Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Az eucharisztia a szeretet és a szolidaritás iskolája

Ferenc pápa vasárnap délben az Apostoli Palota dolgozószobája ablakából szólt a teret megtöltő zarándokokhoz a déli Úrangyala imádság előtt. Beszédében Úrnapja jelentőségéről szólt.

Az eucharisztia jelenvalóvá teszi Jézus személyét a hívő közösség körében

„Sok országban ma tartják az Úrnapját, Krisztus Szent Teste és Vére ünnepét, így Olaszországban is – kezdte beszédét a pápa. Az evangélium elmondja az eucharisztia alapítását, melyet Jézus az utolsó vacsora alkalmával töltött be a jeruzsálemi coenaculum termében . A keresztfán történt megváltó halálának vigíliáján, megvalósította azt, amit előre megmondott: „Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki eszik ebből a kenyérből, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne (Jn 6, 51.56). Jézus kezébe veszi a kenyeret és így szól: „Vegyétek, ez az én testem”. Ezzel a gesztussal és ezekkel a szavakkal, megjelöli a kenyérnek azt a szerepét, ami többé már nem pusztán fizikai táplálék, olyan szerepet adva neki, mely jelenvalóvá teszi az ő személyét a hívő közösség körében.

Alakítsuk át az életünket adománnyá, főként a szegények számára

Az utolsó vacsora Krisztus egész életének megérkezési pontja. Nemcsak a kereszten végbevitt áldozatának az elővételezése, hanem az egész emberiség megváltásért felajánlott létezésének a szintézise. Éppen ezért nem elegendő annak a megállapítása, hogy az eucharisztiában jelen van Jézus, hanem látni kell abban egy odaadott élet jelenlétét is, azért, hogy részesüljünk benne. Amikor magunkhoz vesszük azt a kenyeret, Krisztus életéhez társulunk, közösségbe lépünk vele, elkötelezzük magunkat, hogy megvalósítsuk a köztünk lévő egységet, és hogy átalakítjuk az életünket adománnyá, főként a szegények számára.

Az életünkkel váljunk azzá, amit a liturgiában ünneplünk

A mai ünnep felidézi ezt a szolidáris üzenetet és arra ösztönöz bennünket, hogy fogadjuk el ezt a bensőséges felhívást a megtérésre és a szolgálatra, a szeretetre és a megbocsátásra. Arra bíztat bennünket, hogy mi az életünkkel váljunk azzá, amit a liturgiában ünneplünk. Krisztus, aki a kenyér és a bor megszentelt színe alatt táplál bennünket, ugyanaz, akivel a hétköznapi élet eseményeiben találkozunk. Jelen van a szegényben, aki kinyújtja a kezét, a szenvedőben, aki segítséget kér, és a testvérben, aki készenlétünket kéri és befogadásunkat várja. Jelen van egy gyermekben, aki nem tud semmit Jézusról és az üdvösségről, akinek nincs hite és jelen van minden emberben, még a legkisebben és a legvédtelenebben is.    

Az eucharisztia az élet forrása az egyház élete számára, a szeretet és a szolidaritás iskolája

Az eucharisztia az élet forrása az egyház élete számára, a szeretet és a szolidaritás iskolája. Aki Krisztus testével táplálkozik, nem maradhat közömbös azok iránt, akiknek hiányzik a mindennapi kenyér. És ma, tudjuk, ez egy mind súlyosabb probléma. Úrnapja ünnepe ösztönözze és táplálja mindannyiunkban a vágyat és az elkötelezettséget egy befogadó és szolidáris társadalom iránti elkötelezettségben. Helyezzük ezeket a kívánságokat a Szűzanya, az eucharisztikus Asszony szívébe. Ő támasszon bennünk örömet a szentmisén való részvételre, főként vasárnaponként és adjon örömteli bátorságot, hogy Krisztus végtelen szeretetéről tanúskodjunk.     

Az Úrangyala utáni beszéd és köszöntés

Azért mentem Szarajevóba, hogy megerősítsem a békés együttélést a különböző lakosság között

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa, látva egy transzparenst a téren, így folytatta: „Olvasom: Isten hozott! Köszönöm, mert tegnap Szarajevóba utaztam, Bosznia-Hercegovinába, mint a béke és a remény zarándoka. Szarajevó egy jelkép-város. Évszázadokon át a népek és vallások közötti együttélés helye volt, olyannyira, hogy a „Nyugat Jeruzsálemének” hívták. A közelmúltban azonban a pusztítás és a háború szimbólumává vált. Most azonban egy szép kiengesztelődési folyamat zajlik ott, mindenekelőtt ezért mentem oda: megerősíteni ezt a békés együttélést a különböző lakosság között, ezt a fáradságos, nehéz, de lehetséges utat. És jól csinálják!

Köszönet a fogadtatásért és a jó együttműködésért

Ismét elismerésemet fejezem ki a hatóságoknak és az egész lakosságnak a szívélyes fogadtatásért. Köszönetet mondok a katolikus közösségnek, melynek el akartam vinni az egyetemes egyház szeretetét, de köszönetet mondok minden hívőnek, ortodox, muzulmán és zsidó hívőnek és más vallási kisebbségnek is. Megbecsüléssel láttam az együttműködés és szolidaritás elkötelezettségét a különféle vallások között, arra ösztönözve mindenkit, hogy vigye tovább a társdalom spirituális és morális újjáépítésének a művét. Úgy dolgoznak együtt, mint igaz testvérek. Az Úr áldja meg Szarajevót és  Bosznia-Hercegovinát.   

Felhívás a kiskorúak jogainak tényleges elismeréséért

Most pénteken lesz Jézus Szentséges Szíve ünnepe. Gondoljunk Isten szeretetére, aki szeretett bennünket: mind ez a szeretet jelen van Jézus szívében. Ma tartják a gyermekmunka elleni világnapot. A világon rengeteg gyermeknek nincs szabadsága arra, hogy játsszon, hogy iskolába járjon, és úgy végzik, hogy kézimunkára fogva kizsákmányolják őket. A nemzetközi közösséget arra bíztatom, hogy mozdítsa elő a kiskorúak jogainak tényleges elismerését.  Végül Ferenc pápa jó vasárnapot kívánt mindenkinek, imádságukat kérve.

(vl)