Ferenc pápa beszéde a FAO-hoz: harc az éhség ellen érdek nélkül

Mindenkinek joga van a szükséges élelemhez: folytassuk a harcot az éhség ellen érdek nélkül. A pápa csütörtökön fogadta a Vatikánban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO 39. ülésszakának résztvevőit. A mintegy 450 fős küldöttséget az ülés vezetője, La Mamea Ropati, illetve a szervezet főigazgatója, José Graziano da Silva vezette. Magyarországot Simon Attila István közigazgatási államtitkár képviselte. Ferenc pápa emlékeztetett múlt novemberi megnyilatkozására az élelmezésről tartott nemzetközi konferencia kapcsán.

A szükséges élelemhez jutás mindenki joga

Változtassuk meg a természeti erőforrásokhoz és a földek használatához való viszonyulásunkat, ne legyünk a fogyasztás rabszolgái, hagyjunk föl a pazarlással: így felszámolhatjuk az éhséget, amely nem egy népszerűtlen téma, sem pedig megoldhatatlan feladat. Ferenc pápának nincsenek kétségei: a világszintű adatokkal szemben sem, amelyek szerint az 1992-ben regisztrált 1 milliárd 200 millió éhező száma csökkent, a Szentatya aláhúzza, hogy nem sokat ér tudomásul venni a számokat és vállalásokat meg ajánlásokat kidolgozni. Sokkal inkább válaszolnunk kell arra az imperatívuszra, miszerint mindenkinek joga van a szükséges élelemhez jutni. A jogokból pedig nem lehet senkit kizárni.

Ne delegáljuk a feladatokat, cselekedjünk!

Ferenc pápa arra szólít, hogy konkrétan válaszoljunk az éhezőknek és mindazoknak, akik az agrárfejlesztéstől várnak feleletet helyzetükre. Ne feledkezzünk meg az éhség felszámolásáról és az alultápláltság valamennyi formájának megelőzéséről az egész világon. Annyi fivérünk és nővérünk nyomorúsága láttán a pápa arra gondol olykor, hogy az éhség és az agrárfejlesztés témája a válság számos problémáinak egyikévé vált. Mindenütt látjuk, hogy nő azoknak a száma, akik nehezen jutnak rendszeres és egészséges étkezéshez. De a cselekvés helyett inkább delegáljuk a feladatokat minden szinten. Arra gondolunk: majd csak lesz valaki, aki foglalkozik ezzel, talán egy mások ország, vagy egy kormány, egy nemzetközi szervezet.

Visszaszorítani a pazarlást, az Észak és Dél közötti élelmezési egyenlőtlenséget

A Szentatya arra buzdít, hogy küzdjük le azon hajlamunkat, miszerint nem szeretünk szembenézni a nehéz témákkal és inkább tegyük föl magunknak a kérdést, mit tehetünk. A pápát nagyon aggasztják a pazarlással kapcsolatos statisztikák, amelyek az élelmiszerek egy harmadát érintik. Nyugtalanító a tudat, hogy az élelmiszerek jó részét nem az éhezők azonnali szükségleteire fordítják. Tehát a pazarlás megszüntetése lényegbevágó. Mint ahogy az is, hogy elgondolkodjunk az agrártermékek nem élelmezési felhasználásán és az egyre egészségesebb környezeti feltételek biztosításán. Minden ország figyelmét fel kell hívni a táplálkozási módozatokra, amelyek szélességi körönként változóak. A világ déli féltekéjén nagy hangsúlyt kell fektetni a növekvő lakosság megfelelő mennyiségű élelmének megteremtésére, míg északon a kulcskérdés a táplálkozás és az élelem minősége. Ami azonban közös aggodalom, mind a mennyiség, mind a minőség kérdésében, az a klíma bizonytalansága, a kereslet növekedése és az árak kiszámíthatatlansága.

Életmódváltás

Ferenc pápa azt javasolja tehát, hogy változtassunk életmódot és akkor talán kevesebb erőforrásra lesz szükségünk. A józanság nem áll szemben a fejlődéssel, sőt: mára már nyilvánvaló, hogy annak feltételévé vált.

A föld termékeinek szent értéke

A pápa ezután a piac szabályai és az éhezés közti összefüggést vizsgálja. Az élelmiszerek ingatag ára lehetetlenné teszi a szegényebbek számára, hogy előre tervezzenek és egy akár minimális táplálkozásra számítsanak. Ennek számos oka van.

