Interjú Erdő Péter bíborossal a szinódusi munkadokumentumról

Az őszi családinódus munkadokumentumát kedden mutatták be a Szentszék sajtótermében. Az eseményen felszólalt Erdő Péter bíboros, a szinódus főrelátora, akit az Instrumentum laboris főbb pontjairól kérdeztünk.

- Megkérném Bíboros urat, aki nemrég mutatta be az őszi szinódus munkadokumentumát a Szentszék sajtótermében Bruno Forte és Baldisseri bíborossal, hogy felszólalását röviden foglalja össze a hallgatóknak.

– Magának a dokumentumnak a keletkezéstörténetét Baldisseri bíboros mutatta be, hiszen ő mint a szinódusi állandó titkárságnak a vezetője, genezisében ismeri a szöveget. A tavalyi őszi szinódusnak a szinódusi zárójelentése képezte már az ősz végétől kezdve a munkaokmánynak az első, kiinduló részét – ez a szöveg beépítésre került a mostani munkaokmányba is. Ugyanakkor a kérdésekre, melyekre a világegyházból érkeztek válaszok, ugyancsak ki kellett térni külön, ezért egy viszonylag terjedelmes dokumentum keletkezett. Ebben a dokumentumban az egyes részek tematikailag is elkülönülnek egymástól. A mai napon hallhattuk azt, hogy a három nagy rész három hétnek a témája lesz; tematikusan fel lesz osztva a szinódus három nagy szakaszra, és mindegyiknek a végén nyelvi csoportok is dolgozhatnak az elhangzott felszólalások alapján.

Jómagam az első résznek a bemutatására vállalkoztam, ami a helyzetet mutatja, a család és a házasság helyzetét a világban. Ebben a tekintetben fontos tényeket kellett kiemelni, ezek közé tartozott az intézményektól való menekülés vagy tartózkodás, ami egy általános jelenség, mely minden földrészen megtalálható. Ennek a keretébe illeszkedik a polgári házasságok számának is a csökkenése, ugyanakkor más nagy, külső körülmények is: a gazdasági körülmények, melyek a házasságot és a családot próbatétel elé állítják. Nagyon fontos ebben a tekintetben a migráció jelensége, mely gyakran tönkreteszi a családokat; hogyha az egyik szülő külföldön, a távolban kénytelen dolgozni, akkor előfordulhat, hogy a gyerekek vagy a másik szülő egy egészen más, független életet kezd, ami aztán nehezen helyrehozható. Ez is egy próbatétel. Próbatétel az is, amikor az egész család indul útnak, vagy hogy új hazát keressen, vagy legalább a munkahely megtalálása végett elhagyja a korábbi környezetét. Tehát itt egy nagy ellentét van az emberi személynek a szükségletei és a gazdaságnak a logikája között. A merkantilista módon szervezett gazdaság, amely a pénzügyi hasznot tekinti a legfőbb értéknek, úgy kezeli a dolgozó embert, mint egy termelőerőt, vagy mint egy eszközt arra, hogy profitot termeljen. Ebből következik, hogy önértéknek állítja be a munkaerő mobilitását. Ez így nagyon általánosan hangzik, a valóság azonban az, hogy emiatt a családok minden rokoni, baráti, szomszédi, munkatársi, iskolatársi köteléket kénytelenek megszakítani, és túl gyakran áttelepülni messzi vidékekre. Ez azt eredményezi, hogy a közösségnek a megtartó erői nem érvényesülnek. Az individualizálódásban, az emberek magánéletbe való visszahúzódásában elég nagy szerepe van ennek a külső gazdasági nyomásnak is. Ugyanezt elmondhatjuk az alacsony bérek problémájáról: ha a dolgozóknak a bére olyan kevés, hogy abból még a maguk munkaerejét sem tudják reprodukálni, vagy legföljebb erre futja, akkor a család számukra egy fönntarthatatlan teher lesz, és meggyöngülnek a kapcsolatok a család egyes tagjai között. Sok ilyenféle problémára reflektáltak a világ püspökei, sok ilyen kérdés került elő a mostani anyagban, s azt hiszem, hogy a szinódusnak is méltó és nagyon aktuális témái lehetnek ezek.

– A munkadokumentum második részében a szentségi házasságról is szó van. A házasság semmiségének a folyamatáról vannak eltérő, illetve megegyező vélemények.

– A második és a harmadik rész a pasztorális feladatokról, tapasztalatokról, valamint a problémákra megoldások kereséséről szól, ezeket már nem én mutattam be; viszont tény, hogy a harmadik részben néhány egyházjogi utalás is található, ezek egyike a házasság érvénytelenségének kimondására szolgáló peres eljárás esetleges egyszerűsítése. Ez előkerült már a szinódusnak az előző szakaszában, nagyon sokan támogatták, és azóta is a válaszok mind ebbe az irányba mutatnak; a Szentatya meg is bízott még tavaly ősszel a szinódus kezdete előtt egy különbizottságot ennek az egyszerűsítésnek a szakszerű kidolgozására. Ez a bizottság a munkáját elvégezte, és javaslat formájában letette a Szentatya íróasztalára. Tehát most a pápai rendelkezést várhatjuk, hogy ebből mit és milyen formában tesz magáévá, mit óhajt ebben a dologban esetleg egyszerűsíteni.

