Rimini Meeting: A művész hangot ad a megváltás általános várakozásának

Köszöntöm a Kedves Rádió-hallgatókat Riminiből!

Az idei Meeting egy kicsit firenzei, hiszen a firenzei dómtérről szóló kiállítás az egyik meghatározó része a találkozónak, és a mottót adó vers szerzője Mario Luzi is firenzei, mondta Andrea Simoncini a Firenzei Egyetem jogászprofesszora a firenzei dómról szóló előadás előtt. Itt többek között elhangzott: „a szépség az igazság tükröződése. Igazság nélkül nincs művészet és ezt firenzeiek tudták… székesegyházuk a nép akaratából jött létre.

Mariella Carlotti a kiállítás készítője elmondta: „A templom, a keresztelőkápolna, a harangtorony és a még korábban – 1244-ben - létrejött önkéntesekkel működő kórház, a Misericordia di Firenze a hit és szeretet egységét fejezik ki.

Giuseppe Betori bíboros, Firenze érseke a hit és a művészet viszonyáról beszélt. „Nem az én székesegyházam – mondta - az Isten népéé, olyan mint a világ, én is vendégnek érzem benne magam, amit nem ’birtokolok’ ”.

Hivatkozott VI. Pál pápára: „a művész hangot ad a megváltás általános várakozásának. A művészet természete, hogy megszólítsa az emberi szív mély vágyát, ami a természetfelettire irányul.”

Majd idézett Benedek pápa 2009-ben mondott beszédéből: „az igazi szépség egyik alapvető feladata közvetíteni az embernek egy üdvös megrendülést, amely kimozdítja önmagából, kiragadja a rezignációból és a hétköznapok megszokottságából, még szenvedni is engedi, átszúrja, mint egy nyíl, ’felébreszti’ amennyiben a szív és a lélek szemét újra felnyitja, szárnyakat ad neki és felemeli. A szép nem hagy nyugalomban minket, de ez által emlékeztet bennünket végső célunkra, visszavezet utunkra, új reménnyel tölt el, bátorságot ad az élet egyedi ajándékát egészen megélni.”

A dóm története kapcsán az érsek elmondta: „A dicsőséges Krisztus ábrázolása mellé nem úgy volt írva, mint most, hogy „Jézus az emberiség megváltója” hanem: „Jézus az emberiség megváltója, a firenzei nép királya”. Az egyetlen királyság, ami garantálja a szabadságot. Mert nincs szabadság Krisztus nélkül! Ezt mondja Firenze… A művészet elemi módja, hogy a hitnek formát adjunk, kifejezésre juttassuk. Nem mondhatunk le a hit ábrázolásáról, mert az azt jelentené, hogy lemondunk a megtestesülés dimenziójáról” – fejezte be szavait a bíboros. Simoncini hozzátette: „Az egész firenzei csoda oka: Jézus Krisztus. Annak hogy megértsük ugyanaz az alapja, mint annak hogy létrejött. A szépség jelenvalóvá teszi azt, aki hiányunkat betölti: Jézus Krisztust.”

Újrakezdeni a mediterráneumból – távlat a nemzetközi politika számára.

Paolo Gentiloni olasz és Taieb Baccouche tunéziai külügyminiszter ültek egy asztalhoz.

Elhangzott szükség van a tenger két partján élők szolidáris együttműködésére. Ebben főszereplő lehet, a két évezredes hagyományokkal rendelkező ország Tunézia és Itália. Az átmenet az önkényuralmi rendszerekből a szabadság és a demokrácia felé még most is lehetséges, sőt szükséges – mondta a tunéziai politikus.

A vágy fölkélt a tenger déli partján élő népekben, amit védeni kell azokkal szemben, akik fenyegetik a XXI. század civilizációját. A terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak egy másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás tiszteletét, at osztozást, a párbeszédet. Így a mediterráneum az a hely lehetne, ahol mindenki elfogadja a különbözőség arcát és hangját.

„Olaszország a komplex geopolitikai helyzetben közvetítő szeretne lenni, a párbeszéd országa, amely segít kereteket adni a sokoldalú kapcsolatok új rendszerének, garantálja a dialógust és a békét.” – mondta Paolo Gentiloni.

Érdekes párbeszéd zajlott a nagyelőadóban Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke és Julián Carrón, a Comunione e Liberazione Fraternitàsának elnöke között, a moderátor Monika Maggioni a RAI elnöke volt.

A Meeting e központi eseményének témája: Ábrahám, az emberiség öntudatra ébredése, az én kialakulása.

Ma, amikor az én redukálását figyelhetjük meg fontosnak tartották a szervezők visszamenni Ábrahámig. S ezt egy olyan emberrel, aki az Ószövetség hitét vallja és éli, ugyanakkor szívesen folytat párbeszédet a keresztényekkel, sőt baráti szálak fűzik a Meeting népéhez.

