Ferenc pápa katekézise a jegyességről: Dolgozzatok a szerelmeteken!

Ferenc pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás során, folytatva a családkatekézisét, ezúttal a jegyességről beszélt.

A jegyesség az Isten iránti bizalomból fakad

„Maga a szó, olaszul fidanzamento, a bizalom, a bizalmasság kifejezésekhez kapcsolódik – kezdte beszédét a pápa. Bizalom Isten hívása iránt, mert a házasság mindenekelőtt Isten hívásának a felfedezése. Bizonyára szép dolog, hogy ma a fiatalok a kölcsönös szeretet alapján dönthetnek a házasságról. Ám épp a kapcsolat szabadsága kívánja meg a döntés harmonikus tudatosságát, mert nem elég csak egy vonzalomnak vagy érzésnek, egy pillanatnak, egy rövid időnek egyszerű egyezése. Mindez egy előrehaladást igényel.

A jegyespárok dolgozzanak a szerelmükön

A jegyesség másképpen fogalmazva az az idő, amikor kettejük meghívása arra szól, hogy szép munkát végezzenek együtt a szerelmükön-szeretetükön, melyben mindketten részt vesznek és osztoznak benne. Lassanként felfedezik egymást, vagyis az ember „megtanulja” ezt a nőt, a jegyesét; és a nő megtanulja az embert, ezt az embert, az ő jegyesét. Ez egy szép elkötelezettség, a szerelem maga igényli ezt, mert az nem csak egy gondtalan boldogság, egy varázslatos érzelem… A bibliai elbeszélés az egész teremtésről úgy beszél, mint Isten szeretetének a szép munkájáról. És Isten látta – ahogy a Teremtés könyve mondja –, hogy amit alkotott, az nagyon jó. Csak a végén  pihent meg az Isten. Ebből a képből értjük meg, hogy Isten szeretete, mely kezdetet adott a világnak, nem volt egy rögtönzött döntés. Nem! Szép munka volt. Isten szeretete teremtette a visszavonhatatlan, stabil, tartósnak rendelt szövetséget.

Nem lehet rögtönözni a házasságot, nincs expressz házasság!

A férfi és a nő közötti szövetséget, az életszövetséget nem lehet rögtönözni, nem jön létre egyik napról a másikra. Nincs „expressz házasság”: a szerelmen dolgozni kell, haladni kell benne! Bátorkodom megjegyezni, mondta a pápa, hogy az egy saját kézzel készítet szövetség. Ketten egyetlen életet teremtenek, ez egy csoda is, a szabadságnak és a szívnek egy, a hitre hagyatkozó csodája. Talán jobban el is kellenne mélyedni ezen a ponton, mert a mi „érzelemi koordinátáink” manapság kissé összezavarodtak. Van aki mindent és azonnal igényel, aztán meghátrál az első nehézségre, már első alkalommal. Nincs remény a bizalomra és az önátadás hűségére, ha felülkerekedik a fogyasztói szeretet, mint a pszicho-fizikai jólét „összegzője”. Nem ez a szerelem! 

Az Isten is jegyben jár a népével

A jegyesség arra összpontosít, amit soha nem lehet megvenni vagy eladni, elárulni vagy elhagyni. De Isten, amikor a népével kötött szövetségéről beszél, és teszi ezt jó párszor a Szentírásban, a jegyesség kifejezést használja. Jeremiás könyvében, amikor a nép eltávolodott tőle, a második fejezetben így szól: „Emlékszem ifjúságod idejére, amikor még jegyes voltál”, amikor a nép még Isten „jegyese” volt. És Isten végigjárta a jegyességnek ezt az útját, és egy ígéretet tett, ezt hallottuk ma Ozeás könyvéből a kihallgatás elején: „Eljegyezlek téged mindörökre, jegyesemmé teszlek igazságban és jogban, szeretetben és jóakaratban. Jegyesem leszel a hűségben és megismered az Urat”. Hosszú ez az út, amit az Úr bejár a népével, a jegyességnek ezen az útján. Végül az Isten eljegyzi az ő népét Jézus Krisztusban: Jézus jegyese az egyház. Isten választott népe lesz Jézus jegyese. De mekkora út ez!

