Ferenc pápa a római egyházmegye szerzeteseihez: Isten öröme és ajándéka legyetek

Ferenc pápa szombaton találkozott a megszentelt életnek a római egyházmegyében szolgáló hétezer képviselőjével a VI. Pál teremben. A szerzetesek és szerzetesnők a megszentelt élet éve alkalmából találkoztak a Szentatyával, aki a családias, derűs légkörű hosszú találkozón szabadon válaszolt a feltett kérdésekre.

Elrejtőzni Istenben, de nem a világ elől

„A szemlélődő szerzetes Istenben rejtőzik el, de nem a világ elől. Inkább él a gyóntatórács teológiájával, mint a mobiltelefonéval”, utalt a pápa árnyalatnyi iróniával egy szerzetesnővérre, aki elhagyta a kolostort az aktív élet kedvéért. „A hírek bejöhetnek a kolostorba?” – kérdezték tőle, mire a válasza: „Be kell jöjjenek! De a pletykálás maradjon csak kinn!”. „Szükséges tudni, mi történik a világban: háborúk, betegségek, szenvedés… Legyen mindig időtök arra, hogy meghallgassátok az embereket. Néhány kolostornak van üzenetrögzítője, amire az emberek elmondják a bajukat, és imádságot kérnek…”.

A kolostor nem menedékhely

„Az elrejtőzés és a láthatóság” dilemmájára a pápa nem annyira a mérlegelt kiegyensúlyozottságot ajánlotta, hanem a kétféle hivatás feszültségének az elfogadását. „A ti hivatástok nem az elrejtőzés, sokkal inkább csatatér, ahol Isten szíve ajtaján kopogtattok az emberekért…”. Ebből a feszültségből oly sok kegyelem származik. Vannak szerzetesházak, ahol egy-egy órát a szegények fogadására és ellátására szentelnek, ez nem megy az elrejtőzés rovására. Ételt adni, sőt egy-egy mosolyt adni, ez szolgálat. A szerzetesnővérek mosolya megnyitja a szíveket, inkább jóllakat, mint egy falat kenyér”.

A szerzetesnővér egy anya

A megszentelt élet anyasága kérdés kapcsán Ferenc pápa a szerzetesnői hivatás „jegyesi dimenziójára” utalt. „Szeretetük Jézus iránt hasonlítható a házasság vonásaihoz, ahogy a házasok szíve állhatatos, hűséges és egységet ápol. A szerzetesnővér Krisztus és a Szűzanya ikonja. Ne feledjük, az egyház is nőnemű, anyai vonást hordoz. Az egyház-Anyának és az Isten Anyjának a szeretetét tükrözi vissza az Istennek szentelt élet szeretete.

A szeretet konkrét, jószándékú és igaz

„A szeretet konkrét tettekben valósul meg, nem jár a felhőkben. Konkrét, mint a nyolc boldogság, mely az „egyház első enciklikája”, konkrét, mint a Máté evangélium 25. fejezetében az ítélet alapja. A szerzetesnővér szeretetének a minőségét éppen annak konkrét jellege adja meg. Mit is ajánlott Nagy Szent Teréz az egyik házfőnök asszonynak? Adj neki egy falat húst, aztán majd később beszéltek. Igen, leszállt a valóság szintjére. A jóság és szeretet konkrét világába, mely mindent képes megbocsátani. Ha ki kell mondani az igazságot, mondja meg nyíltan, de gyengéd szeretettel”.

A szerzetes nem hiánypótló mindenes   

Ferenc pápa jól ismeri a szerzetesi életet, tudja, hogy a kolostorokban az irigység, a féltékenység és a kritika is elrejtőzhet. Vetélkedés indulhat meg az egyházmegye és a szerzetesség között, sőt versengés támadhat a különféle rendek között. Arra emlékeztet, hogy ő mindkét egyházi világhoz tartozik, püspök és szerzetes egyszerre, ezért megérti minkét felet. Utal egy régi egyházi dokumentumra, ez a Mutuae relationes, a Kölcsönös kapcsolatok, mely a szerzetesek és a püspök kapcsolatát tárgyalja és ami már 1994-ben egy szinódus elé került, de mindeddig hiába. A különféle karizmák, a püspök, a pap, a szerzetes karizmái között nem egyszerű dolog egységet teremteni. Mindenki hajlik egy kicsit saját maga felé, ez emberi dolog, de bűn is meghúzódik mögötte. A közös célért kell dolgozni, a püspök ne Jolly Jokerként, egyfajta mindenesként használja a szerzeteseket, ők pedig ne úgy tekintsenek a püspökre, mint egy munkaadó vállalkozóra.

Ünnep igen, felhajtás nem

Az ünneplés témáját érintve, Ferenc pápa emlékeztet, hogy „manapság jórészt elfelejtjük azt, jóllehet már Mózes negyedik könyve eligazít bennünket erről: vigyük az Úr elé a zsengéinket, adjunk hálát a jóságáért, aztán hazatérve rendezzünk ünnepet, ahol osszuk meg egymással a javainkat a család és a baráti közösség tagjaival”. Az ünnep az élet teológiai kategóriája, vagyis az ünnep Istenre is tartozik. De az ünnephez nem kell zajongás, nagy felhajtás, ellenben része az imádság, a hálaadás.

Az engedelmesség kérdését Krisztus életével állítja párhuzamba a pápa. Az engedelmesség titok, misztérium és termékeny, valójában Jézus útjának az ikonja, aki engedelmességből testesült meg, s az maradt egészen a kereszthalálig. A megszentelt élet hordozhatja a prófétálás adományát, igaz, szükség van egy bölcs lelkivezetőre, aki szükség esetén segít a megkülönböztetésben. Ez a lelkivezetői karizma a világiaké is lehet, nem kell hozzá szükségképpen papnak lenni. Végül Ferenc pápa arra emlékeztet, hogy az Istennek szentelt élet jórészt, 80 százalékban nők hivatása. Vezetői szerepvállalásukat az egyházban többször próbálták értelmezni. „Nagy dolog – nyomatékosítja Ferenc pápa – hogy a nőket mozdítsák elő az egyházban vezetői pozíciókra, például nőket a dikasztériumok élére. Ez a dolog így azonban csak merő funkcionalizmus. Ennél fontosabb olyan formát találni számukra, amikor kifejeződhet az ő női géniuszuk és szabadon bontakozhat. Amikor a férfiak a nőkkel együtt hoznak döntést, akkor egészen más eredményre jutnak, mint amikor csak egyedül tanácskoznak. Végül Ferenc pápa személyesen köszöntött egy 97 éves nővért, megköszönte neki a mosolygós és csillogó szemeit, és a mosolyát, mellyel úgy tekintett rá, mint egy anya és mint egy nagymama.

(vl)