Don Carrón elmondta: „Ami Ábrahámmal történt egy esemény, ahogy Isten belépett a történelembe. Ábrahám személye az ember drámájának kezdete. Mert ő előtte hiányzott az, hogy a Misztériumot, Aki válaszol a hiányunkra meg lehessen szólítani. A Te nélkül, az én, nem én. Nem vagyok, ha Te nem vagy. Ez nem csak egy lelki dolog, azoknak, akik jók akarnak lenni. Ez szükséges ahhoz, hogy emberek legyünk.

Ábrahám egy jelenlétre talált, amely felkeltette összes saját képességét, kiteljesítette én-jét. Ez a jelenlét lassan háttérbe szorult, mert az ember egyszer csak kezdte stílusnak tekinteni. Visszatértünk Ábrahám elé, ahogy korábban volt, visszatértünk a tespedtségbe, az unalomba, az ürességbe, ahogy sok kortársunk. Hogy megelégszünk a belátható dolgokkal. Az életbe csak az előre nem látható, a ki nem számítható dolgok által lépünk be, az életbe, ami drámaivá, tényleg érdekessé válik. Egyébként úgy van, ahogy Eliot mondja: elveszítjük az életet, miközben éljük. Csak egy jelenlétet elfogadva tudjuk megnyerni az életet.”

Weiler utalt Isten szövetségi szeretetére, amely felelősséget ad az embernek, akit szabadnak teremtett, tehát nem-et is mondhat Istennek.

„Isten nem parancsol, hanem javaslatot tesz Ábrahámnak, aki nem egyszerűen engedelmes, hanem szabadon válaszol. Ez forradalmian új.

Nem is az volt a nagy dolog, hogy Isten meghívta, megszólította, hanem hogy beszéltek egymással. A főszereplő nem Ábrahám, hanem Isten, aki felkínálja a kapcsolat lehetőségét.”

Manapság, ahogy a jogok kapnak egyre nagyobb hangsúlyt a felelősség háttérbe szorul. Ez az én redukálása. Az én, az én-tudat gyengül, s vele a vágy, hogy főszereplők lehessünk.

„Mi a válasz erre a jelenségre? A megoldás, csak a tanúságtétel lehet. Kell egy erős és hiteles javaslat a mai embernek” – mondta Weiler professzor.

„Nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság által – folytatta Carrón atya.

Az ember az önmagáról szóló igazságot a szépség által ismeri meg, a jóíz, a vonzás, a vonzerő által, ami egy teljes megegyezés. Az én a megtestesült szépséggel egy tanú által találkozik. A tanúságtétel az egyetlen módja, hogy szolgáljuk az igazságot. Ez minden másnál tiszteletteljesebb a másik szabadsága iránt, nem egy lecke, nem egy tanítás, hanem egy javaslat.

Ma nem az üzenet megismétlése hiányzik, hanem egy személyes találkozás annak hiteles formájával, amely által megváltozik az élet.

Mindenki ezt a provokációt várja, hogy eljuthasson énjének teljességére.

A kérdés: lehet-e ezt látni az arc örömében? Mert az öröm a feltétele egy új emberség létrejöttének.

A Pápa a tanúságtételre hív minket, aláhúzva, hogy csak így tudjuk javasolni a maga erejében, szépségében egyszerűségében, Isten szabadító szeretetét.

A kérdés, hogy mi komolyan vesszük-e a hit erejét, azt hogy ennek vonzereje van arra, akivel találkozunk?”

A Meeting mottójával kapcsolatban Weiler ezt mondta: „hiány nélkül nincs szív. Aki nem éhezi a szeretetet, nem tud szeretni. Aki nem érzékeli az igazságtalanságot, nem lehet igazságos. A hiány tehát alapvető feltétel.

Ahogy Giussani mondta: a kérdés sokkal fontosabb, mint a válasz.”

A Mozgalom Testvériségének spanyol vezetője pedig így fogalmazott: „A hiány nemhogy korlátoz, hanem növel. „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem!”– mondja a zsoltáros… A vágyakozás tele van jelenléttel.

Közös természetünk, a hiány, vagy a baj összehoz, de aztán sajnos ez véget ér sokszor, győz az individualizmusunk. És akkor nem éljük meg a közösséget, a köztünk lévő egységet.

Ha kilépünk – ahogy a Pápa kéri az Egyház tagjaitól - , rájövünk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk másokhoz, mennyi a közös. Ugyanaz a hiány van bennük, mint bennünk, s ezért társak vagyunk mindenkivel.

A kérdés, hogy hogyan nézünk másokra. Előítélettel, csak a külső dolgokra, szokásaikra figyelve? Jézus a szamaritánus asszony bensőjére figyelt, a szomjúságára, a hiányára. Így tudta betölteni azt, és az asszony élete megváltozott.”

Az 5. nap estéjén színházi előadás keretében Paul Claudel művét, Az angyali üdvözletet mutatták be.

Varga Jánost hallották a Meetingről. Dicsértessék a Jézus Krisztus!