A szeretet tanúi: Ferenc pápa négy szerzetesnőt emelt a szentek sorába

Krisztusban lakni, szorosan ráfonódva, akár a szőlőtőre a vesszők, hogy sok gyümölcsöt, vagyis szeretetet teremjünk. Ez alkotta Ferenc pápa homíliájának magvát a vasárnapi szentmisén, Urunk mennybemenetele ünnepén, amikor a Szent Péter-téren vezetett szertartás keretében szentté avatott négy szerzetesnőt. A francia Jeanne-Émilie de Villeneuve nővért, a nápolyi Maria Cristina Brando nővért és két palesztin szerzetesnőt: Marie Alphonsine Danil Ghattas, illetve Marie Baouardy nővéreket a szeretet tanúinak nevezte a pápa, ragyogó példájukat a világegyház hívei elé állítva. A zsúfolásig telt Szent Péter-téren több, mint kétezer közel-keleti keresztény is jelen volt a szentmisén, továbbá Mahmud Abbász palesztin elnök, Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka, továbbá egy izraeli küldöttség, akiket a pápa a szertartás végén köszöntött.

Szeretet mindenki felé, hogy tanúskodjunk Krisztus feltámadásáról

A vatikáni Szent Péter-teret vasárnap beragyogta a világegyház hitének fénye; a négy új szent utat mutatott az ég felé: „Istenben és az ő szeretetében maradni, hogy hirdessük szavainkkal és életünkkel Jézus feltámadását, tanúskodva a köztünk lévő egységről és szeretetről mindenki iránt – ezt tette a ma kanonizált négy szent”.

Az apostolok szemtanúságára alapozzuk hitünket

A pápa a szentek tanúságtételét ecsetelve rámutatott arra a krisztusi kötelékre, amely századokon átível, valamint az egyház missziós feladatára és arra a közvetlen és csodálatos tapasztalatra, amelyben az apostoloknak részük volt, amikor megélhették Jézus feltámadását, és amelynek szemtanúságára építjük ma a hitünket. Ez ma mindannyiunkhoz szól: „Az apostolok mintájára valamennyi Krisztustanítványnak az a hivatása, hogy tanúskodjék feltámadásáról, főleg azokban az emberi környezetekben, ahol jobban elfeledkeznek Istenről és az emberek még inkább irányvesztettek”.

Jeanne-Émilie de Villeneuve nővér, a szegények és kizsákmányoltak szolgálója

Jeanne-Émilie de Villeneuve nővér tanúságtétele arra hív minket, hogy megmaradjunk Krisztus szeretetében, és ez a szentek titka – állapította meg a pápa: Krisztusban lakozni, úgy összefonódva vele, mint a szőlővesszők a szőlőtővel, hogy ezáltal sok gyümölcsöt teremjünk, ami nem más, mint a szeretet. A francia szerzetesnő ezt valósította meg azáltal, hogy életét Istennek és a szegényeknek, betegeknek, a börtönök foglyainak, a kizsákmányolt embereknek szentelte, az isteni irgalmas szeretet konkrét jeleként.

A nápolyi Maria Brando nővér megtört kenyér volt a távollévők számára

A feltámadt Jézussal való kapcsolat határozza meg a keresztény ember életének légkörét, amelyben erőt talál ahhoz, hogy hű legyen az evangéliumhoz az akadályok és meg nem értések közepette is: „Megmaradni a szeretetben: ezt tette Maria Cristina Brando nővér is. Őt teljesen átjárta az Úr iránti égő szeretet, az imádság, a szívbéli találkozás a feltámadt Úrral, aki jelen van az Oltáriszentségben. Innen merítette erejét ahhoz, hogy elviselje a szenvedést, és hogy megtört kenyérként ajánlja föl magát az Istentől távol lévők és a hiteles szeretetre szomjazók szolgálatára”.

A palesztin Marie Baouardy nővér a muzulmánokkal való párbeszéd eszköze volt

„A feltámadt Úr melletti tanúságtétel egyik lényeges része a köztünk, tanítványai közötti egység, a Jézus és az Atya közötti egység képére. A Szentlélek működésének köszönhetően is kapunk erőt a küldetéshez és a testvéri szeretetközösséghez – állapította meg a pápa, majd hozzátette: ebből fakad újból és újból az Úr követésének öröme: követni őt az ő szegénységében, szüzességében és engedelmességében; és ugyanez a szeretet hív a szemlélődő imádság ápolására is”:

„Ezt tapasztalta meg kimagaslóan Marie Baouardy nővér is, aki a maga alázatos és tanulatlan módján képes volt teljesen világos tanácsokat és teológiai magyarázatokat adni, mivel folyamatos párbeszédben élt a Szentlélekkel. A Léleknek való engedelmessége tette őt a találkozás és a szeretetközösség eszközévé a muzulmán világgal”.

A palesztin Danil Ghattas nővér a szelídség és egység tanúja volt

A szintén palesztin Marie Alphonsine Danil Ghattas nővér is jól megértette, mit jelent Isten szeretetét sugározni az apostolkodásban. A szelídség és az egység tanúja volt ő, „aki világos példáját adta annak, mennyire fontos felelősnek lennünk egymásért, kölcsönösen szolgálnunk egymást”.

Hogyan lehetek én a feltámadt Krisztus tanúja?

A négy új szent ragyogó példája a mi keresztény életünkhöz is szól, arra buzdít, hogy Isten szeretetében lakjunk. „Hogyan lehetek én a feltámadt Krisztus tanúja? Olyan kérdés ez, amelyet mindannyiunknak föl kell tenni… Hogyan maradhatok meg Őbenne, hogyan lakhatom az ő szeretetében? Képes vagyok-e családomban, a munkahelyen, a közösségemben elhinteni annak az egységnek a magvát, amelyet Ő ajándékozott nekünk azáltal, hogy a szentháromságos élet részeseivé tett bennünket?”

Regina Coeli: Felhívás a kiengesztelődésre és a testvéri együttélésre

A szentté avatási szentmise után a pápa elimádkozta a Szent Péter-téren összegyűlt hívekkel a Regina Coeli-imádságot, majd az új szentekre és szülőhazájukra gondolva a missziós küldetésre és a reményben való kitartásra buzdított. A Szentatya így fohászkodott: „Közbenjárásukra az Úr adjon új missziós lendületet azoknak az országoknak, ahonnan ők származnak. Az irgalmasságról, a szeretetről és a kiengesztelődésről adott példájukból ihletet merítve az ottani keresztények reménnyel tekintsenek a jövőbe és folytassák a szolidaritás és a testvéri együttélés útját”.

Ima Burundiért

A pápa végül felhívást intézett Burundi békéjéért, ahol a katonai puccskísérlet bukása után a lakosság súlyos feszültségben él; több, mint százezren elmenekültek hazájukból és a környező országokban kerestek menedéket.

„Kérlek benneteket, hogy imádkozzunk Burundi szeretett népéért is, amely nehéz időszakon megy át: az Úr segítse mindnyájukat, hogy elkerüljék az erőszakot és felelősen cselekedjenek az ország javáért”.

(gá)