Elhunyt Fernando Boasso jezsuita biblikus teológus, Ferenc pápa egykori tanára

Szeptember 14-én este, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Buenos Aires-ben, a Salvador katolikus egyetem San José kollégiumában, 94 éves korában elhunyt Fernando Boasso jezsuita biblikus teológus, Ferenc pápa egykori tanára.

Egyszerűen csak „padre Fernando” néven ismerték Dél-Amerika szerte, aki a Szentírás szavai nyomán a „teologia de pueblo”, a  nép-teológiája képviselője volt. Fernando atya az egyszerű hétköznapokban és az egyszerű emberekben kereste Isten nyomait. Olyan egyházról álmodott mindig, mely tud megbocsátani, mely soha nem ítélkezik és mindig szolidáris. Boasso atya a II. Vatikáni Zsinat hiteles és hűséges fia, aki teljes egészében átélte az egyház zsinat-utáni fejlődési szakaszait. Olyan teológiát képviselt és maga is olyan teológiát írt, melynek főszereplői a szegények és a betegek, miként mind a négy evangéliumban.

Az evangélizálást a nép körében kell kezdeni, a népet a történelmi folyamatok közepén értelmezve, ahogy kultúrát teremt – ezek voltak Fernando atya teológiájának sarokpontjai. Egyike volt azoknak a latin-amerikai teológusoknak, akik megismertették és népszerűvé tették a zsinat tanítását. Gondolkodásmódjának alapszála a történelmi és együttes szemlélete a valóságnak. Vallotta, hogy egységbe kell fonni a népi kultúrát, a modern  kultúrát és az egyházi kultúrát. Két évvel a zsinat után aláírta, négyszáz argentin teológussal együtt aláírta a „harmadik világ püspöki nyilatkozatát” , mely a II. Vatikáni Zsinat és a Populorum Progressio korrekt alkalmazását sürgette. Nem lett tagja a harmadik világ papi mozgalmának és nem csatlakozott a felszabadítási teológia képviselőihez sem.

Fernando atya 1921-ben született Santa Fe-ben, papszentelése után antropológiából és biblikus teológiából szerzett licenciátust, majd az ősi mítoszok képi nyelvezetének fenomenológiájából doktorált. Tanulmányozta az ősi bennszülött kecsua népművészetet, mely szerinte a latin-amerika nép igazi emlékezetét képviseli.

A San Miguel kollégiumban tanára volt Bergoglionak, akivel később az élet szenvedélyes szeretete kapcsolta össze, mindketten lelkesedtek a Boldog Jose' Gabriel Del Rosario Brochero atya, a „gaucho pap” műveiért, aki a 19. század második felében öszvérháton járta végig óriási kiterjedésű egyházkerületét. Fernando Boasso utolsó pillanatáig dolgozott. Két éve, 2013-ban jelent meg egy könyve éppen a „gaucho pap lelkipásztorkodásáról”, melyhez Ferenc pápa írt előszót.

(vl)