A félelemmel teli és örömtelen közösségek nem keresztények

A félelemmel teli és örömtelen közösségek betegek, nem keresztény közösségek – fogalmazott Ferenc pápa a péntek reggeli szentmiséjén a Szent Márta házban.

A „félelem” és az „öröm” a napi liturgia két fontos kifejezése. A félelem olyan érzelem, amely nem tesz jót nekünk. Legyengít és lekicsinyít, megbénít bennünket. Az a személy, aki fél, nem csinál semmit, nem tudja, mit tegyen. Önmagára összpontosít, hogy ne történjen vele semmi rossz. A félelem önző én-központúsághoz vezet és megbénít. Egy félelemmel teli keresztény olyan, mint aki nem értette meg mi Jézus üzenete. Ezért Jézus azt mondja Pálnak: „Ne félj, csak beszélj” (ApCsel 18,9). A félelem nem keresztény viselkedés. A félelemben börtönbe kerül a lélek, szabadságát elveszti, nem tud szabadon előretekinteni, létrehozni valamit, jót tenni. Azt mondhatja ilyenkor az ember: „De fennáll ez és ez a veszély…” Ez hiba. A félelem árt – mutatott rá Ferenc pápa.

Egy félelemmel teli közösség számára minden tilos

Nem félni annyit jelent, hogy kérjük a bátorság kegyelmét, a Szentlélek bátorságát, amelyet elküld nekünk. Vannak félelemmel teli közösségek, akik mindig biztosra mennek. Azt mondják: „Nem, mi nem tesszük ezt, ezt nem lehet megtenni…” Úgy tűnik, hogy a bejárati ajtajukon ez áll: „tilos”, minden meg van tiltva félelemből. Belépünk az ilyen közösségben és a levegő belélegezhetetlen, mert a közösség beteg. A félelem, a bátorság hiánya betegíti meg.

Különböztessük meg a félelmet az istenfélelemtől

A félelmet meg kell különböztetni az „istenfélelemtől”, amely szent és erény. Az istenfélelem nem kicsinyít le, nem gyengít le, nem bénít meg: előre visz a küldetés felé, amelyet az Úr ad nekünk.

Az örömtelen keresztény nem keresztény

A liturgia másik szava az „öröm”. „Örömötöket nem veszi el tőletek senki” – mondja az Úr (Jn 16,20-23a). A legszomorúbb pillanatokban, a fájdalom idején az öröm békévé válik. Ugyanakkor a szórakozás a fájdalom pillanatában sötétséggé válik. Az örömtelen keresztény nem keresztény. Ha mindig szomorúságban él, nem keresztény. Ha a keresztény a próbatétel, a betegség, a sok nehézség pillanatában elveszti békéjét, valami hiányzik belőle.

A keresztény öröm nem könnyed vidámság

A keresztény öröm nem puszta szórakozás, nem könnyed vidámság, hanem a Szentlélek ajándéka. Azt jelenti, hogy mindig örömteli a szív, mert az Úr győzedelmeskedett, uralkodik, az Atya jobbján ül, az Úr rám tekintett és utamra indított, megadta kegyelmét, az Atya gyermekévé tett… Ez a keresztény öröm. A keresztény az örömben él.

Amikor az egyház nem kapja meg a Szentlélek örömét, megbetegszik

Az örömtelen közösség is beteg közösség. Lehet, hogy szórakoztató közösség, de megbetegítette a világiasság, mert nem rendelkezik Jézus Krisztus örömével. Így amikor az egyház félelemmel teli és amikor az egyház nem kapja meg a Szentlélek örömét, az egyház, a közösségek, a hívek megbetegednek.

Végül a pápa egy imával zárta péntek reggeli homíliáját: „Emelj fel bennünket, Uram, Krisztus felé, aki az Atya jobbján ül. Emeld fel lelkünket. Vedd el tőlünk minden félelmünket és add meg nekünk az örömöt és a békét.

(sv)