Argentin rádió interjúja Ferenc pápával: „Nekem is szükségem van barátságra”

A Buenos Aires-i „Milenium” rádió a közelmúltban interjút készített a vatikáni Szent Márta házban Ferenc pápával „Beszélgetések a találkozásról” címmel. Az interjút a független, tehát nem állami és nem egyházi rádióadó újságírója, Marcelo Figueroa készítette, aki egyébként evangélikus protestáns keresztény. A találkozásról szóló első találkozásuk kezdetén Ferenc pápa leszögezte: „Te evangélikus, én katolikus, dolgozzunk tehát együtt Jézusért”.  

„A barát nem egy ismerős, akivel elidőzhetünk kedves társalgásban. A barátság valami mélyebb, amit meg kell védeni annak haszonelvű értelmezésétől”. „A barátságban az ember elkíséri a másikat. A barátságok spontán születnek. Az igazi barátságot arról lehet felismerni, hogy ha a barátok, még ha hosszú ideje nem is látták egymást, amikor újból találkoznak, ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Ez egy nagyon emberi vonása a barátságnak” – nyilatkozta nyomatékkal Ferenc pápa.

„Isten magatartása a népe felé mindenekelőtt tele van atyai érzelemmel, de ugyanakkor barátság is. Emlékezzünk csak Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavaira: „Barátaimnak hívlak benneteket, nem szolgának, és ez azt is jelenti, hogy nekünk meg kell engedni Jézusnak, hogy barátaiként szeressen minket. Ezt vagy nem érted meg, vagy ha igen, akkor megnyitod előtte a szívedet”.

„Ebben az értelemben a találkozás, a párbeszéd, a barátság sürgető szükségessége a különféle vallásfelekezetek között, az „ellenségeskedés kultúrájával” szemben megkívánja, hogy dolgozzunk a találkozás kultúrájáért, a testvériségért és ne ítélkezzünk, mert az egyedül az Isten dolga”.

„A fundamentalistákra utalva, akik egy eszméhez hűek, de nem a valósághoz,  Ferenc pápa figyelmeztet arra az átlós irányú sötétségre, mely elveszi tőlünk a távlatunkat, és bezár bennünket saját meggyőződésünkbe, zárójelbe téve, az ideológiáinkba”. A találkozás jelentőségéről szólva a pápa megjegyzi: „amikor a hívekkel találkozom, érzem, hogy én rászorulok arra az ölelésre, a közelségükre. Ám ebben a közeleségükben azt is érzem, hogy Jézus ölel át engem”.

„Én nemcsak adok ebben a találkozásban, hanem kapok is. Szükségem van a hívekre, mert ajándékot kapok tőlük, hiszen megajándékoznak engem az életükkel. A pap valóban híd legyen, ahogy a  latin neve „pontifex – hídépítő” mondja és a pap most jelentse a püspököt és a pápát is”.

Hogy vajon „példának érzi-e magát a többi vallási vezető számára”, Ferenc pápa pontosít: „Nem példáról van szó, hanem identitásról, az én identitásomról. Egyszerűen papnak érzem magam és ez az érzés spontán jön, mert különben az egyház alkalmazottja lennék”. „Jó, de akkor vonatkoztatási pont a békéért és a találkozásért? – kérdezte az argentin újságíró: „Én tudom, hogy egy bűnös ember vagyok, és amikor Jézussal beszélek, azt mondom neki: Nézd, milyen jók ez emberek velem! De az a jóság, ami bennem van, az az övé, őt illeti! Isten adománya!”.

Sokan, nem hívők is mondják, feszegeti az újságíró a kényes kérdéseket : „Én nem vagyok katolikus, de ez a pápa szimpatikus nekem. Ez egy szolgálat az egyházon kívül?” Válaszában Ferenc pápa leszögezte, hogy „egy pásztornak, mindegy milyen felekezetű, nem lehetnek határai. Pásztor és kész. Harcolnia kell saját önzései ellen, hogy az önzése ne törölje mindazt, akit Jézus kér tőle, vagyis hogy álljon a népe között”.

A Laudato sí enciklika kapcsán a pápa kiemelte: „Nyilvánvalóan, rosszul bánunk a természettel. Nem vagyunk a teremtett világ barátai, néha úgy kezeljük, mint egy gonosz ellenség. Ezzel szemben tudatosítani kell azt, hogy ha a helyéről elmozdítjuk az embert, a pénzt állítva oda cserébe, akkor ez a munka rabszolgaságát teremti meg és következésképpen az ember elhanyagolja nemcsak a teremtést, hanem a teremtés Urát is”.

(vl)