Hűség és irgalmasság: a családszinódus és az Irgalmasság Éve

Az Osservatore Romano július 20-i számába cikket írt Luis Martinez Sistach bíboros, Barcelona érseke a családszinódus és az Irgalmasság Éve kapcsolatáról, Ferenc pápa szándékáról, aki a két szinódusi ülés között meghirdette a jubileumi évet. A spanyol bíboros részt vett már a rendkívüli családszinódus tavalyi októberi összejövetelén, és a munkadokumentum (Instrumentum laboris) tanulmányozásával készül az október 4 és 25 között megtartandó rendes összejövetelre.  Most ezt a kiegyensúlyozott cikket ismertetjük.

Bevezetésül megjegyzi: az őszi rendes családszinódus elé nagy várakozással tekint az egész Egyház. Már a tavalyi rendkívüli összejövetel is, amely - sportnyelvet használva – amolyan „bemelegítés” volt, nagy érdeklődést váltott ki. Az októberi rendes szinódus feladata lesz, hogy összesítse, és tovább elemezze az eddigi munkák gyümölcsei. Egyébként összegezés volt már a Relatio synodi, amelyet beépített az újabb Instrumentum laboris, és mindkettőt közzétették Ferenc pápa kívánságára. A bíboros cikkíró emlékeztet arra, hogy mindkettőt széles körű közvélemény-kutatás előzte meg a világegyházban. Az újabb munkadokumentum olvasása megerősítette abban a tudatban, hogy az Egyház hirdetni akarja a mai világnak „a Család Evangéliumát”, vagyis azokat az értékeket, amelyeket a család keresztény szemlélete előterjeszt a mai személyeknek és a társadalomnak. Ebben a távlatban az őszi rendes szinódus hangsúlyozza ezeknek az alapvető értékeknek, amelyeket erősen aláás a jelenlegi kultúra, maradandó érvényét és örök termékenységét.

A barcelonai bíboros érsek ezután arról ír, hogy világjelenség, hogy a népesség a nagy városokba tömörülve él. Erről a jelenségről, a nagyvárosok lakosságának lelkipásztori gondozásáról nemrég nemzetközi kongresszust tartottak Barcelonában, amelyet Rómában fejeztek be a pápa jelenlétében. A nagyvárosokban az emberek életét az elszigeteltség, a magány, a kapcsolatteremtés hiánya, gyakran a félelem és az erőszak jellemzi. A kongresszuson megállapították, hogy a népesség általában bizalmatlan az intézményekkel szemben, kivéve kettőt: a családot és a vallást. A nagyvárosokban a család befogadást és társaságot ajánl fel a személynek: érezheti, hogy önmagáért szeretik, és nemcsak azért, amit tesz, vagy amit birtokol. A családban a személy megélheti identitását (önazonosságát), a nehéz helyzetekben: gazdasági válság, munkanélküliség esetén támogatásra talál. Az Egyház számára (szemében) a család a „hit első iskolája”, mert a gyermekek itt szerzik meg az első keresztény tapasztalatot a szülők és a testvérek tanúságtétele révén. A II. Vatikáni Zsinat a családot nagyon találóan „ecclesia domestica-nak, családegyháznak” (kis, „házi egyháznak”) nevezte, mert „a személy és a társadalom java szoros kapcsolatban van a házastársi és családi közösség boldog állapotával” (Gaudium et spes, 47).

A szinódus feladata lesz, hogy hirdesse a „család evangéliumát”, de ehhez a hívőknek, családoknak is segítséget kell nyújtaniuk: a szinódus előtt és alatt imáikkal kell kísérniük a munkálatokat. A barcelonai Szent Család–bazilika, a Názáreti és a Loretói Házzal lehetnek a szentélyek az imádsághoz, valamint Ferenc pápa imája a családokért, amelyet több nyelven kinyomtattak.

Ezután a bíboros az Irgalmasság Évére. Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű bullájával hirdette meg: december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a II. vatikáni zsinat bezárásának 50. évfordulóján kezdődik ez a jubileumi év; tehát hamarosan az októberi rendes szinódus bezárása után. Mottója – Jézus evangéliumi szavaira utalva - „Irgalmasok, mint az Atya.” A szinódusnak két értéket kell összekapcsolnia: a hűséget és az irgalmasságot. Az Egyháznak anyaian gondoskodnia kell a sebzett (sérült) családokról, a szétvált, elvált, az elvált és újraházasodott személyekről. Láttuk, hogy a rendkívüli szinóduson is ez a probléma a figyelem középpontjába került. Sürgető a szükség, hogy – hűségesen az örök keresztény értékekhez – megfelelő szavakat és intézkedéseket találjanak, amelyek jelentősek az érintett személyek számára is, akik nincsenek „kiközösítve, kizárva az Egyházból és gondoskodásából, és ne érezzék, mintha így lenne.

Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű bullájában írta: „Az Egyház első igazsága Krisztus szeretete. Az Egyház ennek a /krisztusi/ szeretetnek, amely a megbocsátásig és az önátadásig megy el, a szolgálója és közvetítője az emberek felé.” (12)

Barcelona bíboros érseke cikke végén megállapítja: miután áttanulmányozta a munkadokumentumot és hallgatta Ferenc pápa szerdai katekéziseit a családról, az a benyomása és a reménye is, hogy a családszinódus és az Irgalmasság éve összhangban lesznek. Abban a szellemben folynak le, amit az Egyház és a mai világ kapcsolatával foglalkozó, Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció elején olvasunk: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben.”

(szf)