Párbeszédben a valdi keresztényekkel és az emlékezet megtisztítása

Amint arról beszámoltunk, a piemonti Torre Pellice-ban tartja az olasz valdi keresztények közössége a szinódusát. Ebből az alkalomból Ferenc pápa levélben köszöntötte a szinódus tagjait és bocsánatot kért a katolikus egyház valdiak ellen elkövetett bűneiért. A szinódus tagjai örömmel fogadták a pápa üdvözletét és nyugtázták a bocsánatkérést is. Ugyanakkor neheztelésüknek adtak hangot, hogy miért nem tekintik őket katolikus oldalról „egyháznak” és miért nem tartják az ő Úrvacsorájukat igazi eucharisztiának, jóllehet a valdiak önértelmezése szerint „ők egy egyház”, a Krisztus testét jelző kenyérrel és borral. A valdiak szinódusa döntést hozott többek között arról is, hogy megáldják a homoszexuális párok kapcsolatát.

A Vatikáni Rádió olasz adása szombaton riportot készített Eugenio Bernardini lelkésszel, a valdi szinódus elnökével és Bruno Forte érsekkel, a piemonti Chieti-Vasto egyházmegye főpásztorával, az olasz püspöki konferencia ökumenizmusért és vallásközi dialógusért felelős bizottsága elnökével.         

K: Érsek úr, hogyan értékeli a valdi keresztények válaszát a pápa levelére?

V: Figyelmesen olvasva, nekem úgy tűnik, hogy az egy nagyon kiegyensúlyozott levél. Az egyház egy  szerves egység az időben, tehát amikor a pápa bocsánatot kér a múlt vétkeiért, ez bizonyára nem jelenti azt, hogy ezeket a bűnöket katolikusok követték el, ma, hanem azt jelenti, hogy a katolikus egyház, ma, meg akarja tisztítani az emlékezetét, hogy ne történjék meg mindaz, ami a múltban megesett. Továbbá tudatosítja azt a mély sebet és az Isten elleni sértést is, amit az a bűn okozott.

K: Bernardini lelkész úr, a párbeszéd konkrét gesztusának történelmi értéke, amit Ferenc pápa tett, nem került veszélybe?

V: Mi igent mondunk Ferenc pápa bocsánat-kérésére, de még inkább, általánosságban annak az ajánlatának, hogy lépjünk tovább, kezdjünk el új utat járni. Mindezt egy levélben fejeztük ki, melyet gondosan taglalunk, hiszen mindaz, ami történt, nem engedheti meg magának a kapkodó és banális választ. Azt hiszem, hogy Ferenc pápa ezt teljes mértékben szem előtt tartotta, amikor döntést hozott, hogy találkozni akar velünk, méghozzá egy ilyen elkötelező beszéddel. Ez a keresztények tipikus módja, hogy találkozzanak és beszéljenek egymással, nagy hitelességgel és őszintén.

K: A migránsok kérdése nagyon lekötötte a figyelmüket a szinódus napjai során…  

V: Embereket befogadni, hiszen emberi személyek menekülnek a háború, a halál drámai helyzeteiből, a keresztények számára nem egy választási lehetőség, hanem kötelesség, hiszen az evangélium követeli azt meg tőlünk. Ebben a munkában természetesnek találjuk, hogy ott legyünk a plébániákon a katolikus karitász közösségekkel együtt.

K: Péntek este az önök szinódusa jóváhagyta a homoszexuális párok szertartását. Milyen szempontok vezették önöket erre?

V: Jelképes szempontból, de a teológiai értelmezés oldaláról is ez a döntés egy fontos átmenet. Nekem úgy tűnik, hogy Krisztus egyetemes megváltó szeretete ennek a mostani helyzetnek új értelmezését adja, feltéve, ha természetesen egy megélt hitről van szó a hit világában azok között, akiket ez az áldás illet.

K: Érsek úr…

V: A szinóduson tárgyalt témát illetően, egyfelől kétségtelen, hogy a homoszexuális személyeket illesse tisztelet a személyi méltóságukban. Ebben a tekintetben teljesen egyek vagyunk a valdi keresztény testvéreinkkel. De ez nem jelenti azt a számunkra, hogy egyenlőségjelet tegyünk a homoszexuális együttélés és a férfi és a nő között születő, házasságon alapuló család között, mely nyitott a nemzésre. Ez nem akadályoz bennünket abban, hogy továbbra is együtt járjuk az utat velük, párbeszédben, szeretetben, egymás iránti tiszteletben és megértésben.

(vl)