Tény az, hogy a két egybehangzó ítélet, ami az érvénytelenséget mondja ki, és ami ahhoz szükséges, hogy utána új házasságot lehessen kötni, az csak 1741 óta, XIV. Benedek pápa uralkodása óta volt előírva. Hogyha a kötelékvédő és a felek nem fellebbeznek, akkor elvileg lehetséges lenne, hogy egyetlen ítélet után is meg lehessen tartani az újabb esküvőt. Ennek a jogi és lelkipásztori körüljárása egy általános kívánság, és azt hiszem, hogy itt elég nagy az egyetértés. Sokkal kisebb az egyetértés abban, hogy a házasság érvénytelenségét akár közigazgatási eljárással, vagy püspöki intézkedéssel is meg lehessen állapítani, ki lehessen mondani. Itt egymással ellenkező vélemények is elhangzottak.

Ugyancsak elég sokszor fölmerült a gondolat, hogy a házasságot kötőknek a hite nincs-e befolyással magának a házasságnak az érvényességére. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi egyházi törvénykönyveink méltán mondják, hogy a két megkeresztelt között az érvényes házasság az egyben szentség, hiszen a Teremtő szándéka szerinti házasságkötésre irányuló akarat és a két félnek a megkeresztelt volta együttvéve már szentségi méltóságot ad az ilyen házasságnak. A gyakorlatban azonban sokszor probléma, hogy a felek valójában milyen házasságot akarnak kötni; tényleg azt akarják-e, amit a Teremtő és az egyház a házasság intézményével szándékozott. Ebben a kérdésben is további vitának, elmélyült tanulmányoknak van helye; azt hiszem, hogy itt sincs egyhangú vélekedés, hanem sokféle szempont merült föl. Szinte várható, hogy vagy a következő szinóduson, vagy akár azt megelőzően, vagy utána erről a témáról még további kutatások és viták fognak lezajlani.

– Az elvált és újraházasodottak áldozásának kérdése gyakran fölmerül, különösen a világi média foglalkozik ezzel nagy terjedelemben. Ami a munkadokumentumban előkerült, az az volt, hogy ők nincsenek kizárva az egyházból, ugyanakkor nem lehet a szentségi házasság felbonthatatlanságáról tovább vitatkozni. Várható-e bármiféle változás ebben a kérdésben?

– Az alapvető igazság tekintetében, amit Krisztus urunktól kaptunk, és ami a saját korában sem volt magától értetődő, hanem inkább nagyon is igényesnek és nagyon is kemény beszédnek hallatszott, nem hiszem, hogy az egyházon belül és a katolikus hiten belül vitát lehet folytatni – az viszont tény, hogy az újraházasodott elváltaknak, akiknek az első házassága valóban érvényes volt – mert itt erről a helyzetről van szó – a reintegrálása az egyházi közösségbe, az ő fogadtatásuk az különféle lehet, és nem az Eucharisztiában való részesedés az egyetlen. Anélkül, hogy a szentáldozáshoz járulhatnának, sok mindenben kivehetik a részüket a helyi közösségeknek az életében.

– Az egyik alapvető kérdés a nemek különbözőségére vonatkozik, amelyet nem szabad eltörölni. Múlt szombaton Rómában óriási megmozdulás volt, családok, plébániák vonultak az utcára a gender-ideológia terjesztése ellen. Mi az egyház álláspontja ebben a kérdésben?

– Azt hiszem, közismert, hogy mi az egyház álláspontja, hiszen a tanítóhivatal erről többször megnyilatkozott, és az előző szinódusnak a záró relatiójában is ebben a kérdésben teljesen világosan megjelenik az egyház tanítása, tehát a házasság definíciója nem változhat, az a teremtő tett része.

– Bíboros úr, hogyan tovább, mik lesznek a következő lépések az őszi szinódus előtt?

– A nyár folyamán érkeznek majd további hozzászólások most már a munkaokmányhoz; ez az az időszak is, amikor a bevezető jelentések és a szinódusi résztvevők hozzászólásainak a szövege elkészíthető, most már a munkaokmány egyes bekezdéseire, pontjaira utalva, tehát elkezdődik a konkrét felkészülés az őszi szinódusi találkozásra. A szinódusi tagoknak a megerősítése már nagyrészt megtörtént, tehát a püspöki karok által választott személyeket a Szentatya már megerősítette, még néhány konferencia esetében van ez hátra; ugyanakkor azonban a Szentatya által kiválasztott tagoknak, illetve a szinódusi szakértőknek a kinevezését később fogják csak nyilvánosságra hozni. A püspöki konferencia választása alapján Veres András püspök lett a szinódus tagja, illetve ha ő valami miatt mégsem tudna részt venni, akkor Bíró László püspök a helyettese.

(gá)