Rimini Meeting: A belátás és az emberek közötti párbeszéd szükségessége

Köszöntöm a Kedves Rádió-hallgatókat!

A Rimini Meeting utolsó előtti napján az oktatásügy volt az első téma.

„Túl sok szó van a tanárokról, a rendszerről, a megszorításokról, és túl kevés a diákokról – mondta Luigi Berlinguer korábbi oktatási miniszter. A társadalom, és az állam fő feladata az iskola, a személy nevelése érdekében. „Nem az iskolának ,az életnek tanulunk” – idézte Senecát, s hangsúlyozta: az iskola az élet központi helye kellene legyen, mert a tanulás folyamatos. Egyelőre még a tudás tekintélyelvű átadásának fázisában vagyunk – mondja, ami nem nevelés. Rendületlenül hisz abban, hogy az ismeretek elsajátítása, a nevelés, a fiatalok alakítása csak szabadon történhet. Az iskolának alapvetően szabadnak kell lennie. Olyan állampolgárokra van szükségünk, akik felelősek a saját nevelésükért. A szabadság és a felelősség összefüggenek. – mondja Berlinguer. Az oktatás komoly dolog, a legmagasabb szintű befektetés az emberbe”. Nagy veszélyt lát a humán tudományok bezárkózásában, elméletivé válásban, bizonyos tárgyakat alig tanítanak. „Humán kultúra nélkül pedig nincs társadalom” - tette hozzá.

„Egy nem hivatalos életrajz” címmel Weiler professzor mutatta be Ábrahámot, tőle megszokott, egyedi, szellemes stílusában, ugyanakkor, ahogy Biblia, reálisan, olyan emberként, aki tele van hiányosságokkal is. Hiszen egyedül az Úr tökéletes. Isten hiánya, ami a szívünkben érezhető, és az a várakozás, amivel Ő a szabad ember szeretetből fakadó igen-jét várja, nagyon közel vannak egymáshoz – mondta Joseph Weiler.

Kedden a Meeting vendége volt Matteo Renzi olasz miniszterelnök és a nyári szünet utáni első nyilvános beszédét tartotta meg „Itália és a világ kihívása” címmel.

Bevezetőjében Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke elmondta: „ez a találkozó igazolhatja, hogy társadalmi és politikai értelemben mennyire hasznos a fegyvertelen tanúságtétele annak, aki odaadja az életét, hogy saját vágyai és másoké életre kelhessenek. Mert, ahogy Ferenc pápa mondja: a reményt nem vehetik el tőlünk.”

Renzi szenvedélyes felszólalásában kiállt a valóság pozitív megközelítésének szükségessége és fontossága mellett. Hangsúlyozta személyes tapasztalatból beszél egy olyan találkozón, ahol az egyén felelőssége központi helyen van Ábrahám alakján keresztül is. „Én is hivatásomnak tekintem a személyes felelősséget ügyeinkért. Olaszországnak újra a lehetőségek földjének kell lennie és nem a panaszkodásé és ehhez képesnek kell lennünk egy ítéletalkotásra. A világ rohan, és nekünk kötelességünk a fiataljaink felé megújítani Itáliát.” – jelentette ki.

„Olaszország nagy nevelési és kulturális kihívás előtt áll. Azért jöttem el a Meetingre, mert megérintett az a személyes tanúságtétel, amit éltek. Ez a hely, sokak tapasztalatát gazdagította. Ez a gazdagodás egy olyan barátságot tud létrehozni, amely felette áll a politikai ellentéteknek. Itália nemzetközi politikához való hozzáállásával kapcsolatban elmondta: „sokak csodálkozására középen állunk, a különböző hatalmak között közvetítő szerepet akarunk továbbra is játszani.”

„Nem lehet véletlen – folytatta Renzi – hogy az utolsó idők terrorakciói a kultúra, a nevelés, a vallás szimbolikus helyei ellen irányultak. A terroristák élet-halál urai akarnak lenni az ő tetszésük szerint, hogy félelembe éljünk. Evvel a barbársággal szembe kell szállni, amiben Olaszország központi szerepet játszhat.

Az olasz belpolitikai élet, a politikusok ellenére jó úton halad” – mondta ironikusan, majd idézte Chestertont: „A csodálkozás hiányától pusztulunk el, nem a csodák hiányától!”

Gyógyítani, amikor nincs lehetőség a gyógyításra – ez élet kezdete és vége. A két amerikai orvosprofesszor párbeszédében többek között elhangzott: „A gyógyítás egy folyamat, segíteni a személyt, hogy saját igazi én-jét jobban megismerje, ami azt jelenti, hogy megérezze a Szent jelenlétét életében. A betegek a gyógyulást kérik, hogyan lehet szembesülni avval, hogyha ez nem lehetséges? A gyógyíthatatlan betegekkel kapcsolatban arra kell tekinteni, amit ez belőlünk kivált, nem félve a tehetetlenség érzésétől. Ha tudatában vagyunk, hogy a végső eredmény nem tőlünk függ, akkor lehetünk igazi gyógyítók. Kérdéseket kell feltenni, meg kell figyelmesen hallgatni a betegeket és készen kell állni arra, hogy meglepnek bennünket.”

