A jövő évi Rimini Meeting mottója: Te vagy számomra a legfőbb jó

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves Hallgatóit!

Augusztus 26.-án, szerdán bezárta kapuit a 36. Rimini Meeting.

„Az utolsó szó nem a végé, hanem a jóságé: a betegség tapasztalata” című találkozón elhangzott: „A kegyelem egy tény, ami megtörténik az életedben és megváltoztat téged, új útra visz. A betegség is ilyen kegyelem, mert segít észrevenni, hogy az életed akkor válik igazivá, ha felhagysz avval, hogy tulajdonodként éld. Megérteti veled, hogy mindenek értelme Valaki más kezében van, aki titokzatosan működik. A személy kapcsolata a betegségével a határainak, a hiánynak, és a szükségleteknek a tapasztalata. A kezelőorvos és a beteg között igazi szövetségnek kell lennie, szinte családi kapcsolatnak. Hogyan is lehetne gyógyítani a másikra való nyitás nélkül?"

„A lelki betegség és az én visszanyerése” - Grégoire Ahongbonon Togo-ból tett tanúságot. A lelki betegségben szenvedőket látva, akik ott rendszerint fákhoz láncolva, kalodába zárva embertelen körülmények között tengették életüket, eldöntötte gondoskodik róluk. Majd otthont épített számukra, nem lévén egészségügyi ellátás. Közülük nem egy teljesen meggyógyult, hiszen például egyszerűen epilepsziás volt, és ma valamelyik intézményükben dolgozik. Gregoire egy szentföldi zarándoklat alkalmával hallotta a lelki vezetőjüktől: „Minden kereszténynek rész kell venni az Egyház építésében. Mindaz, amit tettem nem az én művem, hanem csak válasz erre a meghívásra” – mondta.

Nagy érdeklődés kísérte a „Messzire nézni: a csillagok utáni vágyódás” című találkozót. Az ember mindig is az égre nézett – mondta bevezetőjében Marco Bersanelli, a milánói egyetem asztrofizikusa – és sosem mondott le arról, hogy messzire vesse tekintetét, felfedezze a világot. Ma a technika többet megenged, de annál inkább érezzük határainkat. A hiány nem frusztráció, hanem kicsiségünk tudata egy nagyobb vonzásában, elégedetlenség avval, amit tudunk és ezért a fejlődés forrása.

Roberto Vittori olasz űrhajós elmondta, hogy a világűr közel van, egyre inkább az ember élettere lesz. Egy lehetőség a következő nemzedékek számára. A szakmai érdekességek mellett az olasz asztronauta beszélt arról az egyedi és minden elképzelést felülmúló szépségről, ami a nemzetközi űrállomásról tárult elé. Elmesélte: egy éjszaka, egyedül volt, s megfigyelte az ott 90 percenként bekövetkező napfelkeltét, ami egészen másképp néz ki, mint a földön és néhány másodperc alatt megtörténik: az éjszakából nappal lesz, látni a határvonalat. Később, amikor a teremtéstörténet vonatkozó részét hallotta: „Isten szétválasztotta a világosságot a sötétségtől…és este lett és reggel… akkor megértette, hogy éppen ezt látta. Egy tapasztalat, amit a földön meg sem lehet szerezni – tette hozzá.

Duccio Macchetto a Hubble űrteleszkóp nyugalmazott munkatársa röviden és szenzációs képekkel illusztrálva ismertette a világmindenség kutatásának történetét. A jelenlegi ismereteink szerinti határon aztán megállt és hozzátette: „ez a jövő kutatásának feladata. Nekünk lehet, hogy nem adatik meg”. Einsteint idézte: „Szeretném tudni, hogyan teremtette Isten a világot. Meg szeretném ismerni a gondolatait. Az összes többi részletkérdés.”

„A család körül – a valóság a kutatásban való haladásért” - a találkozón szó volt a házasság válságáról, a nehézségekről és a megoldás, lehetőségeiről, a reményekről is, figyelembe véve az általános emberi válságot, ami korunkat jellemzi. Elhangzott: a radikális individualizmus veszélyezteti az együttélést, az emberi kapcsolatok kiüresednek.

Az, hogy az emberben nagy és beteljesíthetetlen vágyak vannak, nem ok arra, hogy leromboljuk azt a valóságot, ami segíthet bennünket. A mélyére kell menni, és felfedezni benne, hogy az ember magában hordoz valamit, ami nagyobb nála. ez mindenki számára hozzáférhető tapasztalat.

Carter Snead a Notre Dame Egyetem etikai intézetének igazgatója elmondta: „a család az a hely, amely felteszi azt az alapvetően emberi kérdést: ki vagyok én és miért vagyok ilyen? Csak a családban tudjuk megtalálni erre a kérdésre az igaz választ. Elsősorban véges lény, Isten teremtménye.”

Anna Garriga spanyol kutatója a témának: A válásokra vonatkozó adatok nemzetközi összehasonlítása után kijelentette, nem a statisztikák, a párbeszéd a legfontosabb. Mint feleség és négygyermekes anya elmondta: „A házasság, mint csak emberi vállalkozás lehetetlen. A helyzet bemutatására Rilkét idézte: Ez a paradox a férfi és a nő szerelmében: Két véges lény találkozik egymás határaival. Két lény, akinek mindennél jobban szüksége van arra, hogy szeressék, találkozik két törékeny és korlátozott szeretetre képes lénnyel. Csak egy nagyobb szeretet várakozásában nem emésztik el magukat az elvárásokban, nem válnak rezignálttá, hanem együtt haladnak az úton a Teljesség felé, amelynek a másik jele.”

