Ferenc pápa szerdai katekézise a családról és a szegénységről: „a háború minden szegénység anyja”

Ferenc pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás során, folytatva a családkatekézisét, ezúttal a család és a szegénység kapcsolatáról beszélt.

„Ezeken a szerdai katekéziseken – kezdte beszédét a pápa – a családról elmélkedtünk és most tovább megyünk ezzel a témával. Mától kezdve a családok sebezhetőségéről beszélünk azon életkörülményeik között, melyek próbára teszik őket.

A háború az emberi életnek, a lelkeknek és a legszentebb és legdrágább érzelmeknek a nagy fosztogatója

A családnak sok problémája van, melyek megpróbáltatások elé állítják. Ma ezek egyikével kezdünk, ez pedig a szegénység. Gondoljunk csak arra a számtalan családra, mely a nagyvárosok peremkerületeit népesíti be, de éppúgy a vidéket is…Mennyi nyomorúság és mekkora pusztulás! És aztán néhány helyen ott van a háború is, hogy még inkább súlyosbítsa a helyzetet. A háború mindig egy szörnyű dolog! Különös módon is sújtja a polgári lakosságot, a családokat. Tényleg, a háború „minden szegénység anyja”, mert a háború szegénységben dönti a családokat. A háború az emberi életnek, a lelkeknek és a legszentebb és legdrágább érzelmeknek a nagy fosztogatója.

A családok méltósága a kihívásokkal szemben: egy csoda!  

Mindezek ellenére, sok olyan család van, mely méltósággal törekszik megélni a hétköznapokat, sokszor nyíltan az Isten áldásába kapaszkodva. Ez a példa azonban nem igazolhatja a mi közömbösségünket, ellenben csak növelje a szégyenünket, hogy annyi szegénység van! Szinte egy csoda, hogy a szegénységben a család továbbra is fennmarad, sőt képes megőrizni kapcsolatainak különleges emberségét. Ez a tény felingerli a jólét tervezőit, akik úgy tekintik az emberi érzéseket, a nemzedékeket, a családi kötelékeket, mint az emberi életminőség másodrangú változó tényezőit. Nem értenek ők semmit! Ellenben mi hajtsunk térdet e családok előtt, amelyek az emberség igazi iskolái, melyek megmentik az emberiséget a barbárságtól.

Ha elveszik a családot, mint a társadalom tartóoszlopát, összeomlik minden   

Mi marad meg nekünk, ha engedünk a Cézár és a Mammon, az erőszak, a pénz zsarolásának és lemondunk a családi szeretetről is? Egy új társadalmi etika csak akkor születik meg, amikor a közélet felelősei újraszervezik a társadalmi kapcsolatokat, kezdve a család és a szegénység közötti aljas, bennünket szakadékba taszító ördögi kör elleni harccal.    

A mai gazdaság gyakran az egyéni jólét élvezetére szakosodik, de széles körben alkalmazza a családi kötelékek kizsákmányolását. Ez egy súlyos ellentmondás! A család hatalmas munkáját természetesen nem jegyzik a költségvetésekben. A gazdaság és a politika fösvény e tekintetben, hogy elismerje a családokat. És mégis, az emberi személy benső formálódása és az érzelmek társadalmi áramlása éppen ott, a családban hordozza a támaszát. Ha elveszed azt, összeomlik minden - állapította meg élesen Ferenc pápa.

A gyerekek szeretet akarnak, családi kapcsolatokat    

Ez nem csak kenyér kérdése. Munkáról, nevelésről, egészségről van szó. Fontos, hogy jól értsük mindezt. Lelkileg mélyen megrendít bennünket az alultáplált és beteg gyermekek látványa, akiket a világ különböző pontjain mutatnak nekünk. Ugyanakkor éppúgy megrendít minket sok nincstelen gyermeknek a sziporkázó tekintete, akik a szinte semmiből épített iskolákban büszkén mutatják a ceruzájukat és a füzetüket. És mekkora szeretettel néznek fel a tanítókra és a tanítónőkre! Valóban, ezek a gyerekek tudják, hogy nem csak kenyérrel él az ember! Hanem családi szeretettel. Mert amikor nyomorúság van, szenvednek a gyerekek, mert szeretetet akarnak, családi kapcsolatokat.

