben Philadelphia. Az első hármat II. János Pál vezette, de a 2003-as manilai találkozón csak tévé kapcsolaton keresztül volt jelen. Benedek pápa az első világtalálkozót még személyesen vezette a spanyolországi Valenciában, de Mexikóba már nem utazott el, ellenben a sorban utolsón, Milánóban részt vett. Összegezve, amikor 2014-ben az Egyesült Államok püspökkara meghívta Ferenc pápát a 2015-os philadelphiai nagytalálkozóra, korántsem volt egyértelmű, hogy neki el kell-e mennie, hiszen lám, az elődei sem vettek részt minden találkozón. Ferenc pápánál ez időt, imádságot és megkülönböztetést igényelt, amíg megszületett a döntés: Megyek! Valójában nem is volt ez olyan nagy kérdés számára, hiszen a tavalyi rendkívüli családszinódus megmutatta, hogy a világ és benne a katolikus egyház számára a legégetőbb mai kérdésnek a családok helyzetét tartja.

Az egyesült államokbeli apostoli útra fölütötte a fejét Mexikó. Mexikó a legnagyobb katolikus spanyol-amerikai ország, nem számítva tehát a portugál ajkú Brazíliát. Nem beszélve arról, hogy az egész amerikai földrész legkatolikusabb pontja: Guadalupe. Jött tehát a kérés a pápához: Gyere hozzánk is, népes nagycsaládok itt is vannak! Újabb imádság és megkülönböztetés a Szent Márta házban és Ferenc pápa tisztán lát. Nem mehetek el „csak úgy” Mexikóba, egy USA-látogatás előzeteseként! Oda külön kell elmennem, ezt kívánja tőlem a guadalupei Szűz, ha megyek, akkor csak Őrá figyelek.

Közben, minthogy az események pár hónap leforgása alatt futottak, jött el a kubai fordulat órája, melynek előkészítője és ötletgazdája éppen az amerikai pápa, „Pope Francis”. Megébredt a kubai katolikus püspöki kar és bizalommal, rimánkodva kérték, jöjjön el a Karib-szigetekre. Ismét ima és megkülönböztetés: Vamos! Megyünk Kubába! Itt most olyan friss a helyzet, hogy nem tűr halasztást ez a kegyelmi pillanat, most lehet verni a béke üllőjén a vasat, és az sem zavar, hogy Kuba az előszoba az Egyesült Államok halljához, hiszen éppen most békélt meg a két fél, több, mint félévszázados harag után.

Kuba és Mexikó egyébként együtt mondhatja el, hogy ez a délről északra indulás, pontosan megfelel egyrészt az egész evangéliumi útvonalnak, keletről és délről Róma felé, másfelől pedig ez az örömhír amerikai útja is ez, hiszen innét Közép-Amerikából érkezett a megváltás híre a mai Egyesült Államokba. A napokban ünnepelték Floridában az első amerikai szentmise 5. centenáriumát és igazán örömteli mozzanat, hogy Ferenc pápa Washingtonban szentté avatja Észak-Amerika apostolát, Junipero Serrát. Önmagában is rendkívül értékes események csodálatos láncolata lesz ez a tíznapos út, az eddigi leghosszabb apostoli látogatás Ferenc pápa szolgálatában. Neki egyetlen kérése volt mindkét ország felé: Engedjétek meg, hogy közel kerüljek hozzátok, tehát nyitott autót kérek! A Jóisten vigyáz rám. Mi pedig mindannyian imádságunkkal kísérjük és óvjuk.

(vl)