Ferenc pápa válaszai a fiataloknak: Soha ne építsetek falakat, csak hidakat!

Ferenc pápa szombaton este negyed hétkor a város peremén fekvő  Szent II. János Pálról nevezett ifjúsági centrumban találkozott a fiatalokkal. Az ifjúsági centrumot II. János Pál pápa javaslatára kezdték építeni, és rögtön a „háború másnapján” használni kezdték, noha teljes egészében még sincs kész, hiszen mindig új épülettel gazdagodik. A centrum a bármely felekezethez és etnikumhoz tartozó fiataloknak találkozási helyet kínál egymás megismerésére, közös programokra, képzésre és önkéntes munkára, ugyanakkor lelkipásztori központ a katolikus fiatalok számára. A központ aulájában ezer, kint pedig újabb négyezer fiatal várt a pápára, akit a „Papa, mi te volimo”, „Szentatya, mi szeretünk téged” kiáltással fogadtak. Ferenc pápa a fiatalok képviselőjének átnyújtotta az előre megírt és horvát nyelvre lefordított beszédet, majd szabadon válaszolt a fiatalok kérdéseire. Ennek az átirata így hangzik: 

Ferenc pápa beszélgetése a szarajevói fiatalokkal: Soha ne építsetek falakat, csak hidakat!         

A Szent II. János Pál pápáról nevezett szarajevói ifjúsági centrumban mintegy ötezer fiatal várta szombaton este Ferenc pápát, aki meglepetésre és a fiatalok nagy örömére így kezdte a „beszédét”: „Ez a négy társatok fog engem kérdezni, én pedig az előre elkészített beszédet átadom Semren püspöknek, aki majd szétosztja nektek.

Kérdés: Hallottuk, hogy a pápa húsz éve nem néz tévét. Miért ez a döntés?

Pápa: Igen, a kilencvenes évek közepén, egyik éjjel azt éreztem, hogy a tévé nem tesz jót nekem, elidegenített engem, magamon kívül vitt, ezért elhatároztam, hogy nem nézem többé. Amikor szerettem volna megnézni egy szép filmet, akkor elmentem az érsekség televíziós központjába és megnéztem ott, mert elidegenített engem, magamon kívül vitt és nem segített nekem… Biztos, én már kőkorszaki vagyok, ősi! És most mi…? Én megértem, hogy az idő megváltozott, a képek világában élünk. És ez nagyon fontos. A képek világában azt kell csinálni, amit a könyvek világában csináltak, vagyis kiválasztani azokat, melyek megfelelnek nekem. Ebből két dolog következik. Az első, a tévé társaságok  felelőssége, hogy olyan műsorokat készítsenek, melyek jók, melyek értékesek, építik a társadalmat, előbbre visznek, és nem húznak le. Olyan műsorokat csináljanak, melyek segítenek bennünket, hogy az értékek, az igazi értékek mind erősebbek legyenek és készítsenek fel bennünket az életre. Ez a tévé társaságok felelőssége. A második dolog: tudni kell választani a csatornák között és ez a mi felelősségünk. Ha azt találom, hogy egy program nem jó nekem, mert lehúzza az értékeket, közönségessé tesz engem, még a szennyes dolgokban is, akkor csatornát kell váltanom.  Hogyan is csináltuk az én kőkorszakomban? Amikor egy könyv jó volt, elolvastuk, ha rossz, akkor kidobtuk. És van még egy harmadik szempont, a rossz fantáziáé, azé a képzeleté, mely megöli a lelket. Ha te, aki fiatal vagy, odaragadsz a komputerhez , elveszted a szabadságod. Ha pedig a számítógépeden szennyes dolgokat keresel, elveszted a méltóságod. Tévét nézni, számítógépezni ezer szép dologért, nagy dolgokért, melyek gyarapítanak, ez jó! Köszönöm.

Kérdés: Kedves Szentatya, itt vagyok ebben a Szent II. János Pál ifjúsági centrumban és azt szeretném kérdezni Öntől, hogy sikerült-e megéreznie Önnek Bosznia-Hercegovina fiataljainak az örömét és szeretetét, melyet az Ön személye iránt éreznek?

