Ferenc pápa a mozambiki főpásztorokhoz: „Füleljetek a bárányok hangjára!”

Ferenc pápa szombaton kihallgatáson fogadta az „ad limina” látogatásukat végző mozambiki főpásztorokat. Mozambik Afrika délkeleti tengerparti részén fekszik. A Magyarországnál majd tízszer nagyobb kiterjedésű ország, mely az egykori portugál gyarmatosítók nyelvét örökölte, közel 25 millió lakost számlál. Ennek 28 százaléka, majdnem hétmillió lélek katolikus hívő. Minthogy a lakosság nagyjából fele a hagyományos törzsi vallást követi, a katolikusok alkotják a legnagyobb  felekezetet, míg a  szunnita muzulmánok mintegy 10 százalékban vannak jelen.

A mozambiki főpásztoroknak átnyújtott pápai beszéd Jézusra, az egyház legfőbb pásztorára emlékezteti őket, akinek küldetéséből a püspökök is részesülnek a rájuk bízott nyáj megőrzésével és gondozásával. Ferenc pápa arra kéri a főpásztorokat, hogy püspöki szolgálatukban szenteljenek különleges figyelmet a papképzésre és a papok lelki felkészültségére.  A papok ugyanis a püspökök legközvetlenebb és nélkülözhetetlen munkatársai. Maradjon a szívetek, az ajtótok és a kezetek is  mindig nyitott a papok felé – mondta a pápa. A rájuk fordított idő sohasem tékozlás, hiszen éppen abban rejlik a püspök első feladata, hogy a papjai mellett álljon.

A papok után a misszionáriusok helyzetét érintette Ferenc pápa beszéde. Ők azok a férfiak és nők, akik Pál apostol lelkületével, vállukon a kereszttel, Krisztus jegyeseként azért vetkőztek ki mindenből, hogy mindent elhagyva az egész világot átölelhessék. A pápa a szerzetesek szolgálatát is kiemelte a mostani, Istennek szentelt évben, hiszen főként a szegények körében végzett munkájuk felbecsülhetetlen. Nagy szolgálatot tesznek az egész országnak a közösségi iskolák, a különféle  befogadó központok, az árvaházak, az és olyan család-házak, ahol sok elhagyott gyermek él együtt.

A szerzetesközösségek illeszkedjenek bele az egyházmegyei struktúrákba, melyek nem csak anyagi erőforrások az egyházmegye számára, hanem lelki gazdagságára is válnak azoknak.       

A püspökök feladata, hogy harmonizálják és ésszerűen elosszák az egyházmegye erőforrásait, és ne engedjék, hogy az egyes közösségek bezárkózzanak saját karámjaikba. Szükség van a kilépésre, egyfajta missziós lendületre, hogy elkísérjék és az életre felkészítsék az embereket.

Teremtsenek derűs és szívélyes családi légkört maguk között.

A püspököket külön kérte a pápa, hogy egymásra is figyeljenek, ápolják a közösséget a felelősség hordozásában, egységben az egyetemes egyházzal. Ezen túl menjenek ki az egzisztenciális perifériákra, oda, ahol szenvedés, magány, emberi hanyatlás van, mindig „fülelve” a bárányok hangjára.

Erőteljesen hangsúlyozta a pápa a találkozók fontosságát, melyek kitágítják a szíveket és megsokszorozzák a szeretet-képességet. Erre a gyakori természeti katasztrófák miatt is különös szükség van, tehát építsétek a találkozás kultúráját. A társadalomban lévő feszültségek és konfliktusok aláássák a társadalom szövetét, sok családot szétrombolnak. Éppen ezen nehézségek láttán a legmegfelelőbb módszer a jövő ápolása tekintetében a nevelés, a képzés világa. Itt érdemes befektetni. A politika és a közélet világával ápoljanak  az együttműködés, de ne a függőség jegyében jó kapcsolatokat.       

Végül Ferenc pápa bizalomra intette a mozambiki főpásztorokat: Jézus azt mondta, menjetek és én veletek vagyok minden nap, nem pedig: Menjetek és boldoguljatok, ahogy tudtok! Ő ugyanis veletek együtt jár, sőt előttetek megy. Bátorsággal nyissunk számára új utakat! – mondta, majd az Úr áldását kérte az egész mozambiki nép számára.

(vl)