Az olasz irodalom mesterműve: „A jegyesek”

És ti, olaszok, fordult a pápa az olasz zarándokokhoz, a ti irodalmatoknak van egy mesterműve a jegyességről. Kell, hogy a fiatalok jól ismerjék és olvassák azt. Ez egy mestermű, mely elbeszéli a jegyesek történetét, akik sok szenvedésen és nehézségen mentek keresztül útközben, míg végre elérkeztek a házasságkötéshez. Ne tegyétek félre ezt a kitűnő művet a jegyességről, melyet éppen az olasz irodalom kínál nektek. Fogjátok, olvassátok és meglátjátok a szépségét, a jegyesek szenvedését és hűségét is.

A jegyesség és a házasság közötti különbség

Az egyház, a maga bölcsességében megőrzi a jegyesség és házasság közötti különbséget, mert a kettő nem ugyanaz. Ügyeljünk arra, hogy ne becsüljük alá könnyelműen ezt a bölcs megkülönböztetést, amely a megélt boldog házastársi szeretet tapasztalatából táplálkozik. A test erős jelképei uralják a lélek kulcsait: nem kezelhetjük könnyedén a testi kapcsolatokat, anélkül, hogy komoly lelki érülést ne okoznánk vele.

A jegyesség a folytonos növekedés életútja

Biztosan, a mai kultúra és társadalom egyre inkább közömbössé vált ennek az átmenetnek a kényes és komoly mivoltával szemben. Másfelől nem mondhatjuk, hogy nagylelkű lenne azokkal a fiatalokkal szemben, akik komoly szándékkal akarnak családot alapítani és gyermeket vállalni. Sőt, gyakran ezer elvi és gyakorlati akadályt támaszt. A jegyesség egy olyan életút, melynek folyamatosan növekednie kell, mint a gyümölcsnek. A növekedés útja a szeretetben, egészen a házasságkötés pillanatáig.    

A házasságra felkészítő jegyesoktatás ennek egy különleges kifejeződése. Sokszor találunk olyan jegyespárt, akik kényszeredetten jönnek az oktatásra: A papok már megint csináltak egy kurzust! De miért, mi már tudjuk! – és elmennek, akaratuk ellenére. De utána elégedettek és hálásak, mert végre találtak egy alkalmat, sokszor az egyetlent, hogy megfontolják tapasztalataikat. Igen, sokszor a párok már régóta együtt vannak, a legnagyobb intimitásban is, sokszor együtt is élnek, pedig nem ismerik egymást valóban. Bármennyire furcsa ez, de a gyakorlat ezt mutatja. Éppen ezért újra kell értékelni a jegyességet, mint a kölcsönös ismerkedés és az együtt tervezés idejét. A házassági előkészület útját ebbe a távlatban kell szemlélni, felhasználva a keresztények házaspárok tapasztalatát.

A felkészítés lényeges pontjai: Biblia, imádság, szentségek, idő…

A lényeges pontokra kell rámutatni itt is: tudatos módon kell felfedezni, mit is mond a Biblia minderről, az imádság a maga liturgikus összefüggésében és mint otthoni imádság a családban, aztán a szentségek, a szentségi élet, a szentgyónás, a szentáldozás, amelyben az Úr a jegyesekbe költözik, és előkészíti őket egymásra, Krisztus kegyelmével. Aztán a testvéri barátság a szegényekkel és a rászorulókkal, akik mértékletességre és a megosztásra intenek bennünket. A jegyespárok, akik ezekben elköteleződnek, azok együtt növekednek, és így jutnak el egy szép és nem világias házasságkötésig. Gondoljunk csak Isten szavaira, amit éppen hallottunk a jegyességről: „Jegyesemmé teszlek örökre, igazságban és jogban, szeretetben és jóakaratban.  Minden jegyespár gondoljon erre és mondja egymásnak: „Eljegyezlek téged, te leszel az én jegyesem”. Ez a jegyesség lassan halad előre, az érlelődés útján. A készület egyes szakaszain nem lehet túllépni, az érlelődés fokozatos, lépésről lépésre.

A készület a meglepetés ideje

A jegyesség, a jegyesoktatás a beavatási időt a meglepetéssé teszi, a lelki adományok meglepetésévé, melyet az Úr adományoz a jegyeseknek az egyház révén és kitágítja az új család horizontját, készségessé teszi őket az áldásának a befogadására.

Végül Ferenc pápa egy üdvözlégy Máriát imádkozott el a hívekkel együtt a Názáreti Szent Családhoz a jegyesekért, a felkészülésükért, hogy érezzék meg az előkészületi út szépségét.

(vl)