Természetesen aggaszt minket a klímaváltozás, de nem feledkezhetünk el a pénzügyi spekulációról sem. Ennek példája az olyan termények, mint a búza, a rizs, a kukorica, a szója árának ingadozása a tőzsdén, melyek a pénzalapok hozamához kötődik, tehát minél magasabb az áruk, annál több a hozamuk. Itt is más utat kell járnunk – figyelmeztet a pápa -, ugyanis meg kell győződnünk arról, hogy a föld terményei mondhatni „szent” értékkel bírnak, mivel emberek, családok, gazdálkodó közösségek mindennapos munkájának gyümölcsei. Olyan munka ez, amelyet gyakran bizonytalanság, aggodalom sújt az éghajlati körülmények, a termények esteleges pusztulása miatt.

Szolidaritás a középpontban

Az agrárfejlesztést a gazdasági tevékenység középpontjába kell állítani, hogy így a lakosság jobban szembenézhessen a válsággal, legyen az természeti vagy emberi kéz okozta krízis. Nem elegendőek a szociálpolitikai intézkedések a szegénység felszámolására, minden államnak kötelezettséget kell vállalnia az éhség problémájának megoldására. A nemzetközi kapcsolatok előterébe kell helyezni a szolidaritást, amit a politikai döntések szintjére kell emelni, vagyis a másikat szolgáló politikát kell folytatni. Ha minden állam a másikért munkálkodik, akkor sikerül egyetértésre jutni a FAO tevékenységét illetően is, és újra felfedezhetjük annak eredeti funkcióját: „Fiat panis”, legyen kenyér, mely emblémájában szerepel.

A helyi termelést kell ösztönözni és a segélyek figyelmes kezelését

Az embereket helyes táplálkozásra kell nevelni. Nyugaton magas a fogyasztás és nagy a pazarlás, délen pedig a helyi termelést kell ösztönözni azokban az országokban, ahol krónikus az éhség és a terményeket külföldről, esetleg segélyek révén szerzik be. A sürgős segélyek azonban nem elegendők és nem is mindig megfelelő kezekbe kerülnek. Így függés alakul ki a nagy gyártóktól, és ha az ország nem rendelkezik megfelelő gazdasági erővel, a népesség nem jut táplálékhoz és nő az éhség.

Az emberi személy a középpontban. Hozzáférés a vízhez és a földekhez

A klímaváltozás a népesség kényszerű elvándorlását hozza maga után és számos humanitárius dráma előidézője, mivel hiányoznak az erőforrások, kezdve a víztől, amely már konfliktus forrása és a jövőben egyre inkább az lesz. A megoldáskeresésben nem szabad elfeledkezni az emberi személy központi szerepéről, mely minden jog mércéje. Nem elég kijelenteni, hogy létezik a vízhez való jog, ha aztán nem teszünk azért, hogy fenntartható legyen a vízfogyasztás, és hogy kiküszöböljük a pazarlást. A víz jelkép, melyet számos vallás és kultúra használ a hovatartozás kifejezésére, megtisztulásra és belső megtérésre. Ebből a szimbolikus értékből kiindulva a FAO hozzájárulhat a magatartásváltáshoz, amely lehetővé teszi ma és a jövőben is, hogy mindenki hozzájusson a szükségleteihez és a mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen vízhez. Egyre aggasztóbb az a jelenség, hogy a nemzetközi vállalatok és államok megkaparintják a művelhető földeket, és így nemcsak megfosztják a földműveseket javaiktól, hanem az egyes országok szuverenitását is támadják. Sok térségben a termelt javakat külföldre viszik, ezért a helyi lakosság kétszeresen elszegényedik, mivel se élelme, se földje nem marad.

A családi vállalkozásokat kell támogatni

Vannak olyan helyek, ahol a nők nem birtokolhatják azokat a földeket, amelyeken dolgoznak. Az egyenlőtlen jogok következtében sérül a családi harmónia, holott a világon az élelemtermelés túlnyomó része éppen családi vállalkozásokban történik. Ezért tehát támogatni kell a családi vállalkozásokat, az államoknak pedig egyenlően kell szabályoznia a föld használati- és tulajdonjogát.

Az egyház elkötelezettsége az éhezés elleni küzdelemben

Annak távlatában, hogy 2050-re kilencmilliárdan leszünk a bolygón, a FAO becslése szerint a termelésnek nőnie kell, sőt egyenesen meg kell duplázódnia. A pápa arra buzdít, hogy folytassuk az éhség elleni harcot érdek nélkül. Ebben az egyház is részt vesz, igyekszik megváltoztatni az emberek magatartását, mivel a föld erőforrásai végesek, és fenntartható használatuk rendkívül sürgető.

(gá)