Zarándoklat, szolgálat, ingyenesség: ez a keresztények feladata

A keresztények szolgáljanak ingyenesen, ne hagyják magukat megtéveszteni a gazdagság, a hatalom által, mivel az üdvösség nem onnan érkezik. A pápa arról beszélt csütörtökön reggel a szentmise homíliájában, hogy a tanítványok meghívása a szolgáló zarándoklatra és az evangélium ingyenes hirdetésére szól. A Szentatya három fő gondolat köré építette szentbeszédét, melyek a zarándoklat, a szolgálat és az ingyenesség. A napi liturgiában Jézus arra szólítja tanítványait, hogy hirdessék a Jó Hírt. Jézus nem egyfajta „sétára” hívja őket, hanem üzenettel küldi el, hogy hirdessék az evangéliumot, induljanak el, hogy elvigyék az embereknek az üdvösség evangéliumát.

Belső út megtétele által vigyük el a Jó Hírt másoknak

Ez az a feladat, amelyet Jézus a tanítványaira bíz. Ha egy tanítvány egy helyben marad, és nem indul el, nem adja át másoknak azt, amit a keresztségben kapott, akkor nem igazi tanítványa Jézusnak: hiányzik belőle a missziós lelkület; az, hogy kilépjen önmagából és valami jót vigyen el másoknak.

„Jézus tanítványának útja az, hogy kilépjen és elvigye ezt a jó hírt a többieknek. De Jézus tanítványának van egy másik útja is: egy belső út, önmagunkon belül, amelyen keresztül a tanítvány az Urat keresi nap, mint nap az imádságban, az elmélkedésben. A tanítványnak ezt az utat is be kell járnia, mert ha nem keresi mindig Istent, akkor az az evangélium, amelyet másoknak elvisz, gyenge, felhígított, erőtlen evangélium lesz” – szögezte le a pápa.

Amelyik tanítvány nem szolgál, az nem keresztény

Ez a kettős út az, amelyet Jézus kér tanítványaitól. És aztán ott van a második szó: a szolgálat. Az a tanítvány, amelyik nem szolgál másokat, nem keresztény. A tanítványnak azt kell tennie, amit Jézus hirdetett a kereszténység két tartóoszlopában: a nyolc boldogságban és a Máté-evangélium 25. fejezetében szereplő utolsó ítélet kritériumában. Ez a két oszlop adja az evangéliumi szolgálat keretét – magyarázta a Szentatya.

„Ha egy tanítvány nem a szolgálatért indul útnak, akkor értelmetlen a zarándoklata. Ha életét nem a szolgálatra teszi föl, akkor nem keresztényként él. És itt bukkan föl az önzés kísértése: ’Igen, én keresztény vagyok, békében vagyok önmagammal, gyónok, misére járok, betartom a parancsolatokat’. De a szolgálat! Mások felé: Jézust szolgálni a beteg emberben, a bebörtönzöttekben, az éhező, a ruhátlan emberben. Az, amit Jézus mondott nekünk, hogy tennünk kell, mert Ő ott van. Krisztust szolgálni a másikban”.

Ingyenesen szolgálni, leküzdeni a gazdagság kísértését

Ferenc pápa ezután szentbeszéde harmadik pontjára tért rá, vagyis az ingyenességre. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok – int Jézus. A szolgálat útja ingyenes, mert mi ingyenesen kaptuk az üdvösséget, puszta kegyelemből: egyikünk sem vásárolta meg az üdvösséget, egyikünk sem érdemelte ki azt. Ez az Atya puszta kegyelme Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus áldozatában:

„Szomorú, amikor olyan keresztényekkel találkozunk, akik elfeledkeznek Jézusnak erről a szaváról: Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. És szomorú látni olyan keresztény közösségeket, legyenek azok plébániák, szerzetesi kongregációk, egyházmegyék, vagy bármilyen keresztény közösség, ahol elfeledkeznek az ingyenességről, mert e mögött és ennek mélyén az a megtévesztés áll, hogy az üdvösség a gazdagságból, az emberi hatalomból érkezik”.

„Három szó – ismételte el a pápa: útnak indulni az igehirdetésért; szolgálni: hiszen a keresztény élete nem önmagáért van, hanem másokért, Jézus életéhez hasonlóan; és a harmadik az ingyenesség: mi Jézus Krisztusban remélünk, aki olyan reményt ad nekünk, amely soha nem csal meg. De vigyázzunk: amikor a remény utunk kényelmét szolgálja, vagy önzésünket, amellyel önmagunknak keressük a dolgokat és nem másokat szolgálunk, vagy ha a reményt a gazdagságba és a kis világias biztonságokba helyezzük, akkor minden összeomlik. Maga az Úr dönti romba” – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(gá)