Pápa: Hogy az igazat mondjam, amikor fiatalok között vagyok, érzem az örömüket és szeretetüket. Nem csak irántam, hanem az eszmények, az élet iránt. Növekedni akarnak. De nektek van egy különlegességtek: ti vagytok, azt hiszem, a háború utáni első nemzedék. Ti vagytok a tavasz virágai, ahogyan Semren püspök említette. A tavasz virágai, akik tovább, előre akartok menni, nem pedig visszatérni a pusztításhoz, azokhoz a dolgokhoz, melyek egymás ellenségeivé tesznek bennünket. Együtt akartok járni, ahogy Nadežda mondta. És ez nagy dolog! Én ezt látom ebben a nemzedékben, bennetek is, mindnyájatokban. Nézzetek magatokba.., ugyanaz a tapasztalatotok, mint Darkóé. Mi nem vagyunk „ők és én”, hanem vagyunk ez a „mi”. Mi szeretnénk „mi” lenni, hogy ne rombolják le a hazát, hogy ne pusztítsák el az országot. Te muzulmán vagy, te zsidó, te ortodox, te katolikus… de „mi” vagyunk. Ezt csinálja a béke. És ez valóban a tiétek, a ti nemzedéketeké, a ti örömötök! Nagy hivatástok van, egy nagy hivatás: soha se építsetek (elválasztó) falakat, csak hidakat!

Kérdés: Én is önkéntesként vagyok itt ebben a centrumban, Szentatya. Mit tud nekünk mondani, mi az ön béke-üzenete nekünk fiataloknak?

Pápa: Válaszomban egy kicsit megismétlem a korábban mondottakat. Mindenki békéről beszél, a föld némely nagyhatalma szép dolgokat mond a békéről, de közben rejtve fegyvereket ad el. Tőletek én elsősorban tisztességet várok, tisztességet abban, amit gondoltok, amit hallotok és amit tesztek. Ezt a hármat együtt!Az ellentettjét képmutatásnak hívják. Évekkel ezelőtt láttam egy filmet erről a városról, nem emlékszem a nevére, én német kiadásban láttam, „Die Brücke, A híd” volt a címe. Amikor egy hidat nem használnak arra, hogy egyik oldalról a másikra átmenjenek rajta, akkor az egy tiltott híd, a város romja, az emberlét egyik romja. Épen ezért tőletek, a háború utáni első nemzedéktől tisztességet várok és nem képmutatást. Összeköttetést, hidakat teremteni, és szabadon hagyni, hogy egyik oldalról a másikra lehessen jutni. Ez a testvériség.

Az ajándékok cseréje után

Ti, háború utáni virágok, teremtsétek a békét, dolgozzatok a békéért, mindnyájan együtt! Hogy ez a béke országa legyen! „Mir vama!” Jól jegyezzétek ezt meg!

A Pápa záró köszöntése:

Jó estét mindenkinek! „Mir vama!”. Ez a feladat, amit rátok hagyok! Béke veletek! (Közben a fiatalok fehér galambokat engedtek szabadon) Ezek a galambok a béke jelképei, a békéé, mely örömet hoz nekünk. És béke lesz mindnyájunk között: muzulmánok, zsidók, ortodoxok, katolikusok és egyéb vallásúak között. Mindnyájan testvérek vagyunk. Mindnyájan az egyetlen Istent imádjuk. Soha szakadást közöttünk! Most elbúcsúzom tőletek, kérem szépem, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg benneteket! Mir vama!

Ferenc pápa hivatlos beszéde, melyet átadott a foataloknak: Vágytam arra, hogy találkozzam veletek

„Kedves fiatalok, nagyon vágytam erre, a Bosznia-Hercegovina és a szomszédos országok fiataljaival való találkozóra. Mindenkit szívélyesen köszöntök. Itt vagyunk ebben, a Szent II. János Pálnak szentelt centrumban és én nem tudom elfelejteni, mennyi mindent tett ő a fiatalokért, amikor találkozott velük és bátorította őket a világ minden részén. Az ő közbenjárására bíztatlak benneteket, amiként mindazon kezdeményezéseket, melyeket a katolikus egyház elindított az országaitokban, hogy tanúságot tegyen közelségéről és a fiatalok iránti bizalmáról. Mi mindnyájan együtt haladunk előre!