Chiara Giaccardi, olasz szociológus kifejtette: A család az individualizmus gyarmatosításával szembeni ellenállás helye.  Hanna Arendt mondatára hivatkozott: „Az egyetlen szabadság, amit kaptunk, a szabadság arra, hogy nem vagyunk a magunk urai”. A ’mindenható én’ tényleg ellentéte a szabadságnak. Az extrém individualizmussal szemben a család tapasztalata, hagyománya alapján arra tanít, hogy a kapcsolat előbbre való, mint az egyén.

Ha a korlátot, ami a másik, nem úgy tekintjük, mint a Misztérium megnyilvánulását, akkor leromboljuk a kapcsolatot. A valóságot nézve a Misztérium nyílik meg számunkra.

Végül idézte Don Giussanit: „a valóságnak jegyesi jellege van, egy különleges kapcsolat, mert magában hordoz egy ígéretet, a boldogság, az üdvösség ígéretét”. Egy örökség hordozói vagyunk, amelyet meg kell őriznünk, tovább kell adnunk és segítenünk kell egymást, mert ezt senki sem tudja egyedül megtenni.

Az utolsó napot két zenei esemény zárta: a komolyzene kedvelői számára Franz Schubert: a-moll, „Arpeggione” szonátájának elemzése és a mű meghallgatása, valamint a Miami & The Groovers rock-koncertje.

A Meeting záró sajtóközleményét ismertetve Emilia Guarnieri elmondta:

Minden várakozásunkat felülmúlta az az intenzitás, amivel a témát megéltük, a közönség lelkesedése és a valós találkozások, amelyek a vendégek és a résztvevők között megvalósultak. Kiindulva önmagunkból, az én-ünkből és az azt alkotó hiányból, amely egy alapvető tényező, az ember újra felfedez egy többletet a másikkal való találkozásban. Valóban megtörtént az, amit a pápai és az elnöki üzenet is említett: „nem megelégedni a kevéssel” a tanúságtétel és a kulturális dimenzió útján. Felismerhettük, hogy ha van egy ilyen hely, ahol mindenki elismerve, értékelve, elfogadva van a másságában, az barátságot hoz létre. Elmondta: talán sokan nem tudják, a Meeting kulturális kapcsolatainak felelőse a muzulmán Wael Faruq – ami annak a jele, hogy amit mondunk, az igaz: az emberek közötti barátság lehetséges.

„Csak a teremtő Isten kezdeményezése tudja megnyugtatni az emberi szívet és Ő eljött, hogy találkozhassunk vele, ahogyan egy baráttal találkozunk.”

Ezekkel a szavakkal Ferenc pápa arra hívott minket, hogy menjünk az idei téma mélyére, a szív e hiányának a mélyére, ami elkerülhetetlenül valami nagyobb iránti vágyakozás marad. Ezért nem szabad szemünk elől téveszteni az emberségünket, a testvériséget, a jó és a szép iránti vágyakozást.

Sokan igazolták ezt az idei találkozón Aleppó ferences plébánosától az olasz miniszterelnökig, a muzsikusok, a színészek, a közel 3000 önkéntes, akik a Meeting megvalósításán dolgoztak. Közös alkotás ez, mert kizárólag egy találkozás hoz létre új és élő valóságokat, amelyek hatással vannak a világra. – mondta Emilia Guarnieri.

A Meeting szervezői elégedettek a látogatók létszámával és elmondták: a rendezvény költségvetésének mérlege is közel egyensúlyban van.

Ehhez az a gyűjtési akció is hozzájárult, amelyben kérték a részvevőket, hogy a helyszínen, vagy interneten támogassák adományaikkal a találkozót. A pontos végeredmény nem ismert, de annyit lehet tudni, hogy a céges támogatásokon túl, a néhány eurós összegtől az 1000 eurós magán adományig történtek befizetések. A Meeting összköltségvetése egyébként 3.600.000 Euro. Az egyhetes találkozóra való belépés a kezdetektől, 1980-tól ingyenes.

Emilia Guarnieri összegzésében kifejtette:

Történetünk folyamán megtanultuk, hogy nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság. Ahogyan Don Giussani mondta: „A mai ember, talán tudat alatt is az olyan személyekkel való találkozást keresi, akikben Krisztus tényének valósága annyira jelenvaló, hogy megváltoztatta az életüket.”

Jövőre is hangsúlyos lesz az énünkre figyelő antropológia.

Ezért a 2016-ban - augusztus 22-28. között - megrendezésre kerülő találkozó mottója – nagyon egyszerűn - ez: „Tu sei un bene per me" Te vagy számomra a legfőbb jó”. Ez a Te az, aki a közelünkben van, vagy a tenger túlsó oldalán, a mindkori másik, akinek másságával szemben találjuk magunkat. Ő számomra a jó, a legfőbb jó, mert a Misztérium jele. Ez megnyitja az összes lehetséges együttélési módot az emberek között, megnyitja az összes makro- és mikro-kapcsolatot, amelyből összeáll az egzisztenciánk.

Megköszönve figyelmüket búcsúzom, Varga Jánost hallották a Rimini Meetingről. Dicsértessék a Jézus Krisztus!