Ferenc pápa üzenete a Neokatekumenális Út vallásközi találkozójára

Május 8-án, pénteken, első alkalommal a Szentföldön, Galileában gyűltek össze rabbik, bíborosok és püspökök a Neokatekumenális Út szervezésében. A találkozóra a II. Vatikáni Zsinat „Nostra Aetate” kezdetű dekrétumának ötven éves megjelenése adott alkalmat a galileiai Domus-ban, a Tibériás tó partján, ahol hét bíboros, húsz püspök és 120 rabbi találkozott a világ minden tájáról. Jelen voltak tovább az akadémia, a művészet és a kultúra világának jeles képviselői, mindkét felekezet részéről.

A vallásközi találkozón a következő bíborosok vettek részt: George Pell, a Szentszék Gazdasági Titkárságának a prefektusa, Stanysław Ryłko, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke, Telesphore Placidus Toppo, az indiai Ranchi érseke, Christoph Schönborn bécsi érsek, Josef Cordes, a Cor Unum Pápai Tanács nyugalmazott elnöke, Andrew Yeom Soo-jung szöuli érsek és Paolo Romeo palermoi érsek.

A találkozót a Neokatekumenális Út alapítói, Kiko Argüello, Carmen Hernandez és P. Mario Pezzi szervezték, a galileai Ház igazgatójával, Rino Rossi atyával együtt.

Az eseményen a Neokatekumenális Út számos katekétája és papja vett részt, így a találkozó összlétszáma 400 fő volt. A találkozó a maga nemében előzmény nélküli, melyet a Szentszék is támogatott. Ennek jele az üzenet, mellyel Ferenc pápa a találkozó résztvevőihez fordul.

Tisztelet és imádság az „Ártatlanok Szenvedése” szimfóniában

A találkozó egyik legemlékezetesebb eseménye volt az „Ártatlanok Szenvedése” szimfónia megszólaltatása, melyet a Neokatekumenális Út kórusa adott elő, a zsidó néppel való kiengesztelődés és szeretet jeleként. A Neokatekumenális Út már többször bemutatta ezt a darabot, először 2012-ben Bostonban és aztán a newyork-i Lincoln centrumban 3000 zsidó és sok száz rabbi előtt, és még ugyanebben az évben a jeruzsálemi Bechar Gerard színházban. Majd 2013 júniusában Auschwitz-ban adták elő a „halálkapu” előtt, 15000 hallgató jelenlétében. Ez a mostani találkozó annak a ténynek a gyümölcse, hogy sok zsidó embert megérintett a szimfónia és az általa közvetített üzenet.

Ferenc pápa üzenete a galileai találkozóra

„Köszöntéssel fordulok mindenkihez, akik részt vesznek ezen a találkozón, és biztosítom önöket a lelki közelségemről. Remélem, hogy a találkozójuk alkalom lesz arra, hogy megerősítsék a testvériség kötelékeit, melyet megosztotok egymás között, és hogy elmélyítsétek az elkötelezettségeteket, hogy felismerjétek az ártatlanok kiáltását, a zene nyelvén keresztül.

Veletek egyesülve, kérem az Urat, hogy hallgassa meg ezt a kiáltást, és hogy gyógyítsa meg mindazoknak a gyötrelmét, akik szenvednek. Így én is imádkozom, hogy a szívek legyenek nyitottak az ártatlanok megszólítására az egész világon. Ezekkel ez érzésekkel kérem a bőséges isteni áldást mindnyájukra, mint a béke és az erő zálogát”.   

A négynapos találkozó során a résztvevők szembesültek néhány közös kihívással, mint például a zsidó nép és a katolikus egyház üdvözítő küldetése a mai világban, a hit átadása a következő nemzedékeknek, a szembenállás a zsidó-keresztény antropológia és az Isten tagadásának az előfeltételére épült antropológiák között, az antiszemitizmus és a fundamentalista idegengyűlölet újra felbukkanása.

Az utolsó napon a rabbik, miközben elmesélték a találkozó során szerzett élményeiket, meglepetésüknek adtak hangot, hogy mennyire megtapasztalták az Isten jelenlétét egy ilyen csodálatos közösségben: „Ez egy történelmi találkozó volt számunkra. A zsidóság történetében soha nem gyűlt össze ennyi rabbi a legkülönfélébb kifejezéssel: ortodoxok, konzervatívok, reformálók, újraépítők, stb. Mindannyian a bíborosokkal és a püspökökkel együtt megélt testvériségről beszéltek és megköszönték a Neokatekumenális Út közösségének, hogy eszközei lehettek ennek a csodának”.

A résztvevő rabbik záróközleménye

 A jelenlévő rabbik záróközleményükben kifejezték, hogy mély benyomást keltett bennük az, ahogyan a Neokatekumenális Út családjai átadják hitüket gyermekeiknek, és így a hívők a Szentírás és a kereszténység gyökereinek ismeretére jutnak – mindebből pedig a zsidó nép iránti nagy tisztelet és szeretet fakad. A Shoah tragédiájára emlékezve, a rabbik azt írták: ezáltal a ma üldözött ártatlanokra gondolunk, közöttük sok keresztényre is Afrikában és a Közel-Keleten.

Hangsúlyozták továbbá, hogy a keresztények és a zsidók közös feladata, hogy növeljék Isten jelenlétét az emberek életében, és ezáltal úgymond javítgassák a világot az egész emberiség javára. Megemlítve a „Nostra Aetate” zsinati dokumentumot, a rabbik a fölött érzett örömüknek adtak hangot, hogy a múlt előítéletei és megosztottsága terén hatalmas változás történt, és ez egy új kapcsolatot vetít előre zsidók és keresztények között.

(vl – vt)