Reális távlatokat, a kivándorlás elkerülését

Ismerem szívetek kétségeit és reményeit. Ezekről beszélt Marko Semren püspök, valamint Darko és Nadežda képviselőitek is szóltak róla. Mindenekelőtt osztozom azokban abban a kívánságban, hogy biztosítva legyen számotokra egy reális távlat egy méltó jövőre az országban, elkerülve így a külföldre kivándorlás szomorú jelenségét. Ebben a tekintetben a hatóságok hivatása, hogy alkalmas és bátor stratégiát eszközöljenek, hogy előnyben részesítsék a fiatalokat jogos várakozásaik megvalósításában; ily módon képesek lesznek ténylegesen hozzájárulni országuk építéséhez és gazdagításához. Az egyház, a maga részéről hozzájárulhat ehhez megfelelő lelkipásztori tervekkel, melyek a fiatalság polgári és erkölcsi tudatának a formálására irányulnak, így segítve őket, hogy a társadalmi élet főszereplői legyenek. Már folyamatban van az egyház ilyen jellegű elkötelezettsége, különösen a katolikus iskolák értékes szolgálatán keresztül, melyek joggal nyitottak nemcsak a katolikus diákok előtt, hanem más felekezetű keresztények és más vallások fiataljai előtt. Mindazonáltal az egyház érezze a hivatását, hogy mind többre vállalkozzon, az evangéliumból kiindulva és a Szentlélek ösztönzésére, mely átalakítja a társadalmat és az egyházat magát.

Ti fiatalok, Krisztussal együtt vagytok az egyház és a társadalom ereje

Titeket is illet, fiatalok az a döntő feladat, hogy szembesüljetek korunk kihívásaival, melyek minden bizonnyal anyagi kihívások, de mindenekelőtt az emberről alkotott felfogást illetik. Ugyanis az anyagi természetű problémákkal együtt, mint a munkahely és következésképpen a jövő bizonytalansága, észleljük a morális értékek válságát és az élet értelmének az elvesztését. Szemközt ezzel a válságos helyzettel, van aki enged a menekülés, a szökés, az önző magába zárkózás magatartása kísértésének, az italba és kábítószerbe, a gyűlöletet és erőszakot prédikáló ideológiákba való menekülésnek. Ismerem ezeket a jelenségeket, mert sajnos jelen vannak Buenos Airesben is, ahonnét jövök. Ezért arra bátorítalak benneteket, ne engedjétek, hogy a nehézségek legyőzzenek benneteket, hanem félelem nélkül kerekedjen felül a bátorság, mely emberi és keresztény létetekből fakad, hogy egy igazabb, testvéribb, befogadóbb és békésebb társadalom ivadékai vagytok. Ti fiatalok, Krisztussal együtt vagytok az egyház és a társadalom ereje. Ha engeditek, hogy ő alakítson benneteket, ha megnyíltok a vele való párbeszédnek az imádságban, az evangélium olvasásával és a szemlélődéssel, akkor a remény prófétái és tanúi lesztek.

Annak a földnek a fiai vagytok, amely nemzett benneteket és most arra kér titeket, hogy szeressétek és építsétek…

Erre a küldetésre kaptatok meghívást: mentsétek meg a reménységet, melyre magának az életre nyitott személynek  a valósága ösztönöz; a reményt, melyet a jelen nehézségek legyőzésére kaptatok, hogy előkészítsétek a jövő számára a jelenleginél méltóbb társadalmi és emberi légkört; a reménységet, hogy testvéribb, igazabb, békésebb, őszintébb és emberhez méltóbb módon éljetek. Kívánom nektek, legyen mind tudatosabb bennetek, hogy ennek a földnek a fiai vagytok, amely nemzett benneteket és arra kér titeket, hogy szeressétek és építsétek, hogy gyarapodjon lelkileg és közösségileg, ötleteitek és tevékenységetek nélkülözhetetlen hozzájárulása révén is. Ahhoz, hogy legyőzzétek a pesszimizmus minden nyomát, bátorságra van szükségetek, hogy örömmel és készséggel adjátok magatokat egy olyan befogadó társadalom építésére, tekintetbe véve a különbözőségeket, mely a szeretet civilizációja felé irányul: Ennek az életstílusnak egy nagy tanúja a tiétek, Boldog Ivan Merz, akit Szent II. János Pál pápa avatott boldoggá Banja Luka-ban. Legyen mindig oltalmazótok és példaképetek! 

