Úrangyala imádság: zárt család, plébánia és haza képtelen a kölcsönös kapcsolatra

Szeptember első vasárnapján délben – a nyári forró hónapokat követően – ismét megtelt a Szent Péter tér és zarándokok tízezrei vártak Ferenc pápa Úrangyala imádságára és iránytadó szavaira, melyek az elmúlt hét drámai európai eseményeire választ adnak.

A süketnéma annak a nem-hívő embernek a jelképe, aki éppen elindul a hit felé

„A mai evangélium (Mk 7,31-37) elbeszéli a süketnéma jézusi meggyógyítását, egy olyan csodás történetet, mely Jézust úgy mutatja be, amint helyreállítja az ember teljes kapcsolatát az Istennel és a többi emberrel. A csoda Dekapolisz térségében történik, vagyis teljesen pogány környezetben; ennélfogva a Jézus elé vitt süketnéma annak a nem-hívő embernek a jelképe, aki éppen elindul a hit felé. Ugyanis a süketsége kifejezésre juttatja a képtelenségét a meghallásra és nemcsak az emberek, hanem az Isten szavainak a megértésére is. Szent Pál ugyanis emlékeztet bennünket, hogy „hallásból ered” (Róm 10,17).

Jézus gesztusa: emberi intimitás és isteni bizalom  

Jézus első dolga, hogy azt az embert kivezeti a tömegből: nem akarja nyilvánosságra hozni a gesztusát, amit be akar tölteni, és azt sem akarja semmiképpen, hogy környezetének hangja és fecsegése elnyomja az ő szavát. Isten szava, amit Jézus közvetít nekünk, csöndet igényel, hogy olyan szóként fogadjuk, mely meggyógyít, mely kibékít és helyreállítja az egymás megértését. Most következik Jézus két gesztusa: megérinti a süketnéma fülét és nyelvét. Azért, hogy helyreállítsa ennek az embernek a kommunikációs „akadályoztatottságát”, előbb kapcsolatba lép vele. Ám a csoda, az egy adomány odafentről, amit Jézus az Atyjától könyörög ki, ezért szemét az égre emelve parancsolja: „Nyílj meg! A süket fülei megnyílnak, megoldódik nyelvén a csomó és beszélni kezd folyékonyan.  

Isten megnyílik és kapcsolatba lép az emberiséggel   

A történetből leszűrt tanulság, hogy az Isten nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik és kapcsolatba lép az emberiséggel. Mérhetetlen irgalmasságában átlépi a közte és köztünk lévő végtelen távolság mélységét és elénk jön. Hogy megvalósítja az emberrel ezt a kapcsolat felvételt, Isten emberré lesz: nem elég beszélni hozzánk a törvény és a próféták által, hanem jelenvalóvá lesz Fia, a testté lett Ige személyében. Jézus a nagy „hídépítő”, aki saját magában építette fel az Atyjával való teljes kapcsolat nagy hídját.

A bezárkózás veszélye kísért…

Ugyanakkor ez az evangélium rólunk is beszél: gyakran visszahúzódunk és bezárkózunk önmagunkba és így megannyi elérhetetlen, vendéget be nem fogadó szigetet teremtünk. Sőt a legelementárisabb emberi kapcsolatok néha kölcsönös megnyílásra képtelen dolgokat teremtenek: zárt házaspárt, zárt családot, zárt csoportot, bezárt plébániát és bezárt hazát… Ez a mi bűnünk!" - tette hozzá szabadon Ferenc pápa.

A keresztség csodája: a nyitottság

Mégis, a keresztény életünk kezdetén, a keresztségben jelen vannak éppen Jézusnak ezek a gesztusai és szavai: „Effata! Nyílj meg!” A csoda megtörténik: meggyógyulunk az önzés süketségéből és a bezártság némaságából, és beilleszkedünk az egyház nagy családjába; meg tudjuk hallani az Istent, aki beszél nekünk és Szavát intézi mindazokhoz, akik soha nem hallották őt, vagy elfelejtették és eltemették az aggodalom és a világ becsapásának a tövisei alá.

Kérjük a Szűzanyát, a hallgatás és az örömteli tanúság asszonyát, hogy támogasson bennünket abban az elkötelezettségünkben, hogy hitünket megvalljuk és elmondjuk az Úr csodás tetteit azoknak, akikkel találkozunk útjaink során.               

(vl)