Gondozni kell a családot, szeretettel törődni kell vele, mert a nyomorúság próbára teszi a családot          

Nekünk keresztényeknek mind közelebb kell lennünk ezekhez a családokhoz, akiket a szegénység próbára tesz. Gondoljatok csak bele – folytatta a pápa – ti mindnyájan ismertek valakit: egy munkanélküli apát, egy munkanélküli anyát, egy szenvedő családot, a meggyengülő kapcsolatokat. Nagyon fájdalmas dolog ez. Valójában a társadalmi nyomorúság sújtja a családot és olykor-olykor szétrombolja azt. A munka hiánya vagy elvesztése, vagy éppen annak erős bizonytalansága, súlyosan ránehezednek a családi életre és keményen próbára teszik a kapcsolatokat. Az életkörülmények a leghátrányosabb helyzetű negyedekben, az ottani lakás- és közlekedési problémákkal együtt, miként a társadalmi, egészségügyi és iskolai szolgáltatások sorvadása, még további nehézségeket okoznak. Ezekhez az anyagi jellegű károkhoz társulnak még a családnak a hamis modellek okozta kárai, melyeket a tömegtájékoztatás közvetít a fogyasztásról, a megjelenés kultuszáról, melyek alapvetően befolyásolják a legszegényebb társadalmi osztályokat és megnövelik a családi kapcsolatok szétesését. Gondozni kell a családot, szeretettel törődni kell vele, mert a nyomorúság próbára teszi a családot! – nyomatékosította Ferenc pápa.

Tegyük családjainkat a családi közelség forradalmának főszereplőivé

Az egyház anya és soha nem felejtheti el gyermekeinek ezt a drámáját! Neki is szegénnyé kell lennie, hogy termékeny lehessen és választ tudjon adni sok nyomorúságra. Egy szegény egyház olyan egyház, mely önkéntes egyszerűséget gyakorol a saját életében, tagjai életstílusával. Kérjük erősen az Urat, rázzon fel bennünket, hogy családjainkat a családi közelség forradalmának főszereplőivé tehessük, melyre most olyan nagy szükség van! Ebből, éppen ebből a családi közelségből született meg kezdettől fogva az egyház. És ne felejtsük el, hogy a szükséget szenvedők, a kicsik és a szegények, elővételezik Isten ítéletét.

Törődjünk egymással Isten útmutatása szerint

Ferenc pápa végül szabadon, saját szavaival hozzátette még:

„Ne feledkezzünk meg erről és tegyünk meg mindent, amivel segíteni tudjuk a családokat, akik a szegénységnek és a nyomorúságnak vannak kitéve. Szeretnék felolvasni most egy szöveget a Szentírásból, amit éppen a kihallgatás elején hallottunk. Közben mindenki gondoljon a szegénységtől és a nyomortól sújtott családokra. „Fiam, ne tagadd meg a szegénytől, ami szükséges az életéhez, és ne légy érzéketlen a rászorulók tekintetével szemben! És gondoljunk erre az Igére is: „Ne szomorítsátok meg azt, aki éhes és ne keserítsétek meg a nehézségben levőt. Ne zavarjátok össze a már megkeseredett szívet, ne tagadd meg az adományt a szűkölködőtől! Ne vesd meg a szegény könyörgését,  nem vond el a tekinteted a szűkölködőtől, aki kér tőled, attól ne fordulj el, és ne adj neki alkalmat arra, hogy átkozzon téged, mert ez lesz az, amit az Úr tesz majd veled” – mondja az Írás, ha nem tesszük meg ezeket a dolgokat”.     

Katekézis utáni köszöntések és felhívások

A katekézis után Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren lévő kínai zarándokokat, majd lelki közelségéről biztosította a Jangcse folyó komphajója áldozatait. Imádkozik értük, családjaikért és mindazokért, akik részt vesznek a mentési munkálatokban.

Külön szeretettel köszöntötte a pápa a Néri Szent Fülöp oratoriánus kongregációját, alapítójuk születése ötödik centenáriuma alkalmából. Néri Szent Fülöpöt úgy ismerjük, mint az „öröm szentjét”, ezért az ő példája nyomán legyetek ti is az evangélium örömének a tanúi.

Külön szólt az olaszországi carinaro-i  Whirlpool gyár munkásaihoz, akik súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdenek. Kívánom, hogy mielőbb találjanak egy olyan gyors és méltányos megoldást, mely tiszteletben tartja mindenki, így a családok jogait is.

Nagy visszhangot keltett Ferenc pápa további szava Olaszország helyzetéről: „Az egész ország helyzete különös módon nehéz. Fontos, hogy legyen egy lendületes elkötelezettség, hogy a reménységnek utat nyissanak”.   

(vl)