Ferenc pápa kubai látogatása elé, személyesen és tárgyilagosan – P. Vértesaljai László jegyzete

„Amnesztiát kap 3522 rab Kubában Ferenc pápa látogatását megelőzően. A hétvégén engedik őket szabadon. A hírt a „Granma” című kubai napilap címoldalán közölte. Ez mindenképp örvendetes, hiszen 3522 fogoly kiszabadul reménytelen börtönéből. Kinyitom a Granma újságot, ez a kubai Népszabadság, a kubai Pravda. Tájékozódom. Olvasom tehát angolul: Granma, Havanna, 2015. szeptember 12. A Kubai Kommunista Párt Hivatalos lapja. Hogy félreértésem ne támadjon, mert elírtam volna az évszámot, mondjuk pár évtizeddel, segít a fejléc standard képe: Fidel Castro látható, közelítőleg 1960-as kiadásban, amint a kezében magasra emel egy gépfegyvert, mellette két gerillatársával, akik hasonlóképpen cselekszenek. Arcukon forradalmi diadal! Nézem a géppisztolyt. Ha nem is kínai, de mindenképp Made in USA. Az Egyesült Államok gyártmánya és a CIA adta egykor a gerilláknak. Fidel Castro jelentős amerikai segítséget kapott, többek között azt a Granma nevű hajót, mellyel Mexikóból Kubába érkeztek a felkelők, a CIA által adott pénzből vásárolták meg. Tehát maradtak a fegyverek, és hajó, a forradalom újság-gyermekét megkeresztelték erre a Granma névre. Aztán ezek a CIA fegyverek később szembefordultak az egykori támogatókkal. Mint később Vietnamban, Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában…

Az úgynevezett Iszlám Állam, az ISIS honlapján fegyvereket lóbáló terroristák vajon honnan kapták a hasonló gyorstüzelőket? Ferenc pápa makacsul visszatér erre a pontra, mint a világ konfliktusainak egyik eredő pontjára, a fegyvergyártásra és a fegyverkereskedelemre. Utánpótlás híján egyszer ugyanis kiürülne a golyótár és maradna egy hatkilós ócskavas az ember kezében. Izajás biztos elkérné, és elrohanna vele egy kovácsműhelybe, hogy ekevassá és szőlőmetsző késsé kalapáltassa. Bárcsak sok munkája lenne mindkettejüknek!  

Nem könnyű eligazodni manapság sem, nemcsak Európában, hanem itt Kubában is, hiszen sokféle olvasata van ugyanannak az egyetlen valóságnak. Szabadon bocsátottak 3522 foglyot!

Gesztus! Kinek szól? Ferenc pápának-e, aki egy hét múlva Kuba földjére lép, vagy pedig tényleg odáig fejlődött a helyzet, hogy maradéktalanul örvendezni lehet ennek a hírnek.

A most 50 éve, 1965. október 3-án alapított kommunista lap tartalmilag nem sokat változott, de a külső az egy modern, mai online újságra emlékeztet. Ám meglep, hogy a 3552 fogoly szabadon bocsátásáról csak az english version tájékoztat. A kubaiak a spanyolt beszélik, ezen a nyelven nem találom a kiszabadításról szóló híradást. Raul és Fidel nem kötik a „nép” orrára, amit kifelé elmondanak a világnak. Azért mégis végigtanulmányozom a spanyol kiadást. Minden egyes cikk után, ahogy az „onlinéknál” szokás, szerepel a kötelező kommentelés lehetősége. Naná, nincs egyetlen egy sem! Ez nem meglepő. A Disznó öböl esemény óta nincs lehetőség erre. 1959 óta nem kommentelnek Kubában. Emberjogi szempontból ez azt jelenti, hogy nincs sajtószabadság. Nem is lehet, mert 1959 óta csak egyetlen párt létezik és 56 éve nem tartottak demokratikus választásokat.   

Az a bizonyos angol verziójú szombati kiadás arról tudósít, hogy a 72 órán belül szabadon engedett foglyok nagy része 60 év feletti, vagy 20 év alatti egyszeri vétkes. Ám „akik embert öltek és gyilkoltak, akik nemi erőszakot követtek, akik kisgyereket rontottak meg, akik teheneket loptak és illegálisan lemészároltak, akik kábítószert csempésztek, akik rablótámadást hajtottak végre, és végül a nagyágyú, akik az állambiztonsággal szemben bűntettet követtek el, azok számára nincs kegyelem, ők továbbra is maradnak a börtönben. A kérdés csak az, hogy mekkora részt tesz ki ez utóbbi állomány,  amit a köznyelv politikai foglyoknak hív. Egy demokráciában nincs politikai fogoly. Törvénysértés az lehet és van bíróság és büntetésvégrehajtási intézmény.

Olvasom a Granma olasz nyelvű tudósítását a küszöbönálló pápalátogatásról. Olyan ájtatos, mintha a Vatikáni Rádióban írták volna. Arról is ír a lap, hogy a havannai Forradalom főtéren szeptember 20-án két argentin lesz jelen. Az egyik a falon, gigantikus léptékben, ő Che Guevara, vele szemben a másik argentin az oltárnál, Ferenc pápa. Igen, gondolom, mindketten argentinok, és aztán…?

Olvasom, de ezúttal már a Vatikáni Rádió kiadásában a hivatalos statisztikát a Ferenc pápa által meglátogatandó két ország, Kuba és az Egyesült Államok hivatalos egyházi statisztikájáról. A 11 millió lakosú karibi szigetország, egyébként alig nagyobb Magyarországnál, 60 százalékban katolikus. 11 egyházmegyében 283 plébánia működik. Zárójelben jegyzem meg: Olaszországban 26.000 plébánia működik. Az egyházmegyés és szerzetes papok  száma együtt 365, a szerzetesnőké 624. A papi szolgálatra 77 szeminarista készül. A kubai egyház összesen négy elemi iskolát, működtet, gimnáziumuk nincs, ám van két kicsi egyházi főiskola, a szeminárium. Az egyházi oktatási intézményekbe járó teljes létszám 560 fő. Itt jegyzem meg, hogy a mi miskolci jezsuita gimnáziumunk egy szál magában kb. 600 diákot tanít és nevel. (Ha véletlenül átkukkantok az Államokba, azt látom, hogy ott 1.439.985 gyerek jár egyházi óvodába és elemi iskolába, 577.524 fiú és lány középiskolába, és a 293 katolikus egyetemet 912.337 hallgató látogatja. Az USA-ban 888 kórházat és elsősegélyhelyet tart fenn a  katolikus egyház.) Ez azt jelenti, hogy az oktatásügy és az egészségügy teljességgel állami monopólium. De ez így nem igaz. ..teljességgel a kommunista párt monopóliuma.

Ezek után abszolút érthető és világos, hogy miért akart II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa is olyan nagy erővel Kubában apostoli látogatást tenni. Vigasztalni és erősíteni, reményt adni, mígnem eljő’ a szabadság napja. Mi már azt is tudjuk itt Közép-Európában, hogy utána még erősebben, tovább kell várni.

(vl)