Ferenc pápa család-katekézise a házasság szépségéről az általános kihallgatáson

A Szent Péter téren megtartott általános kihallgatás során Ferenc pápa folytatta a család katekézisét, most a 13. részben a keresztény házasság szépségéről szólt.

A házasság: nagy titok, elképzelhetetlen méltóság

„A családról szóló katekézis útján most közvetlenül a keresztény házasság szépségét érintjük – kezdte beszédét a pápa. Az nem egyszerűen csak egy szertartás, melyet a templomban tartanak, virággal, esküvői ruhákkal és fotókkal… A keresztény házasság egy szentség, amely az egyházban valósul meg és amit maga az egyház végez, amennyiben útjára indít egy új családi közösséget. Ez az, amit Pál apostol így foglal össze a híres passzusában: „Nagy titok ez – tudniillik a házasság – és én ezt Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom” (Ef 5,32). A Szentlélek indítására Pál megállapítja, hogy a házastársak közötti szeretet a Krisztus és az egyház közötti szeretet képe. Elképzelhetetlen méltóság!  De valójában bele van írva az Isten teremtő tervébe és Krisztus kegyelmével, megszámlálhatatlanul sok házaspár, jóllehet saját korlátaikkal és vétkeikkel, megvalósították azt!

Szeressék egymást, álljanak egymás szolgálatában

Szent Pál, amikor a Krisztusban való új életről beszél, mondja, hogy a keresztények mindnyájan arra hivatottak, hogy szeressék egymást, miként Krisztus szerette őket, vagyis „vessék alá magukat egymásnak” (Ef 5,21), ami azt jelenti, hogy álljanak egymás szolgálatában. Itt vezeti be a megfelelést a férj-feleség és a Krisztus egyház páros között. Világos, hogy egy tökéletlen hasonlóságról van szó, de a lelki értelmét kell megragadni, ami magasztos és forradalmi, ugyanakkor egyszerű, elérhető a férfi és a nő számára, akik Isten kegyelmére bízzák magukat.            

„A férj, mondja Pál apostol, szeresse a feleségét, mint a saját testét (Ef 5,28); úgy szeresse, ahogy Krisztus szerette az egyházat és odaadta önmagát érte”. És ti, férfiak, akik itt vagytok most ezen a téren, értitek ezt? – kérdezte tőlük a pápa.  Úgy szeretni a saját feleséget, ahogy Krisztus szereti az egyházat. Ez nem tréfa, hanem komoly dolog. Az embertől megkívánt ilyen odaadottság radikalizmusának a hatása, a feleség szeretete és méltósága által, Krisztus példája nyomán, óriási jelentőségű, magában a keresztény közösségben is. Az evangéliumi újdonságnak ez a magja, mely visszaállítja az odaadottság és tisztelet eredeti kölcsönösségét, és csak lassanként érlelődött meg a történelemben, de végül is felülkerekedett.

A házasság szentsége a hit és szeretet nagy műve

A házasság szentsége a hit és szeretet nagy műve: tanúsítja a bátorságot hinni Isten teremtő aktusának szépségében és megélni azt a szeretetet, mely segít túllépni, túllépni saját magunkon és saját családunkon is - hangsúlyozta a pápa. A fenntartás és mérték nélküli szeretetre szóló keresztény hivatás, mint ilyen, Krisztus kegyelmével együtt a szabad beleegyezés alapján áll, mely a házasságot képezi. Az egyház maga vesz részt teljesen minden egyes házasság történetében: épül a sikerein és szenved a tévedéseiben - emelte ki a pápa, majd kérdések sorát tette fel:

De komolyan fel kell tenni magunknak a kérdést: elfogadjuk-e a végsőkig menően, mint hívek és pásztorok, Krisztus és az egyház történetének a házasság és az emberi család történetével való felbonthatatlan kapcsolatát? Készek vagyunk magunkra vállalni komolyan ezt a felelősséget, vagyis hogy minden házasság annak a szeretetnek az útján halad-e, mely Krisztus szeretete az egyháza iránt? Nagy dolog ez! Az elismert és a maga tisztaságában helyreállított teremtői titok ilyen mélységében nyílik meg a második nagy távlat, mely a házasság szentségét jellemzi.

Az „Úrban való házasságkötés” missziós jellege – a házasság mindenkié

Az „Úrban való házasságkötés” döntése hordoz még egy missziós vonást is, mely azt jelenti, a szívben készséges arra, hogy Isten áldása és az Úr kegyelme révén, mindenkié legyen. Ugyanis a házastársak, mint ilyenek, részt vesznek az egyház küldetésében. Ehhez pedig nagy bátorság kell! Éppen ezért, amikor a fiatal házasokat köszöntöm, azt mondom nekik: „Íme, a bátrak!”, mert nagy bátorság kell úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szereti az egyházat – nyugtázta a pápa.

A bátorság szentsége

A szentség szertartása nem hagyhatja figyelmen kívül a családi élet e közös felelősségét, az egyház szeretetének nagy küldetése tekintetében. Így az egyház élete mindannyiszor  gazdagabbá válik ennek a hitvesi hűségnek a szépségével, miként szegényebb lesz akkor, ha az eltorzul. Az egyháznak, ahhoz, hogy mindenkinek felkínálja a hit, remény és szeretet adományait, szüksége van a jegyesek bátor hűségére is a szentség kegyelméhez! Isten népének szüksége van a hit, remény és szeretet hétköznapokban megjárt útjaira, mindazon örömmel és fáradsággal együtt, ami ezen az úton a házasságban és a családban adódik. Az útirány mindig ki van jelölve, ez a szeretet útiránya: szeressünk ahogy az Isten szeret, mindörökre. Krisztus meg nem szűnően gondját viseli az egyháznak: szereti mindig, vigyáz rá, mint saját magára.

Törékeny cserépedényben…,  de áldás!

Krisztus szüntelenül megtisztítja az egyház emberi arcát, elveszi a foltokat és mindenféle ráncokat róla. Megindító és nagyon szép Isten erejének és gyengédségének ez a kisugárzása, amit házaspárról házaspárra, családról családra átörökít. Igaza van Szent Pálnak: ez valóban nagy titok! Férfiak és nők, akik eléggé bátrak ahhoz, hogy hordozzák ezt a kincset az emberiség „cserépedényeiben”.  Ők egy lényeges erőforrás az egyház és az egész világ számára. Isten áldja meg őket ezerszer is ezért! – fejezte be katekézisét a pápa.   

(vl)