A család kulcsszavai: „szabad?, köszönöm, bocsánat” – Ferenc pápa katekézise

A pápa ezen a héten tovább folytatta a családról szóló katekézisét. A családi életről, annak valós megéléséről, eseményeiről elmélkedett a nyári napsütésben a Szent Péter téren megtartott szerdai általános kihallgatáson. Korábban már többször előkerültek ezek a kifejezések beszédeiben „kérem, köszönöm, bocsánat” formában.  Ezek a szavak nyitják meg az utat a család jó megéléséhez, a békés élethez. Egyszerű szavak, de nem olyan egyszerű a gyakorlatba ültetésük – jegyezte meg a pápa. Nagy erőt hordoznak magukban: az otthon védelmének erejét a nehézségek és a próbák idején is, hiányuk viszont olyan töréseket nyit, amelyek a család összeomlásához vezethetnek.

A vallás sem menekül meg a jólneveltség formalitásától

Általában a „jólneveltség” szavaiként ismerjük ezeket a kifejezéseket. Egy jólnevelt ember engedélyt kér, köszönetet mond és bocsánatot kér, ha téved. Ez fontos, de a történelem során megismertük a jólneveltség formalitását is, amely álarccá válik elrejtve a lélek sivárságát és a másik iránti érdektelenséget. A vallás sem menekül meg ettől a kockázattól, spirituális világiasságba csúszhat a formális viselkedés. Az ördög Jézus megkísértésekor mint egy úriember, lovag jelenik meg, idézi a Szentírást, szinte teológusnak tűnik. Stílusa korrekt, de szándéka az, hogy eltérítsen Isten szeretetének igazságától. Mi viszont a jólneveltséget eredeti értelmében fogjuk fel, ahol a jó kapcsolatok stílusa szilárdan gyökerezik a jó szeretetében és a másik személy tiszteletében. A család a szeretetnek ebből a finomságából él.

A bizalmas viszony nem jogosít fel arra, hogy mindent magától értetődőnek vegyünk

Az első szó a „szabad?”. Amikor udvariasan kérjük azt, amit úgy gondolunk, hogy egyébként elvárhatunk, megteremtjük a házastársi és családi együttélés lelkületét. A másik személy életébe való belépés, akkor is, amikor életünk része, tapintatosságot igényel, amely megújítja a bizalmat és a tiszteletet. A bizalmas viszony tehát nem jogosít fel arra, hogy mindent magától értetődőnek vegyünk – figyelmeztetett Ferenc pápa. A szeretet, minél bensőségesebb és mélyebb, annál jobban igényli a szabadság tiszteletét és a várakozás képességét, hogy a másik megnyissa szíve ajtaját. Mielőtt teszünk valamit a családban, tegyük fel a kérdést: „Szabad megtennem?/Megtehetem? Tetszik neked, ha ezt teszem?” Ez jólnevelt nyelvezet, de szeretettel teli. Ez nagyon jót tesz a családoknak – állapította meg a Szentatya.

A hála egy hívő számára a hit középpontja

A második szó a „köszönöm”. Időnként úgy gondoljuk, hogy a neveletlenség és a csúnya szavak civilizációjává kezdünk válni, amelyek mintha az emancipáció jelei lennének. Nyilvánosan is sokszor halljuk ezeket. Az udvariasságot és a köszönetnyilvánítás képességét a gyengeség jelének tekintik, alkalmanként még bizalmatlanságot is szülnek. Ezzel a tendenciával a családban kell szembeszállni. Legyünk igényesek a hálára, az elismerésre nevelés terén. A személy méltósága és a társadalmi igazságosság ezeken keresztül valósul meg. Ha a családi élet elhanyagolja ezt a stílust, akkor a társadalmi élet is elveszíti azt. A hála egy hívő számára a hit középpontja. A keresztény ember, aki nem tud köszönetet mondani, olyan, mint aki elfelejtette Isten nyelvét.

A pápa itt felidézett egy beszélgetést egy egyszerű, de bölcs idős asszonnyal, aki megfogalmazta, hogy a hála olyan növény, amely csak a nemes lelkek földjén nő. A lélek e nemessége, Isten kegyelme lelkünkben arra ösztönöz, hogy mondjunk köszönetet a hálának. Ez a nemes lélek virága.

Nem egyszerű békét kötni, de muszáj

A harmadik szó a „bocsánat”. Nehéz szó, mégis nagy szükség van rá. Amikor hiányzik, a kis repedések kiszélesednek – akaratunk ellenére is –, és mély árkokká válnak. Nem véletlen, hogy Jézus a „Miatyánk” imában összegzi az alapvető kérdéseket életünkben és ezt mondja: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” (Mt 6,12) Elismerni a hiányosságot, vágyni az elmaradt tisztelet, őszinteség és szeretet megadására, méltóvá tesz a megbocsátásra. Abban az otthonban, ahol nem kérnek bocsánatot, elkezd hiányozni a levegő, megposhad a víz. Sok érzelmi sérülés a családokban azzal kezdődik, hogy elveszik ez az értékes szó „bocsánat”. A házastársi életben sokszor van vita… tányérok is repülnek, de hadd adjak egy tanácsot – tette hozzá Ferenc pápa: soha ne érjen véget a nap békekötés nélkül. Ha veszekszünk, az nem jó, de nem ez a probléma, hanem az, ha még a következő nap is él ez az érzelem. Hogyan köthetünk békét? Le kell térdelni? Nem! Csak egy kis gesztusra van szükség és visszatér a családi harmónia. Elég egy simogatás szavak nélkül. Nem egyszerű békét kötni, de muszáj. Így az élet szebbé válik – hangsúlyozta kötetlen szavakkal a pápa.

A nevelés talán túlságosan is elhanyagolja e szavakat

A család e három kulcsszava egyszerű szavak és első látásra talán mosolyra ösztönöznek. Ha azonban elfelejtjük őket, nem lesz többé min nevetni, nem így van? – jegyezte meg. A nevelés talán túlságosan is elhanyagolja e szavakat. Az Úr segítsen nekünk, hogy visszakerüljenek a megfelelő helyre, szívünkbe, otthonunkba és a társadalmi együttélésbe. Ezek ugyanis azok a szavak, amelyek a belépést jelentik a családi szeretetbe – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

(sv)