Ferenc pápa beszéde a ministránsokhoz: a hit elindít bennünket a többiek felé

Kedves ministránsok, jó estét kívánok!

1. Köszönöm szépen nagyszámú jelenléteteket, amely dacolt a római augusztusi napsütéssel. Köszönetet mondok elnökötöknek, Német püspöknek szavaiért, amelyekkel ezt a találkozót bevezette. Különböző országokból indultatok útnak, hogy elzarándokoljatok Rómába, Péter és Pál apostolok vértanúságának helyére. Jelentőségteljes azt látni, hogy az Oltáriszentség Jézusához való közelség, a vele való bensőséges kapcsolat az oltárszolgálat révén egyben alkalom arra, hogy megnyíljatok másoknak, hogy együtt haladjatok, hogy elkötelezettséget igénylő célokat tűzzetek ki magatoknak és erőt találjatok elérésükhöz. Valódi öröm forrása, ha elismerjük, hogy kicsik és gyengék vagyunk, de tudjuk, hogy Jézus segítségével erőt ölthetünk magunkra és társaságában nagy utazást kezdhetünk el életünkben.

Izajás próféta is felismerte ezt az igazságot, vagyis azt, hogy Isten megtisztítja szándékait, megbocsátja bűneit, meggyógyítja szívét és alkalmassá teszi arra, hogy fontos feladatot teljesítsen, azt, hogy elvigye a népnek Isten szavát, az isteni jelenlét és irgalmasság eszközévé válva. Izajás felfedezi, hogy ha bizalommal az Úr kezébe helyezi magát, egész léte átalakul.

2. A bibliai szakasz, amit az előbb hallgattunk, éppen erről szól. Izajásnak egy látomásban van része, amely megérezteti vele az Úr fennségét, de ugyanakkor annak is jelét adja, hogy Isten, bár kinyilatkoztatja önmagát, mégis távol marad. Izajás csodálkozva fedezi fel, hogy Isten az, aki az első lépést megteszi, ő közeledik elsőként; észreveszi, hogy az isteni cselekedetnek nem állít akadályt saját tökéletlensége, hogy egyedül az isteni jóakarat teszi őt alkalmassá a küldetésre, teljesen új személlyé alakítva át, aki ennélfogva képes válaszolni Isten hívására és képes ezt mondani: „Itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6,8). (Itt a Szentatya rögtönzött szavakkal hangsúlyozta: ne feledjétek, mindig Isten az, aki az első lépést megteszi).

3. Ti ma szerencsésebbek vagytok Izajás prófétánál. Az Oltáriszentségben és a többi szentségben megtapasztaljátok Jézus bensőséges közelségét, jelenlétének édes ízét és hatékonyságát. Jézussal nem egy elérhetetlenül magas és fönséges trónuson találkoztok, hanem az eucharisztikus kenyérben és borban, és szava nem az ajtófélfákat rendíti meg, hanem a szív húrjait. Mint Izajás, ti is mindannyian felfedezitek, hogy Isten, bár Jézusban közelivé vált és szeretettel lehajol hozzátok, mindig mérhetetlenül nagyobb és felülmúlja képességünket, hogy megértsük benső lényegét. Mint Izajás, ti is megtapasztaljátok, hogy a kezdeményezés mindig Istené, mivel Ő teremtett és akart titeket. Isten az, aki a keresztségben új teremtménnyé tett benneteket és mindig Ő az, aki türelemmel várja a választ kezdeményezésére és felkínálja bocsánatát bárkinek, aki azt alázattal kéri.

4. Ha nem állunk ellen cselekedetének, akkor Ő megérinti ajkunkat irgalmas szeretete lángjával, mint ahogy ezt tette Izajás prófétával és ez alkalmassá tesz bennünket arra, hogy befogadjuk és elvigyük őt testvéreinknek. Mint Izajás, mi is arra kaptunk meghívást, hogy ne zárkózzunk be önmagunkba, hitünket egy földalatti raktárban őrizve, ahová visszavonulhatunk a nehéz pillanatokban. Ehelyett arra kaptunk meghívást, hogy megosszuk annak az örömét, hogy felismertük: Isten irgalmassága kiválasztott és üdvözített bennünket, (arra kaptunk meghívást), hogy tanúskodjunk: a hit új irányt tud adni lépteinknek, szabaddá és erőssé tesz bennünket, hogy készségesek és alkalmasak legyünk a küldetésre.

5. Milyen szép felfedezni azt, hogy a hit révén kilépünk önmagunkból, elszigeteltségünkből és éppen azért, mert örömmel tölt el, hogy Krisztus Urunk barátai vagyunk, a hit elindít bennünket a többiek felé, magától értetődően misszionáriusokká téve bennünket!

Ti, kedves ministránsok, minél közelebb lesztek az oltárhoz, annál inkább emlékeztek majd rá, hogy párbeszédet folytassatok Jézussal a mindennapi imában, minél inkább táplálkoztok az Úr Szavával és Testével, annál inkább képesek lesztek arra, hogy testvéreitek felé induljatok és elvigyétek nekik az ajándékot, amit kaptatok, ti is lelkesen nekik ajándékozva az örömet, amit ti kaptatok.

Köszönet készségetekért, amellyel az Úr oltáránál szolgáltok, a hitre és a testvérek iránti szeretetre való nevelés edzőtermévé téve ezt a szolgálatot. Köszönöm, hogy ti is elkezdtetek válaszolni az Úrnak Izajás prófétához hasonlóan: „Itt vagyok, küldj engem!” (Iz 6,8).  

(vm)