Örülök az ökumenikus és vallásközi párbeszédnek, melyet ti katolikus és ortodox fiatalok elkezdtetek, bevonva a muzulmán fiatalokat is

A keresztény hit azt tanítja, hogy hivatásunk az örök életre szól, hogy legyünk Isten gyermekei és testvérek Krisztusban, továbbá hogy a testvériség megteremtői legyünk Krisztus iránti szeretetből. Örülök az ökumenikus és vallásközi párbeszédnek, melyet ti katolikus és ortodox fiatalok elkezdtetek, a muzulmán fiatalok bevonásával is. Ebben a fontos tevékenységben jelentős szerepet játszik ez a “Szent II. János Pál Ifjúsági Központ”, az egymás megismerése és a szolidaritás kezdeményezéseivel, hogy győzedelmeskedjék a békés együttélés a különféle etnikumhoz és felekezethez tartozás mellett. Bátorítalak benneteket, hogy bizalommal folytassátok ezt a művet, elköteleződve a közös programokban, a közelség és a szegények valamint a rászorulók iránti segítség konkrét gesztusaival.     

Az egyház számít rátok és akar rátok számítani

Kedves fiatalok, ünneplő jelenlétetek, az igazság és a nemes eszmék iránti szomjúságtok mind a reménység jelei! A fiatalság nem passzivitás, hanem merész bátorság  fontos célkitűzések elérésére, bármibe is kerül; nem szemet-hunyás a nehézségek előtt, hanem a kompromisszumok és a középszerűség elutasítása; nem menekülés vagy szökés, hanem a mindenkivel való szolidaritás vállalása, főként a leggyengébbek iránt. Az egyház számít rátok és akar rátok számítani, akik nagylelkűek vagytok és a legjobb lendületre és a legnemesebb áldozatra képesek.  Éppen ezért a papjaitokkal együtt én is kérem, hogy  ne szigetelődjetek el, hanem legyetek mindig egyek egymás között, hogy örömötök leljétek a testvériség szépségében és legyetek mind hatékonyabbak a cselekedeteitekben.  

Annak a nagy Népnek vagytok ti a része, amelyik az egyház: egyetemes Nép, amelyben minden nemzet és kultúra megkaphatja Isten áldását és megtalálhatja a béke útját

Arról, ahogy ti szeretni tudtok és ahogyan mind elköteleződtök, a többiek megláthatják azt, hogy keresztények vagytok: Bosznia-Hercegovina fiataljai! Félelem nélkül; a valóságtól való menekülés nélkül; Krisztusra és testvéreire nyitottan. Annak a nagy Népnek vagytok ti a része, amelyik az egyház: egyetemes Nép, amelyben minden nemzet és minden kultúra megkaphatja Isten áldását és megtalálhatja a béke útját. Ebben a Népben, közületek mindenki arra hivatott, hogy kövesse Jézust és adja életét Istenért és a testvérekért, azon az úton, melyet az Úr mutat majd nektek, sőt amit már most mutat! Már itt és most, az Úr hív benneteket: akartok válaszolni neki? Ne féljetek! Nem vagyunk egyedül! Velünk van mindig a mennyei Atya, Jézussal, Testvérünkkel és Urunkkal, és a Szentlélekkel; miénk az egyház és Mária, anyaként. A Szűzanya oltalmazzon benneteket és adjon mindig örömet és bátorságot, hogy tanúságot tegyetek az evangéliumról. Megáldalak benneteket és kérlek, imádkozzatok értem. 

(vl)