A Laudato si kezdetű enciklika –a Földről való újfajta törődésért.

Az előadó Carlo Petrini a Slow Food gasztronómiai mozgalom, nemzetközi egyesület alapítója, amely az étkezés kultúrát, az ízlés nevelését, a helyi hagyományok megmentését és a tisztább, kevésbé intenzív mezőgazdaság támogatását tűzte ki céljául. Számára a gasztronómia nem egyszerűen receptek sora és konyhatechnika, hanem történelem, antropológia, mezőgazdaság, biológia, fizika, kémia, genetika, gazdaság, és lelkiség egymásra hatásából összeálló folyamat.

Petrini elmesélte, azt hitte viccelnek a munkatársai, amikor azt mondták: „keresett a Pápa”. Aztán végül 40 percet beszéltek telefonon és levélben is megkereste a Szentszék. Kifejtette: az enciklika rendkívüli jelentőségű lelki, kulturális, történelmi, politikai és gazdasági szempontból, nem csak a katolikusoknak, hanem az egész emberiségnek, mindenkinek el kellene olvasnia. A dokumentum nagyon udvariasan fogalmaz, sok a mozgalmuk számára is kedves témát érint, mint a teremtett világ megőrzése, a környezetvédelem, a biodiverzitás, a mezőgazdasági és halászati dolgozók értékelése. De főképp két fontos szempontot tesz egyértelművé: a belátás és az emberek közötti párbeszéd szükségességét. E kettő hatalmas eszköz, mert a szimpátiára, az empátiára, és az élet örömére épít – mondta Petrini.

„Csodálkozni egyszerű tényeken – az emberi nyelv és a felfogóképesség határai” témában tartott találkozó fő előadója - egyedi módon videókapcsolaton keresztül - Noam Chomsky nyelvész volt, aki a New York Times szerint az elmúlt 100 év legjelentősebb amerikai tudósa.

Véleménye szerint „az emberi lény meglepő módon egy titokzatos képességgel rendelkezik. A beszéd a mi fajunk egyedi sajátsága. Egy az evolúció szempontjából viszonylag új képesség. Kezdetei egymillió évre mennek vissza, amióta nyelvet beszélünk az még újabb: 400.000 év. Agyunk véges eszközöket használ, végtelen módon, működését, eszközeit meg tudjuk ismerni, az eredetét nem.

A nyelvészeti kutatás elsődleges feladata – mondta végül – betölteni az összképben lévő nagy hiányokat, még lelkesebben viszonyulva azokhoz a titkokhoz, amelyek rejtve vannak és talán örökre rejtve is maradnak.”

A Meetingen idén 5 nagy kiállítás tekinthető meg és több mint 10 kisebb, amelyek mostantól helyi közösségekben is bemutatkoznak.

A nagyok: Ábrahám – az én születése, Megtartani a tüzet – a kortárs művészet meglepetései, Számomra az élet Krisztus – Antonij Metropolita, az ateista Szovjetunió által elnyomott egyház szabad hangja, Opus Florentinum – A firenzei dómtér: hit, történelem és művészet, Titokzatos víz – a víz egyediségéről és értékességéről.

Három kiállítás kifejezetten gyermekeknek készült: Amikor Einstein felfedezte, hogy a titok a szívben van, Dante. Beatrice, a farkasok és a csillagok, Több van benned, mint hiszed – az emberi kaland Tolkien szerint a Hobbit-ban.

További kiállítások:

Közösség a periférián – élet a buenos aires-i nyomornegyedben,

Kivételes vagyok - A milleniumi nemzedék. Amerikai fiatalok a közösségi média nyelvezete és formai világa segítségével mutatják be a ’80 után született nemzedék kényes kérdéseit az élet értelméről.

A méltóság pillanatai – Joseph Weiler fotókiállítása.

„Meghatva egy tekintettől” – egy barátság története, – a Sagrada Familia templomtól a Morimondi Apátságig.

Pillanatfelvételek - Egy utazás a CL mozgalom lelkébe. Kollázs arcokból és pillanatokból – amikből a történelem születik.

Kedden két zenei program is volt:

Délután a Koya hegyi buddhista szerzetesek és az olasz Millennium kórus énekelt együtt. Shodo Habukawa professzort több mint két évtizedes barátság fűzi a Communione e Liberazione (CL) mozgalomhoz, a kereszténységhez. Templomában II. János Pál és Don Giussani képe is ki van téve, imádságaiban megemlékezik róluk, lélekben közel tudja őket. A koncert kapcsán elmondta: „A Meeting egy csodás hely, mert a kulturális, hitbeli, nyelvi különbözőségek ellenére érezhető a határtalan Misztérium ölelése”. A műsorban hagyományos buddhista és keresztény liturgikus énekek hangzottak el. Az egymásra rezonálás és a közös ének egyetlen dicséret volt a Misztérium felé, Aki mindenben ott visszhangzik.

Mediterrán és környéke – Görög Salento-tól a Fadó-ig: az esti koncert a - sajátos görög dialektust beszélő – dél-olasz térség népzenéjének és a híres portugál műfajnak közelségét mutatta be

Varga Jánost hallották a Meetingről. Dicsértessék a Jézus Krisztus!