Barna Gábor professzor tudósítása a felújított máriaradnai kegyhely megáldásáról

Kis híján három évszázada zarándokol Kunszentmárton hívő népe Máriaradnára, a Kegyelmek Anyjához, a történelmi magyar haza, a Regnum Marianum egyik legnagyobb ferences kegyhelyére, hogy a Boldogasszony elé lerakja szíve-lelke terhét, köszönetet mondjon az elnyert kegyelmekért, s újabb segítséget kérjen az élet terheinek elviseléséhez. Ezzel a lelkülettel indult el a kis zarándokcsapat augusztus 2-án, hogy részese legyen a rég várt örömünnepnek, a felújított máriaradnai kegyhely átadásának, megáldásának.

Nagy hőség, erős rendőri jelenlét, fémkorlátok és félig kész építkezés fogadott bennünket. Udvarias rendőri irányítással a kegytemplom közelében tudtunk felsorakozni, s a kegytemplom előtti térre felvonulni. A kegykép előtti szokásos beköszönés szertartását most a Louerdes-i barlang előtt tudtuk elvégezni, mert a kegytemplomba csak a protokolláris meghívottakat engedték be. Mi pedig nem szerepeltünk a listán. Egyre-másra érkeztek a díszvendégek, főleg politikusok, az egyszerű zarándokok számára ismeretlen arcok. Azok, akik feltehetőleg valamilyen módon segítették az építkezést, vagy a politikai korrektség nevében pozíciójuknak kijárt nekik a meghívás. A nagyszabású építkezés az Európai Unió és a román állam szerepvállalása mellett a német Baden-Württemberg tartomány támogatásával folyik. Megjelentek a keresztény felekezetek papjai, főpapjai, közöttük magyarországi püspökök, a romániai és görög katolikus hierarchia tagjai. Ott voltak az egykori csanádi egyházmegyéből Trianon után alakult püspökségek főpapjai, papjai is. A temesvári egyházmegye papsága szinte teljes létszámban megjelent. Jelképes volt a ferences jelenlét. A kegytemplomba még az autóbusszal érkezett egykori bánsági német zarándokcsoportok körmeneti lobogóit és keresztjeit vivő néhány fős csoportjai mehettek be. Magyar csoport nem. Az átadás és a kegytemplom megáldása így szinte a klérus és még inkább a politikusok ünnepségévé vált. A templomon kívül rekedtek két hatalmas kivetítőn tudták követni az eseményeket. Így láttuk a padokban az üres helyeket is. Kíváncsian tippeltünk, vajon kik nem fogadhatták el a temesvári püspök meghívását?

A szertartás közel három óráig tartott. Oka pedig az volt, hogy a német után magyar és román nyelven is elhangzott minden ünnepi beszéd, majdnem minden szertartásrészlet. Rövidebb liturgikus szövegeket még horvátul és bolgárul is fölolvasták. A szentmisét Joachim Meisner bíboros, nyugalmazott kölni érsek, a Szentatya legátusa mutatta be, s Mozart Koronázási miséje kísérte. Prédikáltak magyar főpapok is. A beszédekben külön hangsúlyt kapott a térség soknyelvűsége. S a fontosabb nyelveken (magyar, német, román) jelent meg a kegyhely leírása és ezeken a nyelveken olvasható a kiállítás feliratozása is.

A kegytemplom alatti-előtti téren a búcsúi sokasághoz képest kevés ember volt. Körmeneti kereszteket, lobogókat alig lehetett látni. Alig volt mozgás a máskor népes keresztúton. A helybeliek radnai búcsújárásukat elhalasztották arra az időre, amikor a protokoll nem korlátozza megszokott ájtatosságaikat.

Sok német szót hallott az ember. A Bánságból az elmúlt években kivándorolt svábok népes csoportjai autóbuszokkal érkeztek. A kivándorlásuk miatt támadt lelkiismeret-furdalásukat az elhagyott szülőföld iránt ezzel az adománnyal kívánták tompítani? Aktuális most a kérdés, látva az Európát érintő nagy migrációs hullámot. Mert a svábok is a jobb megélhetés miatt vándoroltak ki az elmúlt években Németországba. Emigrációjukkal pedig egy népcsoport, a bánsági svábok három évszázados történetének vetettek véget. Az egykori Dél-Magyarország népei közül, akiket a Radnai Szűzanya igézetében tartott, a német eltűnt. Egy nép, egy kultúra ezzel végleg kihalt. Elhagyott településeikre pedig az óromán királyságból jöttek telepesek, végképp megváltoztatva a térség hagyományos nemzetiségi és felekezeti egyensúlyát. A temesvári római katolikus egyházmegyét pedig jelenlétével ma már a magukra hagyott „megszentelt magyarság” és a többi, kis létszámú katolikus csoport tartja fenn. Vajon meddig tudják még őrizni a Regnum Marianum értékeit?

Barna Gábor szegedi egyetemi tanár